A rögzített útvonalon egymás felé  haladó gépkocsikat 80 kilométer/órára gyorsították fel az ütközés előtt. A becsapódás akkora erejű volt, mintha tizennyolc emelet magasságból zuhantak volna le az autók. Az alábbi videón megtekinthető a karambol következménye. A felvételen jól kivehető, hogy a régi Cadillacnek alig torzul el az orr része, mivel a tervezésének idején még nem rendelkeztek azokkal a modern ismeretekkel, amelyek a hatékony ütközési energiaelnyelő zóna megalkotásához szükségesek lettek volna. A hirtelen lassulás azt eredményezi, hogy a belső tér több – szilárd helyzetűnek hitt – berendezése elmozdul a helyéről és súlyos, vagy akár halálos sérülést okoz a bent ülőknek. A tesztbábu jól szemlélteti ezt a szituációt: a kiszakadó vezetőülés nekipréselte a kormánykeréknek, illetve a tetőlemez élének a rajta helyet foglalót. Valós körülmények között a vezető nem élte volna túl ezt az ütközést. A modern Cadillacnél jól vizsgázott a gyűrődőzóna, a benne utazók valószínűleg komolyabb sérülések nélkül átvészelhették volna ezt a brutális „erőpróbát”.