Párduc nagyszerű kapus  volt. Ha termetre egy kicsit magasabb, még az NB I-ben is bérelt helye lett volna. Igazi fénykorát azonban akkor élte, amikor a vállalati csapatban kezdett játszani, kispályán. Olyan káprázatosan védett, hogy még az ellenfél játékosai is sűrűn megpaskolták a hátát egy-egy védhetetlennek tűnő lövés hárítása után. Képességei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy vállalati csapatunk az akkor nagyhírű építők kupában egészen az országos döntőig jutott.

 

Párduc egyébként vállalati munkáját is jól végezte. Elképesztő munkabírással. Persze, mint mindenkinek, neki is voltak gyengéi. A remek hálóőr a nagy győzelmek után napokra eltűnt. Sokszor az ország másik végébe kellett érte menni, mert már vonatjegyre sem volt pénze. De a brigádösszefogás és egy autó mindig hazahozta.

Párducnak akkora tekintélye volt a cégnél, hogy főnökünk elnézte neki az apróbb eltévelyedéseket. Elöljárónk ugyanis következetesen alkalmazta az akkortájt elhíresült mondást, miszerint „a munkahely nem kocsma, hogy állandóan ott legyen az ember”. Mi is ebben a szellemben éltünk. Ám az még nekünk is szemet szúrt, hogy ezt a főnök odáig fokozza, hogy egyáltalán nem fellelhető a munkahelyén. A prémiumosztásnál viszont elviszi a brigádnak járó pénz felét. De egyikünk sem vette a bátorságot, hogy ezt szóvá is tegye.

Egyszer azonban – csaknem – megtört a jég. Az éppen soron lévő brigádbuli hangulata – a prémcsi újabb igazságtalan elosztása ellenére – már szépen oldódott. Ekkor Párduc, aki amúgy elég hallgatag ember volt, hirtelen felegyenesedve szembefordult elöljárónkkal.
– Ide figyelj, főnök! Már régen készülök, hogy megmondjam a szemedbe! … Döbbent csend lett. Fénysebességgel józanodtunk. – Hűha, villant át agyunkon! Ezt nem gondoltuk volna a csodakapusról! Most jól a szemébe vágja, amit mi nem mertünk: hogy egy utolsó, egy haramia, egy-egy …
És Párduc folytatta: – Most megmondom a szemedbe, hogy … (a muslicák szárnycsattogását is lehetett hallani a borosüvegek körül) … hogy ilyen jó főnököm, mint te, még soha nem volt!

A feszültség pillanatok alatt feloldódott. Mi – arcunkon a vesztes összeesküvők vigyorával -fellélegeztünk és buliztunk tovább, hajnalig.

A történet mai időkben sem tanúságmentes. Kerülj bármilyen helyzetbe: légy fegyelmezett! Nézz keményen a szemébe és dicsérd bátran a főnöködet! (Mást úgyse nagyon tehetsz.)

*A mértéktelen bejglifogyasztás okozta fáradtságra való tekintettel megismétlem 2011 legtöbb lájkot kapott, rövidített blogjait