Pár nap múlva hozza a gyerek a félévi értesítőt, és ilyenkor előfordul, hogy a dokumentum gyengébb teljesítményről szól, mint amire számítottunk, amit elvártunk. Jó, ha felkészülünk erre a lehetőségre is, számolunk azzal, hogy erős érzelmek, nagy indulatok gerjednek bennünk, ami azzal járhat, hogy nem tudunk elég megfontoltan reagálni. Amikor szembesülünk csemeténk gyenge teljesítményével, általában a „rapid” megoldások jutnak először az eszünkbe: szidás, büntetés, kedvezmények megvonása, eltiltás barátoktól, sporttól, a tanulásra fordítandó idő megnövelése, külön tanár stb. Megéri kicsit mélyebbre ásni, higgadtan, a segítés szándékával és reményében kideríteni miért is veri le a lécet a gyerek. Vagy miért sétál át alatta.
Még ha nagyon nagy bajra is számítunk, az utolsó napokban már ne feszítsük tovább az idegeket, ne fenyegessük a gyereket olyasmivel, hogy haza ne merjen jönni a rossz eredménnyel – mert esetleg tényleg nem jön haza… Ami megtörtént – a bukás, a rossz jegy – már megtörtént, azon nem segítünk a dühkitöréssel. A következmények elől menekülő gyerek viszont könnyen pánikba esik, ilyenkor bajba kerülhet, elcsavarog, esetleg kárt tesz magában.
Üljünk le és beszélgessünk vele az értesítőről, akár jó lett, akár nem. Üljünk le, azaz ne kutyafuttában dicsérjük vagy szidjuk, tiszteljük meg egymást azzal, hogy a fontos dolgokat megfelelő formában és demokratikusan intézzük. A demokrácia itt elsősorban azt jelenti, hogy a gyerek zavartalanul elmondhassa a véleményét a saját teljesítményéről, anélkül, hogy letorkollnánk. Ha hagyunk neki megfelelő időt arra, hogy elmondja, miként látja a történteket, nagyon sokat megtudhatunk arról is, ami valójában akadályozza őt a jobb eredmény elérésében.
Amikor a félévi értesítőben a reméltnél rosszabb jegyek sorakoznak, sok szülő kapásból külső segítséget, korrepetáló tanárt keres. Gyakran azonban ez sem segít, a drága különórákkal is legfeljebb a bukást lehet megakadályozni. Ha nem egyértelmű, hogy miért gyenge a teljesítmény, mindenképpen érdemes kideríteni, hogy mi van a háttérben. A rossz bizonyítványnak ugyanis sokféle oka lehet, és persze a megoldás sem ugyanaz minden esetben.
Mind több középiskolásnál /is/ tapasztalható a lassú, hibás, felületesen olvasás, nem, vagy alig értik meg az olvasott tananyagot. A háttérben lehet fel nem ismert, nem megfelelően kezelt diszlexia, vagy „csak” gyakorlatlanság. Sajnos annyira keveset olvasnak a gyerekek, hogy diszlexia nélkül is sokan a 9-10 évesek olvasási színvonalán maradnak, miközben már 15-16 évesek. Hiányos a tankönyvek megértéséhez szükséges szókincsük, alapvető logikai összefüggésekkel nincsenek tisztában, gyenge a problémamegoldó apparátusuk. Akinek ilyen nehézségei vannak, annál az olvasási készségét, és a szövegértését, az anyanyelvi alapokat kell haladéktalanul megerősíteni. Enélkül nincs tartós javulás.
Ha a korábban jobban teljesítő gyerek jegyei zuhanórepülésben romlanak, biztos, hogy valami komoly változás van a háttérben. Egyszerűen lusta – mondjuk gyakran, pedig a legtöbbször ennél sokkal konkrétabb oka van az érdeklődés elvesztésének. Pl. családi viszályok, válás, anyagi krízis, állásvesztés, hozzátartozó súlyos betegsége, haláleset, költözés, iskolaváltás, tanárokkal való komoly konfliktus, barátoktól való elszakadás, iskolai kirekesztettség, kamaszodás stb. Ezek olyan problémák, amiket részben orvosolni lehet, de legalábbis segíteni a gyereket abban, hogy megbirkózzon velük.
Manapság elképesztően nagy különbségek vannak az iskolák és egyes osztályok között a követelmények, az osztály és a tanárok teljesítménye, a motiváltság, a fegyelem stb. terén. Ez az egyébként is egészségtelen helyzet kínos meglepetéseket okoz mindkét irányban: egy kiváló képességű és nagy motivációval bíró gyerek szenved egy kaotikus, fegyelmezetlen, gyengén teljesítő osztályban. De itt a fordítottja is: a „versenyistállóba” elitiskolába, osztályba került gyenge-közepes képességű, motivációjú gyerek, ha belefeszül sem fog jó eredményt elérni. A szülők realitásérzékén és a gyerek iránti tiszteletén és szeretetén is múlik, hogy ilyenkor beismerik-e, egy másik iskolában, osztályban jobb helye lenne a gyereküknek.
Az iskolai eredményességhez a megfelelő készségek és a motiváció mellett ügyes tanulási technikákra, módszerekre, a szellemi munka know-how-jára is szükség van. Sajnos ezeket manapság a gyerekek alig néhány százalékának tanítják meg az iskolában, a legtöbben próba-szerencse alapon vagy rátalálnak a nekik megfelelő, hatékony szöveg feldolgozási, értelmezései, jegyzetelési, memorizálási módszerekre, vagy nem. És sajnos ez utóbbiak vannak többségben.