1956. november negyedikén négybe vágták hazánkat. 1. Külső erők tankokkal törték szét egy független nép szabadságvágyát. 2. A belső árulók nagy nyelvcsapásokkal seggit… kezdtek a betolakodóknak, hogy a haldokló szocializmusra rákapcsolhassák a fegyveres infúziót. Az élesztgetést halálokkal akarták megvalósítani; több száz szabadságvágyó ember kivégzésével. Azt akarták véglegesíteni, amivel kapcsolatban sztálin és rákosi adhatott számukra ízelítőt, hogy mit jelent a szocializmus.
Árulásban fogant ország csakis ezen az úton haladhatott tovább: a megalkuvás, a központibizottság (rövidítve: kábé) pult alól nyújtott juttatása saját elveik társainak. Akik kábé olyanok voltak, mint ma a bankok egyoldalú, és mocskos diktátumai… 3. Ma is van e korszak iránti nosztalgikus nemzedék. Remélhetőleg pár éven belül kihal. 4. Ám derültségre semmi ok, mert elhintették fertőző gondolat-baktériumaikat az új nemzedékben. Akik tovább viszik ezt: pl. halasi és páltibor utódai csakis langyos lében tocsoghatnak… a Miskolcról ellopott jólét biztonságában. És ama emberféleség utódai is nem csak a Szemlőhegyi apró villácskát öröklik, hanem azt a nyirkos és gyilkos világnézetet, melynek hullaszaga minden teret betölt még ma is, ötvenöt évvel a megtorlások után.
Talán a jövőben forradalmi tevékenységért már nem végez ki senki senkit (mert most nincsenek ezek hatalmon) de amint, ne adjisten eme istentelenek visszajutnának a hatalomba, máris kezdenék a rombolást, árulást, zsebük megtömését, ahogy eddig, 1917 óta, lenin óta, az aranyat elorrozó kunbéla óta… Azóta is. Mindig.
Calvero