Megvallom sosem tartoztam az osztrákok rajongói közé. Ma sem koccintok sörrel. Tartom magam a világosi legendához. De el kell ismernem, hogy Radetzky tábornagyot hamisan gyanúsítottam.
A Miskolci Szimfonikusok Újévi koncertjén történt. A hangulat az idő előrehaladtával egyre emelkedett, ami annak volt köszönhető, hogy a zenekar megszokott parádés teljesítményét fokozta Borbás Gabriella és a méltán népszerű Dolhai Attila hangulatos produkciója. Záróakkordként jött a Radetzky induló. A karmester beintésre előbb halkan, majd hangosabban tapsolt a közönség. Én persze velük, de közben elkezdtem gondolkodni. Ki is ez a Radetzky? Lehet, hogy ellenünk volt a szabadságharcban? Én meg itt vidáman tapsikálok neki. Lám-lám, hatott rám kormányunk múltüldöző politikája. Csak itthon a Wikipédia elolvasása után nyugodtam meg. Az olaszoknak odavágott, de minket békén hagyott.
Persze ez az ország jelenlegi urait mindez nemigen nyugtatná meg. Talán egy vizsgálatot mégiscsak megérne, hogy annyira tiszta-e Radeczky tábornagy? Igaz, ehhez kellene egy vizsgáló bizottság, ki kellene menni Ausztriába kutatgatni, de mára megtapasztaltuk, hogy ezeknek a szellemirtóknak semmi se drága. Pont ez kell most nekünk? Miért? A mindennapok hülyeségeitől már a szemünk sem rebben. Az, hogy padlón a gazdaság, padlón a forint, úgy tűnik nem fontos. A lényeg, hogy találjanak valakit, akire rá lehet kenni valamit, hogy ne velük foglalkozzon a közvélemény.
Hogy hová vezet ez? Látjuk. Remélem egyre többen.