Megint péntek. Nem is baj. Végre hétvége. Család, gyerekek. Kell is. Ma testületi 7 órán keresztül. Reggel nyolctól. Hülyének néznek megint jobbról. Mármint a fideszesek. Eljátszák a mártírt és a nemzetmegmentőt egyben. Az országos politikával pedig ne foglalkozzak – mondja nekem a fideszes elöljáró – mert amúgy Matolcsy megmonta: Minden oké. Borul az agyam, de persze volt gyerekszobám, így csak rebegve jelzem a nap legfrissebb hírét a fideszes képviselőknek, hogy amúgy az IMF úgy itthagyta kishazánkat, mint eb a sz..rát. A forint meg zuhan. Azzal én ne foglalkozzak. Inkább az adókat csökkentsem. De durván, mert úgy leszek szimpi a választóknak – szól ismét a narancsos városatya. Próbálom vázolni neki, hogy ott fent Budapesten azok a politikusok akik kétharmadan vannak és magával egy sülyedő hajóban, mást szabtak. Pontosabban próbálnak szabni, mert még végleges hogyiscsináljukjövőre költségvetés még át lesz karatézva, ahogy a hiradó mondta vagy 2 napja. Szóval a kormányzat kizsigereli az önkormányzatokat, magyarán kevesebb pénzt tolnak le és arra kényszerítik a településeket, hogy olyan adókat vessenek ki, hogy vakuljon bele mindenki. Teszem fel ártatlanul a kérdést: nem jellemtelen ezt így csinálni?
Amúgy meg kórház. Miután bezárták a Jókait, elzavartak egy halom pedagógust meg 300 gyereket ebből a városból, most szúrja a szemét fidesznek a jól működő kórház is. De abból nem esznek. Szétvágok mindenkit aki hozzányúl bántón. És egyébként is. Már nem sok van hátra nektek kedves kétharmad…