Bármilyen hihetetlen, ma már a felsőoktatásban is komoly
probléma, hogy sok hallgató gyengén olvas és alig érti amit olvas. Neves egyetemeink némelyikén szövegértési kurzust indítanak a gólyáknak, mivel az a tapasztalat, hogy az alapvető kultúr-technikával az olvasással, és az olvasottak megfelelő értelmezésével az elsősök húsz-negyven százaléka hadilábon áll. Tanácsadói munkámban sem ritka az olyan fiatal felnőtt, aki felsőoktatási tanulmányai elején szembesül a ténnyel: nem érti a jegyzetet, tankönyvet.
Felhígult a felsőoktatás
Ennek az aggasztó jelenségnek az egyik oka kétségkívül a magyar felsőoktatás felhígulása. Sok helyre ijesztően kevés tudással is be lehet jutni, a létükért küzdő intézmények pedig, százszor is meggondolják, hogy szigorítsák a felvételi követelményeket.
A hallgatók oldaláról nézve mindezt, az a kérdés, hogyan szerezhetek diplomát annak ellenére, hogy lassan, pontatlanul olvasok, és igen nehezen hámozom ki a szöveg értelmét?
Néhány évtizeddel ezelőtt ez a dilemma szinte elképzelhetetlen volt, hiszen még a gyengébb tanulók is mennyiségileg többet olvastak, mint manapság a jók. A háttérben az olvasáskultúra világszerte tapasztalható, folyamatos hanyatlása áll. Ezt a helyzetet az audiovizuális, képernyős, internetes korszak indította el, ami napjainkban, gyorsuló ütemben rombolja/alakítja a korábban felhalmozott tudáshoz való hozzáférésnek az évszázadokon át változatlan technikáját.
Hallás után jobban érti
Régóta ismert az összefüggés, hogy a nem látó emberek hallása és hallás utáni szövegértése elképesztően jó. Az egyik érzékszerv a lehetőségek határáig átveszi a másik helyét, szerepét. Valami hasonlóról tanúskodik a látó, de rosszul olvasó, például diszlexiás fiataloknak az a képessége, akik az órán hallottakból másnap, ismétlés nélkül is tudnak felelni. A jó képességű diszlexiásoknál sokszor épp azért nem ismerik fel hosszú évekig a tanulási problémát, mert az egyszer hallott tananyagot igen jó hatásfokkal képesek megjegyezni.
Milyen gyakorlati tanácsot lehet adni annak a felsőoktatásba bekerült fiatalnak, aki így október vége felé már szembesült a saját olvasási, szövegértési nehézségeivel?
Szerencsés esetben olyan felsőoktatási intézmény hallgatójáról van szó, ahol a tárgyak többségét jó előadók, tanítják. Természetesen ott kell lenni minden előadáson, diktafonnal is felszerelkezve. Van, akinél a gyenge olvasási képesség ellenére a lényeg kiemelése és a jegyzetelés nem okoz nehézséget. Ha a hallott szöveget ily módon kivonatoljuk és a diktafonra felvett előadás tartalmazza annak nagy részét, amit amúgy könyvből kellene megtanulni, akkor – az adott tárgyból legalábbis -, nem rosszak az esélyek.
Alsóban kezdődik a baj
Természetesen mindig vannak olyan előadók és olyan tárgyak, ahol a vizsgán a tankönyvi szöveg elsajátítása nélkül esélye sincs a hallgatónak. A technika ma már lehetővé teszi bármilyen szöveg géphanggal történő felolvastatását. Ezzel a megoldással általában a látássérültek élnek. Akinek a látása ép, és nincs súlyos diszlexiája, annak az olvasás és szövegértés célirányos, hatékony fejlesztése jelentheti a végső megoldást.
A gyengén olvasó emberek általában 30-40%-al kevesebb időt töltöttek az olvasás gyakorlásával azokban a kritikus években, amikor ez a készség kialakul, vagyis, az alsó tagozatban. Akkor elmaradt ennek a technikának az automatizálása, és ez elég alacsony szinten elvágta a szövegértés fejlődését. A 9-10 éves korban kialakult olvasásellenességhez a hangos olvasástól való félelem, a megszégyenülés mindenáron való elkerülése társul, és ez sajnos alapvetően meghatározza az iskolázás következő éveit. A jó képességű, motivált gyerekeknél a hallás utáni értés, a külső segítség, a leckét felolvasó szülő, az egymást váltó magántanárok sok mindent kompenzálni tudnak. Így kerülhetnek egyre nagyobb számban akár a felsőoktatásba is.
Így segíthetsz magadon!
Aki rászánja magát, hogy felszámolja ezt a hiányosságot, annak célszerű ott kezdeni, ahol elakadt. Ma már sokféle szövegértést fejlesztő gyakorlófüzet kapható. Ne szégyelljük, akár az ötödik osztályossal kezdeni! Napi egy óra gyakorlás néhány hét után érezhető javulást fog hozni. A középiskolás szövegértési feladatok közül azokra érdemes összpontosítani, amelyek téma megfelel a választott felsőoktatási iránynak. Minél többet kell hangosan is olvasni, azon egyszerű okból, hogy hibáink a néma olvasásnál nem derülnek ki, csak akkor, amikor félre értelmezzük a jelentést. A diktafon, vagy a hosszabb felvételekre alkalmas telefon is jó szolgálatot tehet: felvesszük a hangos olvasásunkat, és a visszahallgatáskor szembesülünk azzal, hogy hol tartunk.
Még most sem késő!
Tapasztalataim szerint az a legtöbb érintett nagyon szégyelli, hogy gyengén olvas, gyakran magának sem vallja be, komoly konfliktusokat képes vállalni annak érdekében, hogy ez ne derüljön ki, vagyis az évek multával valóságos komplexussá alakul ez a probléma. Ilyenkor szükség lehet módszertani, vagy akár lelki segítségre is.
A gyengén olvasó diákok többsége nem jut el a felsőoktatásba, és őket ez a hiányosság valószínűleg egész életükben el fogja kísérni. Félő, hogy ők később sem kerülnek olyan kényszerítő helyzetbe, hogy szembe kelljen nézniük ezzel a hiányossággal, így jó eséllyel nem is tudnak megszabadulni tőle.
Akik most egyetemek, főiskolák elsőéveseként szembesülnek ezzel a problémával, tekintsék magukat a szerencse fiának. Ők kaptak még egy esélyt arra, hogy jó olvasóvá váljanak, ami az értelmiségi létnek ma is előfeltétele.
tanulasmodszertan.hu