Nagyjából egy hete megérkezett az igazi tél Magyarországra is; a meteorológusok tájékoztatása szerint akadtak országrészek, ahol -25 °C fokig is visszakúszott a hőmérő higanyszála. Az extrém hidegben sokan sokféleképpen próbálnak takarékoskodni az energiával, olykor azonban olyan megoldások kerülnek előtérbe, melyekkel több kárt okozhatunk, mint amennyit megspórolnánk a fűtésen. A hideg időt kihasználva egyre másra hirdetik belső hőszigetelésre „alkalmas” termékeiket különböző vállalkozások, melyek között azonban csak elvétve akad olyan, amely valóban használható is. Arról nem is beszélve, hogy még ezek telepítése is szakértő kezet kíván. Éppen ezért ezúttal a belső hőszigetelésre, s főként annak veszélyeire hívja fel a figyelmet a Pénzcentrum.hu.

Egy épület határoló szerkezetei egy összetett rendszer részei, éppen ezért számos dolgot kell végiggondolni mielőtt utólagos, belső oldali hőszigetelés mellett döntünk. Bár önmagában a hőszigetelés sok előnnyel járhat, azonban a nem kellően megválasztott szigetelési rendszer akár nem várt hibákat is okozhat.

 

„A belső hőszigetelés többé kevésbé megosztja a szakma képviselőit, a többség azonban mégis azt a nézetet vallja, hogy a szigetelésnek alapvetően kívül kell lennie” – mondta el a Pénzcentrum.hu érdeklődésére Makáry Csaba, illetve Mottl Tamás, az Agorex Kft. gépész tervezőmérnökei. Véleményük szerint ugyanis az épületszerkezeteknek nem csak hőtechnikai, hanem páradiffúziós szempontból is megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy egy lakás hosszútávon is élhető legyen – tehát ne legyen penészedés, illetve szerkezeti állagromlás.

Mint azt a lapunk által megkérdezett szakértők elmondták a szerkezeti falak hőszigetelésével – legyen szó akár külső, akár belső szigetelésről – nem csak a hőtechnikai értékeket (ún. „U” érték”) módosítjuk, hanem a fal páravezetési ellenállását is. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy egy adott páratartalom milyen hőmérsékletű falszerkezettel találkozik, hiszen, ha egy adott falon a relatív páratartalom a 75-80 százalékos értéket tartósan eléri, már elkezdődhet a penészesedés.

Tehát, ha egy falat belülről leszigetelünk, akkor igaz, hogy a lakást megóvjuk a hidegtől, de a falszerkezetet nem. Azaz a külső szerkezeti fal lényegesen hidegebbé válik, hiszen „elvonjuk” tőle a belső meleget. Ezáltal, ha a légnedvesség bejut a belső szigetelés és a külső fal belső felülete közé, lényegesen hamarabb kicsapódik a pára, és megjelenik a penész, megkezdődik az állagromlás.

Mivel a gombatelep, illetve a szerkezet romlásának kezdeti fázisa a belső szigetelésen keresztül nem látszik, így elképzelhető, hogy csak sok év múlva derül rá fény, hogy a szigetelés alatt a téli időszakban folyamatosan párásodott, ázott a fal, ami esetlegesen visszafordíthatatlan szerkezeti romlásokhoz is vezethet. Ezért nagyon fontos belső szigetelésnél a precíz (légtömör!) párazárás a teljes felületen, mivel a pára szerkezetbe jutását csak így akadályozhatjuk meg – ennek kivitelezése azonban a legtöbb esetben szinte megvalósíthatatlan.

A belső hőszigetelés miatt felmerülő másik probléma a csatlakozó falaknál a hőhidak kialakulása lehet – mondják a lapunk által megkérdezett szakértők. Ez röviden annyit jelent, hogy a külső falunk az új szigetelés fent említett okai miatt lényegesen alacsonyabb hőmérsékletűvé válnak. Ahol pedig a belső falhoz csatlakoznak (pl. szobák válaszfalai, szomszéd falai, stb.) ott a belső melegebb falaktól fogják elvonni a hőt. Így a belső melegebb falak külső fallal csatlakozó oldala is közel olyan hőmérsékletűre fog hűlni, mint a külső falunk. Így ezen a falon ugyancsak megjelenhet a kicsapódott pára, s ennek folyományaként a penészesedés.

Végezetül pedig a legtöbb esetben azért sem jó megoldás a falszerkezeteket belülről hőszigetelni, mivel folyamatos használat mellett a falak hőtároló képességét-tömegét így szinte teljesen elveszítjük. A hagyományos rétegfelépítés esetén ugyanis a külső oldali hőszigetelés a nehéz falszerkezetet nem engedi áthűlni/felmelegedni, így a tárolt hőmennyiség az átmeneti időszakokban képes temperálni a belső teret. Azaz a fűtés lekapcsolása esetén egy hideg külső szerkezettel rendelkező épület gyorsabban fog elkezdeni hűlni, mint melegebb külső szerkezetek esetén.

Az előbbi gondolatmenetből adódóan természetesen vannak olyan esetek, amikor a belső hőszigetelés kifejezetten jó megoldás lehet. Ideiglenes használatú vagy könnyűszerkezetes épületeknél például, ahol jellemzően a falszerkezetek nem rendelkeznek hőtároló tömeggel, a belső oldali szigetelés miatt elegendő csak a helyiség levegőjét felfűteni/lehűteni. Az ilyen épületeknél azonban fokozottan kell figyelni a párazáró réteg folytonosságára, mivel a használat során keletkező pára a szerkezetbe bejutva károsodásokat okozhat. A belső tér légminőségét megfelelő szellőztető rendszer beépítésével lehet megőrizni.

Összefoglalva tehát a belső hőszigeteléssel az épület hőtechnikai szempontból mindenképp javulni fog, de a belső szigetelés kialakítása előtt a páradiffúziós problémák, a falak hőtárolási képességének változása és a hőhidak kialakulásának lehetősége miatt minden egyes szigetelendő falszerkezetre az épületfizikai számításokat el kell végeztetni, erre jogosultsággal rendelkező szakemberrel. Ha a számítások azt mutatják, hogy a párakicsapódás valószínűsége a téli hidegekben igen nagy, a belső szigetelést nem szabad alkalmazni. Ellenkező esetben a belső szigetelés – tökéletes kivitelezés esetén – egy valóban megtérülő befektetés lehet.