Most szombaton éjszaka (miskolcon élek)  3/4 12- kor megszólalt a mi szintünkön a lépcsőházat lezárt vasajtó melletti csengőm, ami mindenkinek külön, sajátja van. Kb. 20- 25 perce már a legelső és legmélyebb álmomban voltam. Amikor erre felriadtam, nagyon megijedtem, hiszen már éjszaka volt és hirtelen nem is eszméltem, hogy mi is történik. Először azt hittem, hogy valaki tévesen nyomta meg, így nem tettem semmit, de nagyon megijedtem, hisz egy magányosan élő nő vagyok. Rövid időn belül a csengő újból megszólalt. Ekkor már nagyon rosszra gondoltam, talán meghalt valaki a családból és személyesen akarnak erről értesíteni? De ezt hamar elvetettem, mert hisz van telefon, amin erről értesíthetnek. Mivel hálóingben voltam, elkezdtem magamra kapni egy köntöst, hogy kimenjek és megnézzem, hogy ki az? De ekkorra már harmadszorra is szólt a csengő. Mire kinyitottam a lakás bejárati ajtaját, hogy kimenjek kinyitni a lépcsőházi ajtót és megnézni, hogy ki az, akkorra már az ajtóm előtt állt 3 fiatal, izmos rendőr, akik mondták, hogy engem keresnek. Fekete, overál szerű ruha volt rajtuk (mint a kommandósoknak) a hátukon Police felirattal. (Az egyik szomszéd engedte be őket az ajtón, pizsamában, mivel én későn reagáltam. De azóta már tudom, hogy a másik szomszédomat is felcsengették, akik nem reagáltak a csengőre). „Bejelentés érkezett ellenem, hogy nagy hangzavar van nálam??” Az igaz, hogy néztem a televíziót, egy dokumentumfilmet, de már kikapcsoltam 11 óra után pár perccel, mert aludni akartam, ami rövid időn belül be is következett. Természetesen a televízió nem volt hangos, nem volt zenei aláfestése sem, mivel a halkabb háttér hangokra tudok elálmosodni csak. Csendben képtelen vagyok elaludni, mert akkor jönnek a gondolatok és kimegy az álom is a szememből. Ennyi luxust talán megengedhetek magamnak a saját otthonomban. Én annyira meglepődtem és főleg megijedtem a látványukra, hogy szinte mekegtem és makogtam. Majd kértem őket, hogy igazolják ők is magukat, mert tőlem természetesen kérték az én személyigazolványomat. Erre nagyon hetykén mondta az a rendőr aki tárgyalt velem, hogy nézzem meg a mellén lévő blankettát, amin a száma van. Ez szerintem nem igazolás, mert hisz sajnos tudomásunk van a bűnöző állrendőrökről is , ezt is könnyű beszerezni bárkinek, akinek a megtévesztés a célja, és főleg azoknak akik ezt nem is ismerik nem mond semmit. Közben kutatóan nézett engem, gondolom, hogy részeg vagyok e, vagy kábítószer hatása alatt vagyok e? Rendkívül megalázó, és félelmetes volt, szinte remegtem. Ők kint álltak a folyosón, én pedig a küszöbömön belül a nyitott ajtónál. Mondtam jöjjenek be, nézzenek körül, hogy hogyan élek, én egy magányos nő vagyok, nem szól semmi zene és már televízió sem, de ők ezt nem akarták. Természetesen a szinten élő másik 4 szomszéd is kíváncsian leselkedett a kukucskálóján, hogy milyen bűnt követhettem el, ha a rendőrség éjszaka kiszállt hozzám. Valami jegyzőkönyvet írogatott, amit nekem természetesen nem mutatott meg és aláírnom sem kellett. Majd ezt befejezvén mind a hárman sarkon fordultak és köszönés nélkül eltávoztak. Utána jöttem rá, hogy a személyi igazolványomat sem adták vissza. Kis idő múlva megint csengettek a vasajtónál és akkor adták vissza. Ez a szombat éjszaka az egész ház számára nagyon érdekfeszítő, pletykára és rossz indulatra alkalmas, szituáció volt. Azóta már tudom a közvetlen szomszédoktól is, hogy ők is hallottak valahonnan zene- bonát, de más szintről és más irányból. Másnap felhívtam a rendőrséget, hogy valóban igazi rendőrök voltak e, ők utánanéztek és mondták hogy igen. Azóta sem tudtam túllépni ezen a dolgon több okból. Elsősorban a rendőrök viselkedésén, mert teljesen úgy éreztem magam, mint egy potenciális bűnöző. Azonkívül, mint egy magányosan élő nő, aki valóban úgy élek mint egy remete. Csendben visszafogottan, igen szolid életvitellel, nem járok át szomszédolni senkihez, ők sem jönnek hozzám, van hogy napokig ki sem jövök a lakásomból és mindezek ellenére a lakóközösség előtt elvesztettem a morális megítélésem, mert ezek után azt gondolnak rólam, amit akarnak. A ház lakóinak 90 % -t nem is ismerem.  Egy 55 lakásos épületben ahol ennyi ember él, kellene lenni annyi tolarenciának, hogy valamelyest tűrni kell egymásnak. Én is hallok nagy bulikat innen onnan, de még eszembe sem jutott, hogy bejelentést tegyek bárki ellen is. Akik nem viselik el ezeket, azok költözzenek magánházba. De főleg, hogy ártatlanul megvádoljanak valakit, és főleg így, ez felháborító.  Gátlástalanul az éjszaka közepén rá lehet törni akárkire és félelembe taszítani embereket? Ha vesszük ezt a történetet, akkor ez egy „tyúkper”, nem az igazi nagy bűnözőkre kellene a rendőrségnek fordítani az idejét? Vagy ennyire unatkoznak, nincs igazi komoly munkájuk? szombat éjjel amikor is a nagy városokban a bűnözés lehetősége a csúcsponton van? Természetesen azt meg sem kérdeztem tőlük, hogy ki volt a bejelentő, mert ezt úgysem árulták volna el.
név és cím a szerkesztőségben