Pedig nagyon nem olcsó és ráadásul veszélyes is, és borzalmas fájdalmakat is el kell elviselniük. Sok történetet lehetett már hallani, különböző tragédiákról, halálról, megcsúnyított, eltorzított emberekről. Vegyük például a tragikus körülmények között elhunyt nagyon tehetséges világsztár, Michael Jackson esetét. Egy igen jóképű fekete fiatalember volt, akinek a sok plasztikai sebészeti beavatkozás után lett egy élettelennek látszó, ijesztő, „lárva arca”. Pedig ha valakinek volt erre pénze, hát neki volt bőven, a világ legmenőbb sebészeit is meg tudta fizetni. És mégis „eltolták”. Mert a divat ma már a „műcicik”, a „műpopsik”, az idősödő nők ráncfelvarró műtétjei, akik a műtétjük után nem mernek még mosolyogni sem, mert akkor újból kinyúlik, és ezáltal megint ráncos lesz a bőrük, és sorolhatnánk még a mű testrészek kavalkádjait. Ami szomorú ebben az az, hogy fiatal hamvas bőrű, még tökéletes feszült izomzatú és testű leánykák is megteszik ezt, ha a szülők pénztárcája ehhez elég vastag. Jó alkalom ez érettségi ajándékként. És sok bolond szülő ezt meg is teszi. Mert a nagy mellek divatját éljük, a majdnem focilabda nagyságúét (ezt látjuk napirenden a reklámokban, mozifilmekben, valóság show-ban, stb.), s akinek a természet ettől jóval kisebbet adott, az gyorsan korrigálni akar, mert fél, hogy hoppon marad és nem fog kelleni a férfiaknak. Ha csak ezért kellenének, akkor már igen nagy baj van. És ezek a fiatal hölgyek nem is sejtik, hogy ezek után ők sokkal hamarabb lesznek majd „öregasszonyok”, mint azok a kortársaik, akik ezt nem tették meg. Vagy pedig mert muszáj, 5-8 év után meg kell ismételni a műtétjeiket az életük végezetéig. Pedig a valóságban a férfiak nem szeretik a művi dolgokat. Őket a természetesség bája fogja meg. Az én anyám fotózással foglalkozott és emlékszem arra amikor mondta, hogy nincs igazából csúnyának nevezhető ember, (hacsak nem, valaki a természet fricskája által valóban torznak született, de ez nagyon ritka), mert a kissé szabálytalan arcú emberek sokkal érdekesebbek, izgatóbbak, mert egyéniségek, karakteresebbek, mint a szabályosan szép arcú emberek. Nem mindig a 100 %-ban tökéletes szépség az igazi szép. Nézzük meg Julia Roberts amerikai világsztárt. Egyáltalán nem mondható szépnek, (nagy száj, vörös orr, sovány, hosszú kabóca lábak), de ezen kívül első osztályú színésznő. És mégis vonzó, izgató, bombázó tud lenni, ha a szerepe úgy kívánja, de az is ő, a saját maga valóságában. A hasonló beavatkozásokat vállaló férfiakról is van véleményem, de azt inkább nem írnám le. Hát akkor miért kell erre fecsérelni a pénzt, vállalni az óriási fájdalmakat és az estleges orvosi műhibákat? Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyennek a természet megteremtett minket, és békéljünk meg önmagunkkal. Higyjék el, minden embernek megvan a saját szépsége, vagy a külső, vagy a belső tulajdonságai alapján. Fel kell ezeket fedezni, majd azzal hódítani. Biztos, hogy lesz siker! Vagyis meg kell találnunk a saját „charm-unkat” (báj, vonzalom), kisugárzásunkat. És ha valóban eljön a természetes öregedés ideje, ha tetszik, ha nem, azt is el kell fogadnunk bármilyen fájó is, mert ez a természet törvénye. Aki örök fiatalként akar a köztudatba maradni, annak fiatalon kell távoznia az élők sorából. S akkor őreá mindég fiatalként fognak emlékezni az itt maradottak. S végül is az öregedés mindannyiunkra kivétel nélkül érvényes, akinek hosszabb életet tervezett a sors. Ezt próbálják egyesek időben eltolni több- kevesebb sikerrel. Ők tudják! A mai életfilozófia sajnos azt diktálja, hogy csak a tökéletes alkatú, ápolt és szép, fiatal emberek tudnak jobban boldogulni. Ez valóban így igaz. Ők azok akik hamarabb munkát kapnak, esetleg több fizetést is, de keményen ki is fogják őket használni, leginkább testi adottságaik alapján. Be kell vállalniuk ezt a megalázó szerepet. De majd ha megunták őket, mert meg fogják!, mert jön az újabb, a fiatalabb következő „áldozat”, ők háttérbe fognak szorulni. És amikor erre rádöbbenek a fiatalságuk nagy része már elszállt, a lehetőségeik megcsappannak, rájönnek, hogy elrontották az életüket, és egyedül is fognak maradni rosszabbik esetben. Mert ez a mostani világ „farkastörvénye”. Ezen sajnos csak szemléletváltással tudnánk változtatni. De ez lesz egy nagyon hosszú folyamat. Amikor is végre már nem csak a külső alapján fognak embereket elbírálni, hanem a tehetségük, a józan gondolkodásuk, és a tetteik alapján. Hogy mikor lesz ez?, amikor az emberi gondolkodás 180 fokos fordulatot fog venni, amikor mérlegelni és különbséget tud majd tenni az érték és az értéktelen közt. És mégis mikor? Ez mindannyiunkon múlik, amikor már nem csak az anyagiak javak harácsolása lesz az elsődleges, és megismétlem! nem csak az emberi külső alapján fogunk ítélkezni.