Mostanában Miskolc különös figyelmet kap.

{AC}Kezdõdött a Miskolcról induló éhségmenettel, aztán az ezt követõ Zsiga Marcell megnyilatkozással, aki ugye Miskolc alpolgármestere, és most egy újabb ügy miatt került fókuszba a város. A Miskolc Holding Zrt.-nél (a városi önkormányzat vagyonkezelõ vége) decemberben igen nagy összegû jutalmakat fizettek ki. Ezzel persze nem is lenne semmi gond, ha a cég nyereséges lenne, de hát nem az, ugyanis hétmilliárd forintos adóssága van a végnek. Persze itt élünk, Magyarországon, és azt már jól tudjuk, hogy az adósság nem lehet akadálya annak, hogy egy-egy önkormányzati vagy állami cég vezetõi jutalmat vegyenek fel. Ezért aztán már meg sem lepõdünk, hogy megtörténik az ilyesmi. December 23-án a cégnél öten kaptak eseti jutalmat a kiváló munkájukért (7 milliárdos adósság!). Természetesen nem a dolgozók kapták a jutalmat, hanem a vezetõség. Köztük az a Pálffy Kinga, aki akkor már 8 egész napja volt a cég vezérigazgatója. Ezért egymilliót kapott. Vécsi György, az igazgatóság elnöke, még Pálffynál is jobban dolgozott, és ezt kétmillióval honorálta neki a cég, vagyis hát õ saját maga. Miskolc polgármestere elismerte a jutalmak kifizetését, és azonnali vizsgálatot rendelt el. ACBR Már éppen kezdte az ember Pálffy Kingát megsajnálni, hogy csak ennyi jutalmat kapott, amikor is durrant egy újabb lufi. Kiderült, hogy Pálffy a jutalom mellé kapott egy 116 négyzetméteres szolgálati lakást is Miskolc frekventált helyén. Azonban ez még nem volt elég, így hát fel is újítatták potom 4,7 millióért, és hogy ne legyen gond a beköltözés, vettek még egy-két bútort is 2,7 millióért. Egy szó, mint száz, az adófizetõknek Pálffy kényelme több, mint 7 millióba került. És akkor most megint térjünk vissza a szokásos vesszõparipámhoz: a jutalomhoz, a prémiumhoz, meg az egyebekhez. Nem az a baj, hogy egy-egy vezetõ milliós jutalmat vesz fel. Nem. A gond az, hogy ezek mind-mind önkormányzati vagy állami cégek, és így a számlát az állam, az önkormányzat, tehát végsõ soron az adófizetõ állja. ACBR Az az adófizetõ, aki nem kap fizetésemelést, bérkompenzációt, akit leépítenek, megszorítanak, akinek az intézményétõl elvesznek 10%-ot, hogy az ilyen és ehhez hasonló veszteséges cégeket megmentsenek a csõdtõl. Aztán ezek a nagyformátumú cégvezetõk elsõ lépésben magukat jutalmazzák meg a kiemelkedõ munkájukért, és közben jókat röhögnek a markukba. Azok, akik pedig odaadják nekik, azok nagy pofával közlik, hogy 47 ezerbõl meg lehet élni, és elég az a pénz a szerény, de tisztességes megélhetéshez.

Magasról teszek én arra, ha a versenyszférában egy cég milliós jutalmakat ad a vezetõinek, meg a dolgozóinak. Nem érdekel, mert az az õ pénze, õ kereste, õ termelte ki, és nem az állambácsi osztogatta neki, nem egyszer más intézmények kárára.  Mert nem a jutalom a baj, hanem az, ha érdemtelenek kapják. Olyanok, akik mást nem termelnek, csak veszteséget, és aztán a cechet pedig az állam állja. Te, én, és mindenki más. Na, ez a baj.{/AC}