Írásom után olvasható a Vidékfejlesztési Minisztérium Vízügyért felelős helyettes államtitkárának tegnap érkezett válaszirata arra a levelemre, melyben korábban a Dunántúli Regionális Vízműnek szolgáltatási területén kialakult rendkívül magas víz- és csatornadíjakkal, valamint a Vízmű Vezérigazgatójának közel négymillió forintos, valamint további számos alkalmazottjának havi 2 millió forinthoz közeli jövedelmével kapcsolatos kivizsgálást kértem.
A díjmegállapítással kapcsolatosan előbb a tájékoztatás hivatkozik hatósági árak megállapíthatóságát szabályozó 1990. évi LXXXVII. törvényben irtakra, majd a válaszlevél 2. oldalán többek között a következőkre:
„A díjmegállapítás alapját a 2012. évi központi költségvetés tervezése kapcsán kialakított hivatalos makrogazdasági tervezési sarokszámok – pl. a várható GDP növekedés, a vásárolt anyagok alkatrészek, az üzemanyagok, a villamos energia 2012. évre várható fogyasztói áremelkedése, tervezett adóváltozások, stb. – képezték.”
Ennek a mondatnak „GDP” – nemzeti jövedelem – növekedésének emlegetése azt bizonyítja, hogy abban az esetben, ha magasabb „GDP” növekedés várható a makrogazdasági tervezési sarokszámok alapján a költségvetés tervezése során, akkor az állami tulajdonban lévő vízszolgáltatók alacsonyabb víz és csatornadíjat alkalmaznak, míg abban az esetben, ha alacsonyabb a „GDP”, akkor a víz és csatornadíjak magasabbak annak érdekében, hogy a „GDP” hiány a víz és csatornadíjból is pótlásra kerülhessen.
Világos, őszinte beszéd, beismerő vallomás egy olyan bűncselekményt feltételezve, hogy „aki mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel vagyoni hátrányt okoz.” Mert ugye az az ármegállapító hatóság, amelyik hatósági árra, az 1990. évi LXXXVII. törvényre hivatkozik a víz és csatornadíjak megállapításával kapcsolatosan, de közben az árak megállapítása során GDP növekedést is figyelembe veszi, az azért csapja a vízfogyasztókat, mert az 1990. évi LXXXVII. tv. rendelkezései erre nem nyújtanak lehetőséget:
Ugyanis az ármegállapítás során követendő törvényi előírásokat az 1990. évi LXXXVII. tv. 8. § 1. bekezdése az alábbiak szerint határozza meg:
„ A legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra is.”
Ehhez a 8. §-hoz fűzött miniszteri indokolás pedig a következőket írja:
„A javaslat keretjogszabályt ad arra nézve,hogy a hatósági ár megállapítása során miként járjon el az ár megállapítója.
A legmagasabb árra általános előírásként kimondja, hogy annak fedezetet kell biztosítania a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és működéséhez szükséges nyerésére. E szerint a hatóság ár megállapítójának a felelőssége, hogy nem állapíthat meg olyan árat, mely a normális működést veszélyezteti és az is, hogy a hatósági árban nem ismerheti el a nem hatékony működésből adódón felmerülő ráfordításokat.”
A GDP alakulása szerintem nem a vízmű hatékony működéséből adódó ráfordításokhoz tartozik, ezért gondolom azt, hogy a víz és csatornadíjak megállapítójának felelőssége ebben az esetben büntetőjogi felelősség.
————————-
Fentiek szerint és a helyettes államtitkári válaszlevélből kiindulva tehát részben azért elviselhetetlenül és a világban páratlanul magas a DRV-nek vízszolgáltatásához 80 %-ban a Balaton vizét felhasználó ivóvíznek az ára, mert a díjmegállapító minisztériumi hatóság a reá vonatkozó törvényi rendelkezéseket semmibe véve a GDP növelésre is felhasználja a díj egy részét.
