„Itt a Szabad Európa Rádió- Hölgyeim és Uraim jó éjszakát.” Erre a búcsúmondatra már kicsi gyerekkorom óta emlékszem, azaz még az 50-es évekből. Drága apám hallgatta minden este ezt a rádió műsort (München-ből), ahol is a szabad nyugat híreit, eseményeit, és a keleti kommunista blokk igazságait lehetett meghallani. Nagy koncentrálással lehetett csak megérteni, mert az éter hullámait erősen zavarták, nehogy itt a „drótfüggönyön” innen, meghalljuk a valós igazságot. Drága apám a fülét szinte odatapasztotta, hogy értsen is belőle valamit és ráadásul csak halkan tehette ezt. Nagy recsegés-ropogás közt lehetett hallani egy egy „elszálló” mondatot. Még ma is hallom ezt a a fülemben. Ugyanez volt az „Amerika hangja” rádió adásnál is. Akkor még nem volt televízió, így az egyetlen szórakozást és a nagyvilág híradását az otthonokba, csak a rádió szolgáltatta. Ezt a hírszerzési formát az akkori rendszer tiltotta, hisz ezért is zavarták az adást. Mert ha megtudták valakikről, hogy mégis hallgatják, akkor egy „jóakaratú feljelentés” után az illetőt letartóztatták, és elvitték az éjszaka közepén, kit-hova? És sok minden más dologért is.Tehát nagyon veszélyes „szórakozásnak” volt tekinthető. Én még nagyon naiv és ártatlan kisgyermekként a szomszéd néniéknél, ahova nagyon szerettem átjárni (harmadik nagymamámként tekintettem ezt a hölgyet), egyszer megkérdeztem tőle. Mondd, nálatok is szokta mondani a rádió, hogy „hölgyeim és uraim jó éjszakát”? Ő teljesen ledöbbent ezen, hisz ők is hasonlóan ezt tették, és szólt a szüleimnek vigyázzanak velem, mert ha másnak is elmondom ezt, akkor abból igencsak nagy baj lesz. Mi itt a vasfüggönyön innen totális elszigeteltségben és ki kell mondani, rabságban éltünk. Minden kimondott szóra, ami az akkori rendszer ellen elhangzott nagyon kellett vigyázni, mert a beépített spiclik sokasága erre volt ráállítva. Akkor még nem voltak utcai kamerák mint mostanság már, hogy szintén követik minden lépésünket, de ma már más célból. Ma már az utcai bűnözést követik figyelemmel. Nagyon helyesen! De akkor nagyon könnyű volt hosszú évekre különböző lágerekbe kerülni, vagy egyszerűen politikai bűnözőként a halálba menni. És ezek a spiclik jobban tették a dolgukat, mint a mostani modern kamerarendszerek. Mert a műszaki berendezések elromolhatnak (Murphy törvénye!), de ők a piszkos munkájukat viszont kiválóan ellátták, hiba nélkül. Ők voltak az akkori rendszer elismert elitjei. Teljes hasonlóságot lehet vonni a mostani, még létező hasonló rendszerrel pld. Észak- Koreával. Azok az emberek akik még nem éltek ebben a korban, el sem tudják képzelni ezt a szégyenletes és rettegett rendszert. S mindezek a történések után a magyar emberek megelégelték ezt az emberhez nem méltó életet, majd bekövetkeztek az 1956-os események, amely történések már akkor megingatták, és megjelentek az első repedések a kommunista rendszer alapjaiban. De ez már világtörténelem.
ok.ildi.blog