Ha valaki arra vár, hogy én  is elsiratom a Malévot, az rossz posztot olvas. Szerintem a Malév bedőlésével olyan távlatok nyílnak meg, melyekről eddig nem is álmodtunk! Ez nem egy klasszikus bejegyzés lesz, inkább gondolatok, melyeket a pénteken becsődölt cég köt össze.

Kezdjük azokkal, akiket sajnálok: a dolgozók. Sajnos többezer ember veszíti el most az állását, viszont a jó hír az, hogy a konkurens légitársaságok máris toborzónapot tartanak, és remélem, hogy mindegyik volt Malévos dolgozó – értsd szó szerint, aki valóban DOLGOZOTT, mert sajnos állami vállalatoknál ezt is hozzá kell tenni – hamarosan munkahelyet kap. Azt is remélem, hogy a beszállítók is megtalálják az új partnereiket a most betelepülő illetve a már régebb óta itt lévő de bővítő légitársaságok körében, és a reptérnek is visszahozzák az utaszámot az új járatok. Ennyi.
A többit nem sajnálom: a korrupciót, az elcseszett privatizációt, a szétlopott céget, az előnytelen szerződéseket, azt, hogy az államnak mindebbe milliárdokat kellett beletolnia; de erről úgyis olvashattatok már eleget máshol, kár ragozni. Vajon szükség van-e állami finanszírozású prémium légitársaságra? Szükséges-e milliárdokat költeni arra, hogy az albán utas Ferihegyen át tudjon szállni a tiranai járatra? Igen, szükséges, kb. azzal egyidőben,amikor már annyira jól állunk, hogy bevezetik a 18. havi nyugdíjat. Addig egyszerűen nem jut rá.

Olvastam egy érdekes cikket, mely arról szólt, hogy a Malév bezárását a Külügyminisztérium különösen meg fogja érezni, mivel sok lefoglalt malévos repülőjegyük van, sőt, ha jól értettem, az épületben volt egy Malév iroda is, hogy segítsék a foglalásokat. Tök jó, hogy ilyen jól állunk, legfeljebb mostantól fapadossal utaznak, habár ezzel kapcsolatban kétségeim vannak; hamarabb fognak költségcsökkentés címén kirúgni pár alacsony fizetésű adminisztrátort, minthogy valami piszlicsáré osztályvezető lemondjom a prémium légitársaság nyújtotta előnyökről, pláne, hogy fizeti az állam. (Mondjuk azt megkérdezném, hogy a Malév árbevételének mekkora hányadát tették ki az ilyen „diplomáciai” utazások, amit végső soron ugyanúgy az adófizetők fizettek, mint a betolt milliárdos támogatásokat?) Ami megfogott: minek kellett a foglaláshoz iroda? Az ott dolgozó sok agyondiplomázott ember nem tudta használni a Malév amúgy rémesen egyszerű internetes foglalási rendszerét? Ehhez külön irodát kellett nyitni?

Persze most megy a sírás, hogy a turisták visszamondják a szállodai foglalásokat, könnyen lehet, hogy a kettes terminál kihasználatlan lesz, és ez bedönti az ottani bérlőket, illetve hogy az állam több százmilliárdot fog fizetni mindezért a reptér üzemeltetőjének (szintén egy elcseszett privatizációs szerződés eredményeként persze). Nem értem a pánikolást: alig állt le a Malév, máris itt termett a konkurencia, és sorra jelentették be a bővítéseket. A Portfólió csinált egy összeállítást erről, erre támaszkodva leírom, mely célpontok estek ki: Amman, Athén, Bejrút, Belgrád, Damaszkusz, Kijev, Kolozsvár, Larnaca, Milánó Malpensa, Ogyessza, Podgorica, Pristina, Szarajevo, Szentpétervár, Szkopje, Szófia, Tirana, Tripoli, Várna, Zágráb (és Iasi, ez szerintem kimaradt a listából). És mik az új célpontok? Alicante, Baden Baden, Birmingham, Bristol, Chania, Krakkó, Malaga, Paphos, Rodosz, Trapani (kiegészíteném London Stansted-del, ami a listából kimaradt, de új járat lesz). Röviden összefoglalva: kimegy pár „környéki”, kocsival is könnyen elérhető járat (Zágráb, Kolozsvár, Belgrád, stb.), meg néhány közel-keleti és orosz célpont (ezekre viszont a Wizzair már „rámozdult”, engedélyekre várnak), cserében pedig megkapjuk „rendesen” Angliát (külön kiemelem Stanstedet, ahonnan szinte bármit el lehet érni, kiváló átszállóhely), egy rakat mediterrán nyaralóhelyet, na és a lengyel Krakkót (aminek szintén nagyon ideje volt!). Akárhogy is nézem, ezzel a magyar utazóközönség csak nyer, pláne, hogy ezek többségét a fapadosok üzemeltetik, ami olcsó, elérhető árakat is jelent. És nem kell félni, végre Magyarországot is el lehet érni olcsón külföldről, ami jót fog tenni a turizmusnak. Összefoglalva: ezekkel a változásokkal az üzletemberek (a finnyásabbak) és a diplomaták jártak rosszul, az átlagember és a turista viszont sokkal jobban járt.

