Az Európa Rádió (Református Rádió) egyik  reggeli műsora jutott eszembe: az Útravaló. Általában meg szoktam hallgatni, ha reggelente be van kapcsolva a rádió. Igaz ennél is, mint minden rádiónál, hogy a háttérben szól, amíg a reggeli készülődés zajlik. De mindig van mindegyikben valami jó gondolat, ami tetszik és elkísér reggeli utamon. Ajánlom mindenkinek a műsort.

 

Egy korábbi műsorban volt szó a mai ember mennyire elmagányosodik, amiatt is, hogy csak magára figyel és nincs ideje másokra figyelni, de akár még Istenre sem jut elég figyelem.

Innen továbbgondolva a gondolatot, látom, hogy a mai ember a kis zárt világában él, reggel elmegy munkába, dolgozik, aztán hazamegy. Néha vannak programjai, ezek közül a legfontosabb a bevásárlás azokban a boltokban, ahol már eladó sincs szinte, akitől tanácsot tudna kérni. A megszokott utakon rutinból megy és nem veszi észre a körülötte lévő világot. Csak azt, hogy már megint eltelt egy év.

Lakókörnyezetemben több száz ember él és fordul meg vagy jár-kel, sétál. Kb. két-három hete vettem észre, hogy az egyik utcai lámpabúra megfittyent (valószínűleg nekimehettek teherkocsival), de még menthető, ha időben intézkednek, nem szakad le a búra és törik ripityára.
Vettem a bátorságot, mert változás nem történt az ügyben és felhívtam a közvilágítást is biztosító céget. Ahol kedvesen fogadták a telefonhívásom és regisztrálták a hibát és biztosítottak, hogy kijavítják 10 napon belül.
Persze megkérdeztem, hogy szólt-e már valaki ez ügyben? Sajnos senki ezidáig!
Igen Magyarországon a városi ember megszokta, hogy valaki mindig intézkedik helyette, megoldja gondjait. Takarítják járdáit, levágják a füvet, a bozótót megritkítják, sózzák télen az utat, stb. Mindeki vár valakire, hogy megoldja a problémát, ha ugyan feltűnik neki a változás.
Nagy-Britanniában minden villanyoszlopra van egy kis lemez szegecselve azzal az információval, hogy ha valami hiba van a lámpával akkor egy ingyenesen hívható számon bejelentheti azt a polgár. Nem a polgárnak kell még utánajárni, hogy vajon hol kell ezt elintézni.
Az ötvenes évekig még voltak rendes házmesterek, akiknek feladata volt, hogy figyeljenek a környezetre. 1990. után azonban az öngondoskodás, vagy a civil összefogás korának kellett volna elkezdődnie, de ezzel a lehetőséggel csak nagyon kevesek éltek. Miskolcon az egykori gyári munkásokból, bányászokból kényszer nyugdíjasok és munkanélküliek lettek. Ezek az emberek elidegenedtek korábbi életüktől is. Megváltozott közben a városlakó népesség is, befeléforudóvá tette a lakosság nagy részét a politika és a média is.
Régen a polgár kifejezés jelentett valamit, a város közösségének egy tagját jelentette, aki részese volt a köznek, aki részt vett a köz dolgainak intézésében és a köz terheinek vállalásaiban. Ma a városlakóknak egy része zombiként éli életét. Sajnos.