Részben pedig a válaszlevélben válasz nélkül hagyott problémák miatt elviselhetetlenül magas.
Ugyanis számomra a bejelentésem megtételekor nem az okozott gondot, hogy mely jogszabályhely alapján kell önköltségből kiindulva hatósági árként a víz és csatornadíjat megállapítani, hanem az, hogy a DRV által önköltségi tételekként közölt, vízszolgáltatáshoz szükséges kiadások valósak, vagy valótlanok.
Az firtatom, hogy amennyiben a Balatonból kiszivattyúzott vizet ősztől tavaszig egyszer derítik, vajon önköltségi tételként hány derítés költségével számolnak egész éven át,
Vagy azt firtatom, hogy amennyiben mondjuk Nagyberényben 1963-ban fektették le a vízvezetésre 30 éves élettartamú azbesztcement csöveket és azt nyilatkozza perben a DRV jogi képviselője, hogy
„A vezetékek kiváltása …..kizárólag a tulajdonos megrendelése alapján történhet a kiváltás forrásának egyidejű biztosítása mellett”,
akkor a vízdíjba foglalt 20 %-os amortizációs költséget ténylegesen felhasználják-e,
Vagy azt firtatom, hogy amennyiben mondjuk az év különböző hónapjaiban különböző bérjellegű kiadások vannak a DRV-nél, vajon az ármegállapítás során a legnagyobb bérjellegű kiadásokkal terhelt hónap adataiból indulnak ki, vagy másból,
Vagy azt firtatom, hogy vajon még mindig attól a cégtől szerzi be évi 200 millió forintért a műanyagcsöveket és idomokat a DRV, melynek tulajdonosi szerkezete most a következő:
1.
A tag(ok) adatai
1/14.
WAVIN B.V.
NL-8011 CW Zwolle, Stationsplein 3.
1/17.
Wavin Labko-Oy
FI-36240 Kangsala, Labkotie 1.
Illetve ahol a zálogjogosult és zálogkötelezett ugyanaz a személy:
2.
Az üzletrészen alapított zálogjog adatai
2/1.
A zálogkötelezett tagot tartalmazó rovat: 1/14
A zálogjogosult adatai:
Fortis Bank (Nederland) N.V.
NL-1097 JB Amsterdam, Prins Bernardplein 200
2/3.
A zálogkötelezett tagot tartalmazó rovat: 1/17
A zálogjogosult adatai:
Fortis Bank (Nederland) N.V.
NL-1097 JB Amsterdam, Prins Bernardplein 200
És ha ugyanígy 200 millió forintot költ műanyagcsövekre és idomokra, akkor a jogi képviselő tájékoztatása alapján a „kiváltás forrása”-ként a DRV a tulajdonosától is éppúgy megkapja ezt a pénzt, mint ahogy a vízdíj önköltségeként is figyelembe veszik?
Vagy azt firtatom, hogy vajon még mindig a fél Magyarország összes szennyvíziszap mennyiségének megfelelő szennyvíziszappal számol a DRV akkor, amikor ezekkel kapcsolatos költségeket a vízdíjnál figyelembe veendő önköltségként megjelöli?
Vagy azt firtatom, hogy SAP tanácsadás címén vajon még mindig 2 milliárd forintot költenek a DRV-nél néhány év leforgása alatt?
Illetve tovább is firtathattam volna akkor, ha a válaszlevelet aláíró államtitkár helyettes észlelte volna problémáimat. Illetve észlelhette volna, firtathatta volna ezeket a problémákat mondjuk a DRV Zrt. Felügyelőbizottságának alábbi tagjai is:
15/51.
dr. Páva Zsolt (an.: Somos Judit)
7625 Pécs, Tinódi utca 12.
Jogviszony kezdete: 2010/06/29
A változás időpontja: 2010/06/28
Bejegyzés kelte: 2010/08/05 Közzétéve: 2010/08/26
Hatályos: 2010/06/28 …
15/52.
dr. Szondi Szilvia (an.: Teremi Etelka)
1143 Budapest, Eleonóra utca 12.
Jogviszony kezdete: 2010/06/29
A változás időpontja: 2010/06/28
Bejegyzés kelte: 2010/08/05 Közzétéve: 2010/08/26
Hatályos: 2010/06/28 …
(Törlés alatt)
15/54.
