Szó szerinti idézetek következnek Koltay Gábornak, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói székét megcélzó pályázatából.
Koltay pályázatának 49. oldalán azt írja, például az Aradi Vértanúk Emléknapján, Karácsonykor, Szilveszterkor, a Holokauszt Emléknapon, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc ünnepén, Trianon évfordulóján és a Magyar Szabadság Napján szavalna, énekelne és táncolna titkárnőtől, színházi bútoroson át mindenki.
„Elképzelésünk szerint ezen alkalmakkor egyedi szerkesztésű, a tematikát más-más oldalról feldolgozó műsor bemutatójára kerülne sor, amely a Színház színészeinek közreműködésével a teljes társulat (beleértve a műszakot, a kiszolgáló személyzetet és az adminisztratív apparátust is) előtt zajlik, azok családtagjainak, hozzátartozóinak, barátainak bevonásával. Ez ugyanis azt jelentené, hogy ezen fontos alkalomból az egész színházi közösség szeretne valami fontosat, ma is hasznosíthatót megfogalmazni, azaz igyekszik közösen gondolkodni a világról.”
Koltay olyan, mint az úttörő: segít, ahol tud.