Évente akár 60-70 ezer forinttal is többet fizethetnek a távfűtésért egy miskolci lakásban, mint egy ugyanakkora pécsi otthonban. Január 1-jétől a szolgáltatók zöme a megengedett legnagyobb mértékben, 4,2%-kal emelte az árait, és így a különbségek is megmaradtak. De miért ilyen nagyok az eltérések?
Persze nem mindegy, milyen messze van a hőtermelő központ az ellátott lakásoktól, milyen hosszúak a vezetékek. De fontos az is, hogy a hőtermelő berendezések többsége nem a távhőszolgálató tulajdonában van.
Sigmond György, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (MATÁSZSZ) főtanácsosa azt mondta, a lakossági távhő 52%-át így állítják elő. Ez pedig csak drágább vagy nagyon drága lehet a saját előállítású energiához képest. Vagyis az a kérdés, mennyiért tud a szolgáltató hőt vásárolni.
– A hődíj függ a berendezések típusától, a felhasznált tüzelőanyag árától, a teljesítmény nagyságától is – olvasható az Energiaklub körképében. De nagy szerepet játszik a szolgáltató érdekérvényesítő képessége, alkupozíciója is. Miskolcon például azért lehet az országban a legmagasabb a távfűtés éves költsége, mert az ottani szolgáltató a távhő nagy részét a Magyar Villamos Művek egy nemrégiben megépült erőművéből vásárolja. A pécsi szolgáltató a hő nagy részét szintén veszi a helyi erőműtől, mégis elfogadhatóak az éves díjak. Ennek oka, hogy az erőmű részben átállt a biomassza-alapú energiatermelésre. Nem mellékes az sem, hogy a pécsi távhővállalatban az erőműnek is van tulajdona.
Az eltérő adottságok miatt a MATÁSZSZ nemrégiben meghirdetett egy pályázatot, amely során elkészülhet a távhőszolgáltatók csoportosítása. Jelenleg egyetlen hatósági ár létezik, a 95 szolgálatatóra pedig képtelenség 95 díjplafont megállapítani. A cél az, hogy a hasonló módon, hasonló költségek mellett működő vállalatok egy kategóriába kerüljenek, és minden kategóriára más-más hatósági ár legyen érvényes.
metropol.hu