Nekrológ: Kálmán László ( 1931-2011)
„…A derekak nyomait
Idő nem törli el, a halálban is él
Tündöklő erényük.” (Euripidész)
Kálmán László 1931. március 19-én született Tiszaszalkán, szegény családban, ahol azonban a tudásnak nagy tisztelete volt. Középiskoláit a Tehetség-alap ösztöndíjasaként végezte Beregszászon, Debrecenben és Kisvárdán. A kitűnő érettségit követően a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult tovább, ahol 1954-ben matematika – fizika szakos tanári diplomát szerzett. Pályáját Tokajban kezdte, tanárként, majd igazgatóhelyettesként dolgozott. 1957-ben került a Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol 2009-ig, tehát 52 évig tevékenykedett.
Annak, az akkor fiatal generációnak volt tagja, amelynek tagjai az ötvenes évek végétől cselekvő kialakítói és meghatározói voltak az iskola arculatának. Bölcs, megfontolt egyénisége szigorral párosult, ám ez a szigor nem vált öncélúvá, hanem a nevelés, az oktatás hatékony eszköze volt. Következetes keménysége ellenére szerették tanítványai, mert minden helyzetben emberséges volt, megértő, a saját tévedéseit is elismerő. Megyei, majd városi szakfelügyelő volt 1962 és 1967 között. 1966-ban megbízott, majd 1967-ben kinevezett igazgatója lett a gimnáziumnak, 25 éven keresztül irányította az intézményt.
Emberi és szakmai kvalitásait legjobban talán az mutatja, hogy 25 évnyi igazgatóság után a legtermészetesebb módon tért vissza a katedrára, lett óraadóként továbbra is aktív tagja a tantestületnek. Élete, munkássága egyet jelent a Földes Ferenc Gimnáziummal. Minden cselekedetének, döntésének célja az iskola színvonalának emelése, az oktató és nevelő munka tökéletesítése volt.
Elindította a szakosított osztályokat, amelyek a tagozatok elődei voltak, és 1966-ban a speciális matematika tagozatot. 1971-ben, az országban elsőként a Földesben kezdődött el a számítástechnika oktatása. Az iskolában jelenleg is működő tagozatos rendszert ő alakította ki. Igazgatóságának utolsó éveiben a hat évfolyamos képzés kidolgozásában és elindításában is oroszlánrészt vállalt. Ápolta az iskola és jogelődei hagyományait, nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az iskola küldetésévé emelte a tehetséggondozást, a tehetségek felkarolását, a teljesítményközpontúságot.
Megkövetelte a minőségi munkát, következetesen és keményen irányította az iskolát, de eközben megmaradt embernek, tanárnak a szó teljes és valódi értelmében. Tanártársaiban és tanítványaiban is tisztelni tudta az egyéniséget, a tehetséget, a lehetőséget. Mértékadó, nagy tekintélyű vezető volt, de ugyanakkor szerette és tisztelte az iskola közössége. Igazgatói kvalitásai mellett széles szakmai tudással rendelkezett, így válhatott hitelessé. Pályáját szinte szimbolikusan foglalta keretbe, hogy utolsó tanítványi az Arany János Tehetséggondozó Programban olyan helyzetből érkező diákok voltak, mint amilyen ő volt középiskolásként.
Számos társadalmi tisztséget töltött be, többek között a Bolyai János Matematikai Társulat egyik megyei vezetője, a TIT megyei alelnöke, Matematika Szakosztályának vezetője volt.
Munkáját több alkalommal ismerték el kitűntetésekkel, de legbüszkébb a szakmai díjaira, a Beke Manó Díjra, és a 2008-ban megkapott Ericsson Díjra volt.
Halhatatlannak hittük, mert annyira egyet jelentett az iskola örök, időtlen, soha meg nem kopó értékeivel, az egymást követő generációk oktatásával, nevelésével, így halála ezért is felfoghatatlan. Nem jön szembe a főutcán, nem állhatunk meg beszélgetni Vele, nem kereshetjük meg tanácsait kérve. Az osztálytalálkozókon nem szólítja név szerint tanítványait, nem hallgatja jellegzetes mosolyával beszámolóikat. De tudjuk, elfoglalta helyét az égi tanári szobában, mert az nem lehet, hogy ne egy iskolában legyen. Sajnos az elmúlt egy évben Ő az ötödik azok közül, akik hajdan a Földes Ferenc Gimnáziumban egy tanárgenerációhoz tartoztak, és most már ismét együtt van az égi gimnáziumban.
Nekünk kötelességünk, hogy emlékét megőrizzük, tanítását megtartsuk és továbbadjuk, mert a következő generációk, már nem részesülhetnek abban a szerencsében, hogy ismerhessék Őt és tanuljanak Tőle. Szelleme így élhet tovább, így kell, hogy tovább éljen.
2012. december 19-én, hétfőn 13 órakor kísérjük utolsó útjára a Szent Anna temető ravatalozójából.
– A Földes Ferenc Gimnázium tantestülete, dolgozói és diáksága nevében Veres Pál igazgató –
forrás: boon.hu