A magyar jezsuiták december 27. és 30. között Miskolcon tartották provinciagyűlésüket.
A provinciagyűlés a jezsuita rend demokratikus eleme, mely „grassroots” reflexiót tesz lehetővé. A háromévente meghirdetett provinciagyűlés célja, hogy közvetlenül választott rendtagok megvizsgálják a rendtartomány állapotát, az adott kihívásokat és javaslatokat fogalmazzanak meg a rend egésze számára.
A provinciagyűlést összehívó Adolfo Nicolas általános rendfőnök azt a kérdést tette fel a világ minden földrészén működő mintegy nyolcvan rendtartomány számára, hogy hogyan valósulhat meg az éltető, kreatív evangelizálás szekularizált világunkban; hol és hogyan látjuk jezsuita új evangelizációs szolgálatunkat helyi egyházunkban.
A jezsuita rendfőnök arra bíztatja a rendtartomány tagjait, hogy helyezzék magunkat Ignác és az első társak lelki „terébe”, amikor egy szabadsággal és lélekkel eltöltött kis csoport állt szemben a szükségek és lehetőségek hatalmas tömegével. Az újra-teremtéshez igazi mélységre, szabadságra, lelkesedésre és kreativitásra van szükség, ahogy ezek kellettek a Társaság alakulásakor is, „de ezek kellenek ma is ahhoz, hogy a Társaságot a jövőre felkészítsük. Abban is biztos vagyok, hogy amennyiben képesek vagyunk megújítani a Társaságot ebben a formában, akkor lesznek hivatások is.” Ahhoz, hogy eredményesen megszólítsuk ezt az új világot, meg kell ismernünk annak sajátosságait, így reflexiónk első részében a felfordultságában is szeretendő világunk felé fordult. Erről szól a rendtartomány apostoli életének reflexiója és tervezése – emeli ki Adolfo Nicolas általános rendfőnök.
A teljes évet átölelő folyamat zárásaként a jezsuiták megfogalmazták elkötelezettségüket a párbeszéd felé, hogy a mai szekularizálódott világban is eredményesen megszólítsák ezt az új világot, és ehhez meg is ismerjék annak sajátosságait.
Megerősítő tapasztalata volt a résztvevőknek, hogy lezárult egy hosszú, húsz éves átmeneti folyamat az egyházban is, amelyről jól tanúskodnak a jezsuitáknál ezen időszak látható gyümölcsei és szolid, meggyökeresedett apostoli munkái. A 87 magyar jezsuita rendtartomány munkájáról elmondható, hogy nagyon jó földrajzi és szektorális eloszlásban vannak, négy egyetemi városban: Budapesten, Miskolcon, Szegeden és Marosvásárhelyen. Ezek képviselik a jezsuita hagyomány nagy területeit a lelkipásztori (budapesti, miskolci, szegedi és marosvásárhelyi lelki központok), a lelkigyakorlatos (Dobogókőn és Püspökszentlászlón), oktatási (Gimnázium Miskolcon, egyetemi kollégium és lelkészség Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Marosvásárhelyen és Leuven-ben), intellektuális apostolság (teológiai oktatás), szociális szolgálat (roma szolgálatok, pl. a Roma Szakkollégium) és média (Vatikáni Rádió, Szív újság, blogok, stb.) területén.
E szolgálatok elismertek mint hiteles, nyitott, párbeszédre kész és felkészült művek, melyek felismerhető ignáci többletet hordoznak, és képesek teremtő, megújító módon végezni helyi működésüket. Bár kicsiny munkákról van szó, melyek általában egyedül dolgoznak az adott területen, de hatásuk, multiplikáló erejük mégis meghatározó a magyar egyházban.
A magyar jezsuita rendtartomány küldetését így fogalmazza meg: a hit szolgálata és egy igazságosabb társadalmi alternatíva előmozdítása hiteles jezsuita közösségek és barátaik együttműködésével.
A következő évek néhány prioritását is meghatározta a provinciagyűlés. A reflexió egyik meghatározó vonulata, hogy feladatok sorában kiemelt fontosságot kell kapnia belső közösségi élet elmélyítésének és külső, az ignáci „család” hálózatának megerősítésének. Ezek adják küldetés fő erőforrását a következő években is. Jezsuita közösségekben jó látni, mennyi apró kis lépés történt közösségek hétköznapi szintjén, hogy életük keretei támogatóbbak, feladatmegosztásunk reálisabb, helyi küldetésünk világosabb lehessen. A másik pillér, az ignáci „család” alatt értjük az ignáci lelkiségi közösségek mellett elsősorban az ignáci lelkigyakorlatokat megszerető emberek és az öregdiákjaink megszólítását.
A feladatok sorában prioritást kap továbbra is a belső közösségépítés, valamint a 2010/2011-ben beindított nagy programok megerősítése. Ilyen a pesti belváros új katolikus kulturális és lelkiségi központja, a „Párbeszéd Háza”, mely a belvárosban az egyház látható, fiatalos és párbeszédre képes arcát kívánja megmutatni. És ilyen az új Jezsuita Roma Szakkollégium Kispesten, mely társadalmunk talán legnagyobb kihívására kíván proaktív támaszt adni egy keresztény roma értelmiség helyzetbe hozásával, mely képes értékekre építő szellemi műhelyként szolgálni.
A rendtagokkal találkozott a velük misét bemutató Palánki Ferenc egri segédpüspök is, aki beszédében arra a nagy szükségre hívta fel a figyelmet, melyben a szent ignáci hagyomány nagy szolgálatot tehet a magyar egyháznak. A provinciagyűlés keretében került sor Rigo Jenő SJ ünnepélyes fogadalomtételére.
Jezsuita Rend Magyar Rendtartomány/Magyar Kurír