A miskolci folyóirat legfrissebb számát nem könnyű feladat bemutatni, hiszen közel száz oldalas terjedelmében rendkívül széles skálán mozog, szövegei mind színvonalasak, a lassan emészthető fajtából. Így tehát az olvasónak nincs könnyű dolga, ez bizony nem az a lap, amit a buszmegállóban állva fut át az ember.
Az aktuális szám elején olvasható munkák kiemelt apropója Kemény István 50. születésnapja. Ennek alkalmából jelentős terjedelemben emlékeznek meg az író, költő eddigi munkásságáról. Ez a blokk Kemény István Remény című versével indul, majd András László rendhagyó köszöntőjét szépirodalmi alkotások követik, amelyek tematikusan vagy személyes szinten, de valamilyen módon mindenképpen kapcsolódnak a költőhöz. Ezeket az oldalakat Bartis Attila fotói illusztrálják, néhol teljes lapot kitöltő méretben.

 

Ezt követően egymástól nem szigorúan elkülönülő tematikus egységek következnek az irodalom mindhárom műneméből, kiegészülve valóban igényes kritikákkal, interjúval vagy éppen beszámolóval.
Igazi műfaji kavalkáddal kerülünk szembe, amelyből mindenki kedve szerint kiválaszthatja a neki tetsző írást. A lírai-blokkban Fenyvesi Orsolya, Nagy Kata, Donáti Lili Flóra és Kántor Zsolt két-két verssel szerepelnek, Szili Józsefnek pedig egy Kosztolányi-átiratát olvashatjuk. De ugyanebben a tematikai egységben jelentek meg Krusovszky Dénes Hart Crane-versfordításai is.
A prózai részleget Hegedűs Ágota Lecsócsapás című remekműve nyitja meg, amely generációkon átívelő, már-már szokássá vált begyepesedettségről tudósít, érzékletesen teremtve meg ezzel a hétköznapok hangulatát. Elképesztő, hogy két hasábban hogy lehet ennyi mindent úgy elmondani, hogy valójában semmit sem mond ki, hogy miként lehet ennyire egyszerűen, már-már móriczi tömörséggel egy mégis rendkívül összetett problémát ábrázolni. Külön lenyűgözött, ahogy az anya és lánya sorsa eggyé olvad, ahogy a lecsóból szimbólum válik, és hogy a cím mindennek a jelentését és keserű humorát egyetlen szóval képes tökéletesen megragadni.
Ez után olvasható Brenzovics Marianna Darabolás című regényének egy részlete, amelyben egy párkapcsolat nehézségeivel, és ezek nyomán annak széthullásával szembesülhetünk. Pénzes Tímea szövegében öreg néne őzikéje helyett Rózsi nene monológja idézi fel a régi falusi világot, annak szokásait. Ízes elbeszélésében a túrós kalács receptjét is megtudjuk, méghozzá Rózsi nene módra.
A Műút ezen számában Borbély Szilárd válaszol Kornya István kérdéseire a színházzal, annak lehetséges funkcióival kapcsolatban. A drámaírás gyakorlatáról értesülünk, elméleti és gyakorlati problémák egyaránt felmerülnek. Itt is találkozunk azzal a gyakori kérdéssel, hogy mennyire feladata a színháznak a politizálás vagy a reflektálás a fennálló társadalmi viszonyokra. Mindezekre átgondolt, értelmes válaszokat kapunk, gyakran történelmi kontextusban megvilágítva a nagyon is aktuális problémákat. Szintén ezzel összefüggésben irányulnak kérdések a debreceni költő, drámaíró Az olaszliszkai című drámájára is, melynek témája a szinte mindenki számára ismert gyilkosság története. Átfogó történelmi ismertető után nagyon is reális kép rajzolódik ki arról, hogy miért olyan ma Magyarország, amilyen.

Maradva a dráma világában Deres Kornélia beszámolójából értesülünk az Add ide a drámád! című programsorozatról. Ez az újszerű, dinamikus és ötletes kezdeményezés – amely a József Attila Kör, a Merlin Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem összefogásával jött létre – három részre tagolódik. Egy drámapályázat során igyekeztek fiatal tehetségektől olyan alkotásokat begyűjteni, amelyeknek korábban még nem volt terük megmutatkozni. Ezeknek az összegyűjtéséből és kiválogatásából (csak hat darab került be) pedig elkészült egy azonos című drámaantológia is a JAK kiadásában. Végső fázisként pedig megtörtént a színpadra állítás is egy felolvasószínházi sorozat keretében. A nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel a projekt már másodjára is megvalósult.
A dráma után rövid kitekintés következik a kultúra világába, ahol a Bizottság Együttes Műcsarnokbeli kiállításáról számol be Gulyás Gábor, az intézmény igazgatója, s egyben a kiállítás egyik kurátora. Nosztalgiával és személyes emlékekkel áthatva ír az együttesről és az – azóta bezárt – rendezvény megvalósulásának folyamatáról. Nagy Szilvia Picadilly Cirkusz című írása egy rendhagyó kiállításról tudósít, ami talán sokkal inkább nevezhető egy performansznak, amelybe a látogató akaratán és tudtán kívül csöppen bele.
Könyvritikák sorakoznak az ezt követő harminc oldalon. A felvilágosodás korától kezdve, a történelmi témájú szemléken át egészen a kortárs líráig a legkülönfélébb kötetekkel ismerkedhetünk meg. A nemrég sajtó alá rendezett Virág Benedek’ poétai munkáji című könyvről Vaderna Gábor mond kritikát, Szolláth Dávid szakkönyvét pedig Kisantal Tamás értékeli. Bagi Zsolttal Fantasztikus utazáson vehetünk részt Nádas Péter esszéinek világában, majd Kezünk idegen formákba kezd Gaborják Ádám segítségével. Visszatérve még az ünnepelthez, Kun Árpád írásából tudhatunk meg többet az induló Keményről. Varga Mátyás parsifal, parsifal című verseskötete Orcsik Roland mérlegére kerül, míg maga Orcsik Roland Mahler letöltve című könyve kapcsán L. Varga Péter tesz megfontolandó észrevételeket. A már említett Deres Kornélia frissen megjelent verseskötete, a Szőrapa lett a témája Darabos Enikő kritikájának, majd átevezve a regény világába Király Levente könyvéről, az Énekek énekéről Lengyel Imre Zsolt szól néhány hasábnyi szót. Végül Turi Márton ír Iancu Laura Szeretföld című prózai munkájáról.
A kritikai blokk végére érve a kikötői hírek következnek, ahol nemzetekre lebontva értesülhetünk a világ minden táján zajló kulturális, elsősorban irodalmi eseményekről, érdekességekről, évfordulókról. Legvégül visszakanyarodunk oda, ahonnan elindultunk, azaz Kemény Istvánhoz. Lakatos István Pryck és Gríga című képregénye ugyanis Kemény Kedves Ismeretlen című regénye alapján készült, szép keretet adva így a friss Műútnak.
Műút, 2011/029.
kulter.hu