Happy new year! Good  luck 2012! Vagy Önök (Ti) még tartjátok a decembert? Mert én úgy döntöttem, bizonytalan ideig száműzöm ezt a hónapot a kalendáriumból!
Elegem van ebből az álvigyori, szenteskedő, gusztustalan, pénzkidobós, idétlen „béluskamithozottajézuskás” hazugságból. Ki beszél itt a lényegről, ha még emlékszik valaki rá egyáltalán? Nyugi, ez a néhány sor nem lesz a népeket erőn felüli költekezésbe hajtó multik elleni kirohanás, meg az embereket csőbe húzó pénz és hitelintézetek tanzakcióinak elítélése. Tőlem mindenkit úgy vernek át, mint az Európában „üldözött” menekült cigányok a kanadai ügyfélszolgálatok szociális osztályait. Arról ugatok, hogy szart sem ér ez az egész decemberi szeretetesdi. Egyetlen hónap, leszűkítve, néhányszor huszonnégy óra alatt nem lehet meg nem történtté tenni egy egész év mocskolódásait. Nekem (és szeretteimnek) ne kívánjon, Kellemest, Boldogot, Áldottat, Szeretteljest, Meghittet olyan, aki év közben a tönkretételemen munkálkodik, hátam mögött a legváltozatosabb hazugságokkal igyekszik jó pontokat szerezni magának. Felejtsen el az, akinek házamra, nőmre, (nem létező) anyagi javaimra fáj a foga. Hagyjon békét nekem az egyház, vagy felekezet (bármilyen), amelyik csak adakozáskor számít rám, de cserben hagy, amikor nekem lenne lelki megerősítésre szükségem. Menjenek a … (majdnem csúnyát mondtam) bármelyik szigetre a politikusok. Az összes, legyen rajta bármilyen színű nyakkendő, nem érdekel. Én sem érdeklem őket, csak négy évenként, amikor a voksomért annyi hazugságot hordanak össze, amivel Babylon tornyát is föl lehetne építeni, csúcstechnika nélkül. Aztán, persze itt a december, minden hónapok leghazugabbika. A Mikulás-Télapó tandem eleve gáz, még a szakálluk sem igazi. Vén buzik, pedofíl köcsögök. Havat sem hoznak, csak elhavazzák magukat, szerintem be sem jelentett alkalmazottjuk, a Rudolf, a rénszarvas idén sem kapta meg a cafetéria utalványát, és blintre húzta a szekeret. Túró az egész. Lucát is utálom, mióta névnapján kétszer is 13-n szirénázott a mentő velem – magánügy miért – ekkor rongyoltak belém a 37-es úton, törtem el a kulcscsontom, szereztem életró szóló nyomokat az alkaromon. Végül, december végén vált egyértelművé, hogy a szülői házból csak az utóbbi maradt… Utállak, december. Hiába fújod a pofámba a papírtrombitát, dobálsz meg konfettivel szilveszterkor. Töröltelek. Ez azért ne zavarjon benneteket, játszátok csak megszokott kisded játékaitokat. Szívjátok csak a műfenyő illatát, játszátok el az ismert műsort, rélrészegen hallgassátok meg a Nagyembert, hogy jövőre mennyivel jobb lesz nektek. És bocsássátok meg, hogy nem veszek részt ebben a bohóckodásban. Csókolom, szervusztok, találkozunk januárban. Vagyis, ma. A kijózanodás első napján.