A mínusz húsz fok nem lehet akadály, ha valaki sportolni akar a szabadban, ugyan csúcsteljesítményt nem fog nyújtani, de ha jól felöltözik, és betart néhány íratlan szabályt, nem csonttá fagyva fogják megtalálni valamelyik út mellett.
Az időjárás elviselhetetlen lehet, de nincs igazán olyan határérték megállapítva, ami felett vagy alatt határozottan tiltanák a sportolást. Az Európai Futball Szövetségnek ugyan van olyan szabálya, hogy mínusz 15 fok alatt halasztható a mérkőzés, de számos versenynek, sivatagi- vagy sarkvidéki maratoniknak éppen a hőmérséklet adja a nehézségét. Magyar példa is van, Tóth István mínusz 32 fokban nyerte meg 2011-ben az északi-sarki maratoni futást.
„Az alapszabály az, hogy extrém körülmények között nem szabad erőltetni a sportolást, főleg, ha van helyettesítő lehetőség, például egy teremedzés” – mondta dr. Boros Szilvia. A sportorvos szerint azért is nehezen adható meg, milyen hőmérséklet alatt ne sportoljunk, mert egyénenként változik a hidegtolerancia, és ezen edzéssel sem nagyon tudunk javítani.
Sapka, sál, kesztyű
Ha mégis a szabadban sportolunk, először is a sokat hangoztatott réteges öltözködést kell követni, ma már számtalan speciális anyag van, amivel anélkül is megúszhatjuk az edzést, hogy úgy éreznénk, saját izzadságunkkal feltöltött gumiruhában mozgunk. Legalulra célszerű egy jól lélegző anyagot venni, amely elvezeti az izzadságot, a következő réteg a test melegen tartásához kell, míg kívülre funkcionális, széltől, esőtől védő, jól záródó ruhadarabot kell felvenni. (Ennél a már említett Tóth István sem öltözött be jobban.) A szélvédelem különösen fontos, a hőérzetünket jelentősen befolyásolja, milyen sebességú szél fúj. Például a mínusz tizennégy fokot húsz kilométer per órás szélnél már mínusz huszonnyolcnak érezzük. A hideg matematikájához segítség itt.
Az öltözetnél külön kell figyelnünk a kiálló szerveinkre, a kezek, a fül és az orr könnyen megfagy, egy többórás edzésen ennek fennáll a veszélye. Ha mód van rá, takarjuk ezeket (sapka, sál, kesztyű). A nagyon hideg levegő beszívása – amellett, hogy fájdalmat okoz – megfázást is okozhat, ezért érdemes sálat tenni a szánk elé is. Az sem mindegy, a lábunkat hogy védjük a hideg ellen, Boros tanácsa szerint nem érdemes bakancsokkal, sok zoknival próbálkozni, viszont hasznos lehet, ha fóliát tekerünk a lábfejre. Hiába öltözünk fel nagyon jól, azért célszerű két óránál rövidebb edzéseket tartani a szabadban.
A hideg motiváló is lehet, a fázós sportolók észrevétlenül nagyobb intenzitással edzenek, és így jóval több kalóriát égetnek el, ez főleg a fogyni vágyóknak hasznos.
Egy-egy edzés előtt mindig be kell melegíteni, de a fagyban különösen fontos, hogy minél hamarabb beálljon a test üzemi hőmérséklete. Boros szerint az edzéseket tanácsos hidratált állapotban, feltöltött vízraktárakkal kezdeni, mert a hidegben a frissítésről könnyen megfeledkeznek a sportolók, és a hideg folyadékot amúgy sem kívánják. Az edzés után viszont célszerű mihamarabb valami meleget, leginkább levest fogyasztani, lehetőleg meleg helyen. Ez a hőháztartáson is sokat segít.
Nálunk a téli sportokat leszámítva a futás jöhet szóba, mint kint űzhető sportág. A kerékpárt Boros nem javasolja, nemcsak azért, mert az ízületek megfagyhatnak, hanem azért is, mert kerékpározás közben nincs dinamikus terhelés alatt az egész test, csak a lábak dolgoznak, és ez a hőtermelésnél is nagy különbségeket jelent, és megfázáshoz vezethet.
A téli sport veszélye az is, ha hóban futunk, nem igazán tudjuk, hová lépünk, egy fagyott göröngy is bokaficamhoz, törésekhez vezethet.
A lovak sem isznak hidegben
Az ember jól felöltözik, ha hideg van, de ha olyan sportágat választ, amelyben állat a társa, akkor annak a szempontjait is figyelembe kell venni. A lovasok ezért is igyekeznek fedeles lovardát találni, de a kinti edzés sem elképzelhetetlen, bár nagy eredményeket felesleges várni. „Terepen sétálgatni elég szép ilyenkor is, de a komoly munka nem megy. A hó alatt nem látszik a talaj, és ha gödörbe lép a ló, akkor jó eséllyel egy életre lesérülhet” – mondta lovas szakértőnk.