Puszta szónoklattá válik a prédikáció, ha nincs benne lélek. Egy beszédet szív nélkül is meg lehet tanulni, de az igehirdetés más – mondta Fehér Norbert a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség lelkipásztora, aki elnyerte az Év igehirdetése díjat idén.
A lelkipásztor az Év igehirdetése díjat a Dunamelléki Református Egyházkerület budapesti közgyűlésén vette át november 11-én, pénteken. Az egyházkerület négy évvel ezelőtt alapította a díjat, mert – mint Szabó István püspök korábban fogalmazott – az igehirdetés nem kapja meg az őt megillető rangot, márpedig a református egyház igehirdető egyház. Fehér Norbert prédikációja tavaly októberben hangzott el a miskolci Deszka-templomban.
Négytagú bíráló bizottság –Szabó István püspök, Nagy István dékán, Szűcs Ferenc teológiai tanár és Tolcsvai Nagy Gábor egyetemi tanár – értékelte a pályázatra beérkezett jeligés igehirdetéseket. A hét igehirdetés közül a „Vis Crucis” jeligéjű prédikációt tartották a legjobbnak a szakemberek. Az elismerés azért is lehet értékes, mert tavaly egyetlen pályaművet sem tartott alkalmasnak a zsűri arra, hogy az év igehirdetése lehessen.
„Ne mondjam, de mondom!”
– Visszajelzést szerettem volna kapni a munkámról, azért pályáztam – mondta Fehér Norbert a díj átvétele után. Az igehirdetés kényes terület, és úgy vélem, hogy kevés lelkipásztor kap erről bármiféle kritikát. Jól mutatja ezt a következő kis történet is. Az egyik istentisztelet után valamelyik gyülekezeti tag szerette volna elmondani a véleményét az igehirdetésről, és a templomból kilépve így fogalmazott: „A feleségem azt mondta, hogy ne mondjam, de mondom.” Valami miatt gát van az emberekben, hogy visszajelzést adjanak a prédikátornak.
Fehér Norbert az mondja, hogy nagyon meglepődött az eredményen, de egyben örül is neki, mert szakemberektől kapott megerősítést. A teológusok, dogmatikusok, nyelvészek, valamint a gyülekezeti tagok visszajelzése egyaránt fontos a lelkipásztor szerint.
Felülről jövő legyen
Felülről jövő legyen – ezt tartja az igehirdetésben a leglényegesebbnek Fehér Norbert. – Szándékosan használok csúnya szót: ne legyen az ember csinálmánya. Természetesen az emberi tényező nem hagyható ki az igehirdetésből, hiszen dolgozni kell vele, de ha nincs benne spiritusz, nincs benne lélek, akkor az nem prédikáció, csupán beszéd vagy szónoklat, amit akár szív nélkül is meg lehet tanulni.
Nem egyszerű egyszerűen
A lelkipásztor szerint nagy kihívás úgy beszélni, hogy azt mindenki megértse. Gyakran fejtörést okoz neki, amikor a miskolci Jókai Mór Református Általános Iskola tanulóinak tart hét kezdő áhítatot, hiszen ott úgy kell fogalmazni, hogy az a hatévesektől a tizennégy évesekig mindenki számára érthető és érdekes legyen. – Mindig a legkisebb közös nevezőre próbálom hozni az üzenetet és nem magasröptű teológiai eszmefuttatásokat mondani. Persze azt is lehet, de azt akkor úgy kell, ahogy azt Jézus is tette. Ez a legmagasabb rendű cél. Gyökössy Endre is megfogalmazta, hogy nem is olyan egyszerű egyszerűt írni.
A lelkipásztor úgy véli, hozzászoktunk a körmondatokhoz, az egyszerűséghez pedig az kell, hogy az igehirdető letisztázza, milyen üzenetet kapott. Egyszerűség, ez a válasz – fogalmaz röviden Fehér Norbert.
Főétel és köret
Ha elért hozzám a lényegi üzenet, akkor köré fel lehet építeni bármit – folytatja a miskolci lelkész, ezután különös hasonlatot mond: ha megvan a nagyszerű főétel, akkor köré lehet rendezni a salátákat, a borokat, a desszerteket. A háziasszony is először a főételt gondolja ki, és valószínűleg nem az édességtől indul el. Annak idején Fekete Károly volt a homiletika tanárom, ő azt mondta, hogy az üzenetet meditációban kell megtalálni. Amikor személyesen megérintett és az igével kapcsolatban megtaláltuk az üzenetet, szinte magától felépül köré a többi.
Fekete Zsuzsa
Forrás: Parókia Sajtószolgálat (www.parokia.hu)