2011. december 6-án hozta meg a Luxemburgi Európa Uniós Bíróság a mellékletben teljes terjedelmében látható azt az ítéletét, melyet a Pest Megyei Bíróság előtt folyó Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felperesnek Invitel Távközlési Zrt alperes elleni peres eljárásban alkalmazandó jogszabályoknak értelmezése végett a Pest Megyei Bíróság megkeresésére folytattak le.
Az ítélet első oldalát ide másolva olvasható az is, hogy az Európai Bíróság ez ügy kapcsán kiterjesztette lehetőségeit az alábbiak szerint: „A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban.”
———————
TRSTENJAK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑472/10. SZ. ÜGY
VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2011. december 6.(1)
Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
kontra
Invitel Távközlési Zrt.
(A Pest Megyei Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése a melléklet 1. j) és 2. d) pontjával összefüggésben értelmezve – 6. és 7. cikk – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek – A vállalkozót a szerződési feltételek érvényes indok nélküli, egyoldalú megváltoztatására feljogosító, az árváltoztatási módszert egyértelműen le nem író szerződési feltétel – A feltétel tisztességtelen jellege közérdekű kereset alapján történő megállapításának joghatásai – Actio popularis – Nemzeti megállapítási ítéletek erga omnes hatálya”
I – Bevezetés
1. A jelen ügy alapjául a magyarországi Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem szolgál, amelynek keretében e bíróság több kérdést tett fel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv(2) értelmezése tekintetében. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban. Annak ellenére ugyanis, hogy ezen irányelv a kibocsátása óta nagyrészt változatlan maradt, máig összetett anyagi és eljárásjogi kérdéseket vet fel, amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintélyes száma is mutatja. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az Európai Parlament és a Tanács által 2011. október 25‑én elfogadott, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv(3), amely a nemzeti fogyasztóvédelmi rendelkezések teljes harmonizációjának szándékán alapul, csak szórványosan módosította a 93/13 irányelvet, amely módosítások az itt felvetett jogkérdések megoldását nem befolyásolják.
——————————-
Tekintettel arra, hogy az ekként kiterjesztően vizsgált 93/13 EGK Irányelv irányadó a hazánkban nemzeti katasztrófát jelentő devizaalapú kölcsönnel kapcsolatos semmiségi problémákra is fokozott figyelemmel vizsgáltam a problémának jogszabályi hátterének ismertetését az ítélet további oldalain az alábbiak szerint, de különösen ebből az alábbi részt:
——————————–
II – Jogszabályi háttér
A – Az uniós jog
4. A 93/13 irányelv célja 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.
9. A 93/13 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.”
10. Ezen irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a felsorolását, amelyek a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően tisztességtelennek tekinthetők:
1. „Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:
j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül;
l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagy engedélyezik az áru eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;
——————————–
Természetesen ezek után előkaptam egy OTP-s szerződést és az OTP Üzletszabályzatát, és a szerződés felmondására vonatkozó rendelkezéseket az Üzletszabályzatból ide másolom:
Megállapítható az, hogy sehol, semmilyen módon nem biztosították a szerződésben, vagy üzletszabályzatban az adós – fogyasztó – számára azt a jogot, amit az Európai Bíróság ítéletében írtak szerint biztosítani kellett volna akkor, ha a szerződés biztosította a bankok számára azt, hogy egyoldalúan az árakat megemelje.
Ebből következően a szerződésnek az a rendelkezése, hogy a pénzintézetek egyoldalúan változtathatják akár a devizaárfolyam miatt, akár a kamatváltoztatás miatt, vagy bármi miatt a törlesztő részleteket, vagy a kezelési költséget tisztességtelen szerződési feltétel, mely fentiek szerint kétségbe nem vonható tény alapján a Ptk. 209/A § szerint semmis:
209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.
(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
——————————-
Ily módon nem vitás az, hogy joghatás kiváltására alkalmatlan a bankoknak minden egyoldalú, árváltoztatási közlése, intézkedése.
Ezek után csupán az a feladat, hogy szépen meg kell kérni a bankokat, hogy számoljon el azokkal a díjtételekkel, ahogy a szerződésben az adósokkal megállapodtak, illetve azoknál az adósoknál, ahol már jóvá tehetetlen károkozás bekövetkezett az egyoldalú szerződésmódosításokkal okozati összefüggésben a bankokat, valamint közokirat esetén a szerződést készítő közjegyzőket egyetemleges kötelezettség említésével kell megkérni az okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.
Ennyi az egész. A probléma megoldódott, mehetünk tovább.
==================
Más kérdés az, hogy a mellékletben látható jegyzőkönyv szerint 2011. december 15-én, tehát 9 nappal a fenti ítéleti rendelkezések közlése után Dr. Matolcsy György miniszter és Pleschinger Gyula államtitkár többek között az alábbi megállapodást is kötötte a Bankszövetséggel, illetve a devizaalapú hitelezéssel foglalkozó valamennyi bankkal:
„1.3. A 270 CHF/HUF, a 340 EUR/HUF, a 3,3 JPY/HUF árfolyamszintek feletti árfolyamkockázatot teljes egészében a költségvetés viseli.”
Szerintem elegendő idő volt arra nevezetteknek, hogy az Európai Bíróság ítéleti rendelkezéseit megismerhessék, és eljussanak arra az egyértelmű következtetésre, amire fentiek szerint jutottam.
Arra a következtetésre, hogy a bankoknak jövőben nincs reményük és nincs lehetőségük értelmesen arra, hogy magatartásuk következményeit ne viseljék. Azaz a minden baj okaként megjelölhető törvénytelen egyoldalú díjemeléseikből származó minden kárt ők egyedül – esetleg az okiratszerkesztő közjegyzőkkel együtt – viseljék.
Dr. Matolcsy György és Pleschinger Gyula szerintem 9 nappal az ítélet után mindezeket december 15-én, a megállapodás aláírásakor már jól tudta.
Ezért indokolt az, hogy a megállapodás aláírása, az adófizetők pénzének indokolatlan pazarlásának kisérlete miatt hűtlen kezelés bűncselekmény kísérlete alapos gyanúja miatt ellenük a büntető eljárás meginduljon.
Az ehhez szükséges feljelentést természetesen haladéktalanul megteszem.
Léhmann György
Siófokon 2011. január 1. napján.