És végre Magyarország felkerült a fapados térképre! Elmondjam, milyen volt hazánk fapados közlekedése eddig? Olyan, mint valami átlagos vidéki városé; Ferihegy 1 napi forgalma sokszor egyben felfért arra a két táblára, ami a váróban volt; a Wizzair gyakorlatilag versenytárs nélkül garázdálkodhatott (az Easyjet általában már egy fokkal drágább kategória), és ha valaki olcsón akart utazni, az megkapta a „nézd meg a pozsonyi járatokat, az olcsóbb” tanácsot. Mondjuk ki nyíltan: a magyar fapados lehetőségek meg sem közelítették mindazokat a lehetőségeket, amit például a lengyelek vagy a románok élvezhettek (szándékosan nem nyugati repülőtereket hozok példának). Ehhez képest most hirtelen ránkszakadt a bőségszaru: mindenki bővít, a Ryanair például úgy, hogy még le sem tárgyalta a járatokat a reptérrel, gondolom, kész tények elé fogják állítani az üzemeltetőt: itt egy csomó járat, adj hatalmas engedményeket, és megkapod! Egyrészt elítélendő ez a tárgyalásmód, mert egyfajta zsarolással ér fel, persze ha a reptér nem ad nagyon alacsony árakat, akkor majd nagy durrogva kivonulnak, hogy „mi akartuk, de ez a fafejű budapesti vezetés le van maradva” (van benne valami), másrészt viszont bennem mindig felmerül a kérdés: a Ryanair lassan már Európa összes repterén ott van, hatalmas forgalmat generálva, ha ott meg tudják adni, amit kér, itt miért nem? Az is érdekes, hogy a Ryanair és a Wizzair eddig kínosan kerülte egymást, igyekeztek nem zavarni egymás köreit, most meg a Ryanair a Wizzair egyik legfontosabb bázisán támad, rárepülve a Wizzair meglévő útvonalaira is. Mi lesz ebből? Nagyon alacsony árak! Remélem, mindenki megkapja az engedélyeit, és ezt mi, utazók nagyon fogjuk élvezni!

És oszlassunk el egy félreértést: a fapados repülés nem egyenlő a sokak által elképzelt „marhatereléssel”! Eleve, már az elnevezés sem szerencsés, jobb lenne a „low cost”, azaz alacsony költségű légitársaságok elnevezést használni, mert ez jobban fedi a valóságot: ezek olyan légitársaságok, melyek igyekeznek a költségeket alacsonyan tartani, hogy alacsonyabb árakat tudjanak ajánlani az utazóknak, akik így többet utaznak, és ugyebár a sok kicsi sokra megy… sokat tanulhatott volna a Malév tőlük! A fapados utazás olyan, mintha egy jobbfajta távolsági buszon utaznál; kaját-piát külön meg kell venned, ha nem bírod ki az átlagosan másfél-két órás utazást, az általában marhaolcsó alapáron felül elég drágán mérik a különböző szolgáltatásokat (pl. feladott bőrönd, biztosítás, elsőbbségi beszállás), könnyen megvághatnak pár abszolút nem jogos költséggel (ebben a Ryanair a világelső, online check-in díj, kártyás fizetésnek nem kevés díja van, stb.), és célpontról célpontra visz, tehát nem garantálnak semmilyen átszállást. Nem árt tanulni ezt, pl. megkeresni az akciós jegyeket, olyan kártyával fizetni, melyre nem számítanak fel kezelési díjat, bepakolni mindent egy kézibőröndbe (saját tapasztalat: meg lehet oldani), ki kell bírni azt a két órás utat ital-étel nélkül, és máris élvezhetjük a külföldi hétvégéket, párezer forintos útiköltséggel. Az sem teljesen igaz, hogy a fapados mindig a világ végére visz; egyszerű cáfolat erre Budapest, ahol kb. ugyanoda érkeznek a gépek, vagy Dublin, de a környéki repterekről is nagyon könnyű a nagyvárosba jutás (pl. Luton-London). Ez a témakör elég nagy, külön irodalma van, aki kezdő, érdemes körülnézni a neten ezzel kapcsolatban, aztán meg lehet élvezni, hogy Budapestről olcsóbb Milánóba eljutni, mint mondjuk Debrecenbe!

Szóval én nem siratom a Malévot, inkább örülök neki, mert úgy tűnik, olyan célállomásokat kapunk, és olyan árakon, melyek végre elterjeszthetik a légi közlekedést az átlagemberek körében is. Azon átlagemberek körében, akik azt hitték, hogy repülni nagyon drága, hiszen egy Malév jegy is mennyibe kerül… nem, ennek vége. A repülés olcsó, és mindenki számára elérhető – remélem, a légitársaságok megvalósíthatják terveiket, és akkor nagyon sokat nyerünk mindannyian.