2011. december 6-án hozta meg a Luxemburgi Európa Uniós Bíróság a mellékletben teljes terjedelmében látható azt az ítéletét, melyet a Pest Megyei Bíróság előtt folyó Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felperesnek Invitel Távközlési Zrt alperes elleni peres eljárásban alkalmazandó jogszabályoknak értelmezése végett a Pest Megyei Bíróság megkeresésére folytattak le.

 

Az ítélet első oldalát ide másolva olvasható az is, hogy az Európai Bíróság ez ügy kapcsán kiterjesztette lehetőségeit az alábbiak szerint: „A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban.”

———————

TRSTENJAK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑472/10. SZ. ÜGY

VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. december 6.(1)

Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság

kontra

Invitel Távközlési Zrt.

(A Pest Megyei Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése a melléklet 1. j) és 2. d) pontjával összefüggésben értelmezve – 6. és 7. cikk – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételek – A vállalkozót a szerződési feltételek érvényes indok nélküli, egyoldalú megváltoztatására feljogosító, az árváltoztatási módszert egyértelműen le nem író szerződési feltétel – A feltétel tisztességtelen jellege közérdekű kereset alapján történő megállapításának joghatásai – Actio popularis – Nemzeti megállapítási ítéletek erga omnes hatálya”

I – Bevezetés

1. A jelen ügy alapjául a magyarországi Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) által az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem szolgál, amelynek keretében e bíróság több kérdést tett fel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv(2) értelmezése tekintetében. A jelen ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon ezzel az irányelvvel kapcsolatban. Annak ellenére ugyanis, hogy ezen irányelv a kibocsátása óta nagyrészt változatlan maradt, máig összetett anyagi és eljárásjogi kérdéseket vet fel, amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintélyes száma is mutatja. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy az Európai Parlament és a Tanács által 2011. október 25‑én elfogadott, a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv(3), amely a nemzeti fogyasztóvédelmi rendelkezések teljes harmonizációjának szándékán alapul, csak szórványosan módosította a 93/13 irányelvet, amely módosítások az itt felvetett jogkérdések megoldását nem befolyásolják.

——————————-

Tekintettel arra, hogy az ekként kiterjesztően vizsgált 93/13 EGK Irányelv irányadó a hazánkban nemzeti katasztrófát jelentő devizaalapú kölcsönnel kapcsolatos semmiségi problémákra is fokozott figyelemmel vizsgáltam a problémának jogszabályi hátterének ismertetését az ítélet további oldalain az alábbiak szerint, de különösen ebből az alábbi részt:

——————————–

II – Jogszabályi háttér

A – Az uniós jog

4. A 93/13 irányelv célja 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

9. A 93/13 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.”

10. Ezen irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a felsorolását, amelyek a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően tisztességtelennek tekinthetők:

1. „Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül;

l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagy engedélyezik az áru eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;

——————————–

Természetesen ezek után előkaptam egy OTP-s szerződést és az OTP Üzletszabályzatát, és a szerződés felmondására vonatkozó rendelkezéseket az Üzletszabályzatból ide másolom:

Megállapítható az, hogy sehol, semmilyen módon nem biztosították a szerződésben, vagy üzletszabályzatban az adós – fogyasztó – számára azt a jogot, amit az Európai Bíróság ítéletében írtak szerint biztosítani kellett volna akkor, ha a szerződés biztosította a bankok számára azt, hogy egyoldalúan az árakat megemelje.

Ebből következően a szerződésnek az a rendelkezése, hogy a pénzintézetek egyoldalúan változtathatják akár a devizaárfolyam miatt, akár a kamatváltoztatás miatt, vagy bármi miatt a törlesztő részleteket, vagy a kezelési költséget tisztességtelen szerződési feltétel, mely fentiek szerint kétségbe nem vonható tény alapján a Ptk. 209/A § szerint semmis:

209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

——————————-

Ily módon nem vitás az, hogy joghatás kiváltására alkalmatlan a bankoknak minden egyoldalú, árváltoztatási közlése, intézkedése.

Ezek után csupán az a feladat, hogy szépen meg kell kérni a bankokat, hogy számoljon el azokkal a díjtételekkel, ahogy a szerződésben az adósokkal megállapodtak, illetve azoknál az adósoknál, ahol már jóvá tehetetlen károkozás bekövetkezett az egyoldalú szerződésmódosításokkal okozati összefüggésben a bankokat, valamint közokirat esetén a szerződést készítő közjegyzőket egyetemleges kötelezettség említésével kell megkérni az okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.

Ennyi az egész. A probléma megoldódott, mehetünk tovább.

==================

Más kérdés az, hogy a mellékletben látható jegyzőkönyv szerint 2011. december 15-én, tehát 9 nappal a fenti ítéleti rendelkezések közlése után Dr. Matolcsy György miniszter és Pleschinger Gyula államtitkár többek között az alábbi megállapodást is kötötte a Bankszövetséggel, illetve a devizaalapú hitelezéssel foglalkozó valamennyi bankkal:

„1.3. A 270 CHF/HUF, a 340 EUR/HUF, a 3,3 JPY/HUF árfolyamszintek feletti árfolyamkockázatot teljes egészében a költségvetés viseli.”

Szerintem elegendő idő volt arra nevezetteknek, hogy az Európai Bíróság ítéleti rendelkezéseit megismerhessék, és eljussanak arra az egyértelmű következtetésre, amire fentiek szerint jutottam.

Arra a következtetésre, hogy a bankoknak jövőben nincs reményük és nincs lehetőségük értelmesen arra, hogy magatartásuk következményeit ne viseljék. Azaz a minden baj okaként megjelölhető törvénytelen egyoldalú díjemeléseikből származó minden kárt ők egyedül – esetleg az okiratszerkesztő közjegyzőkkel együtt – viseljék.

Dr. Matolcsy György és Pleschinger Gyula szerintem 9 nappal az ítélet után mindezeket december 15-én, a megállapodás aláírásakor már jól tudta.

Ezért indokolt az, hogy a megállapodás aláírása, az adófizetők pénzének indokolatlan pazarlásának kisérlete miatt hűtlen kezelés bűncselekmény kísérlete alapos gyanúja miatt ellenük a büntető eljárás meginduljon.

Az ehhez szükséges feljelentést természetesen haladéktalanul megteszem.

Léhmann György

Siófokon 2011. január 1. napján.