Klemm József (an.: Lakatos Mária)
2013 Pomáz, Jankovich Gyula utca 25.
Jogviszony kezdete: 2011/05/26
A változás időpontja: 2011/05/25
Bejegyzés kelte: 2011/06/29 Közzétéve: 2011/07/14
Hatályos: 2011/05/25 …
15/55.
Kissné Számadó Valéria (an.: Orosz Ilona)
8083 Csákvár, Traktoros utca 7.
Jogviszony kezdete: 2011/12/13
A változás időpontja: 2011/12/12
(Bejegyzés alatt)
15/56.
Pintér Lajos (an.: Vámpli Etelka)
8600 Siófok, Fő utca 222.
Jogviszony kezdete: 2011/12/13
A változás időpontja: 2011/12/12
(Bejegyzés alatt)
15/57.
Bocsev István (an.: Versics Margit)
8600 Siófok, Aradi utca 22/b.
Jogviszony kezdete: 2007/06/01
Jogviszony vége: 2011/12/12
A változás időpontja: 2011/12/12
(Bejegyzés alatt)
Mondjuk köztük a vízügyekben különösen jártas, a DRV székhelyétől egyébként 150 km-re serénykedő pécsi polgármester is firtathatott volna valamit.
Vagy Siófok választott országgyűlési képviselője, Dr. Gruber Attila is firtathatott volna.
Utóbbi persze csak akkor, ha már az SCD érdekében Országházban kifejtett lobbiszervező tevékenységét befejezte és nem talált a Siotourt, Cooptouristot, Zalatourt tönkretevő céghez hasonló kártékony céget csak azért, hogy az őt megválasztók kárára minden idejét lekötve lobbizhasson újból.
Kaposvárra került az SCD-per, a magyar állam a felperes
2012. február 21. 13:05 Vas András
Kaposvár | Kilenc kiemelt ügyet szignált ki vidéki törvényszékekre Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke. A három büntető- és hat gazdasági perből a magyar állam – felperes – kontra SCD Balaton Holding Ingatlanfejlesztő és Befektetési Zrt. – alperes – Fővárosi Törvényszék előtti indított ügyének letárgyalására az OBH elnöke a Kaposvári Törvényszéket jelölte ki. (Somogyi Hírlap)
Vagy most e perre tekintettel Dr. Gruber Attilára mégsem kellene azért számítanom, mivel a sikeres SCD-s lobbi tevékenysége után a Siófoki Aranyparton SCD által felépített „lakóház”-ban Dr. Gruber Attila által szerzett lakásingatlana után lehet, hogy inkább arra készül miként magyarázza meg bíróság előtt a lakásszerzése körülményeit.
Valamint firtathatná az általam firtatott fenti problémákat valamennyi országgyűlési képviselő a lakóhelyükön lévő DRV-hez hasonló bármelyik vízművel kapcsolatosan is, de egyetlen parlamenti párt egyetlen képviselőjének sem jut valahogy ez eszébe.
Talán valamennyien abban bíznak, hogy ha Dr. Páva Zsoltnak is sikerült DRV Zrt felügyelőbizottsági tagjának lenni, hallgatásuk fejében talán nekik is leesik valami. Vagy a gyermeküknek. Vagy a barátjuknak.
Dr. Gruber Attila bejáratott lobbi tevékenységéből kiindulva pedig úgy gondolják, hogy másfajta előnyökhöz is juthatnak. Vagy a gyermekük, Vagy a barátjuk.
Esetleg abban is bíznak, hogy egyszer majd ők is szert tehetnek a Nemzeti Bank Elnöke fizetésének közel kétszerese jövedelmére éppúgy, mint a DRV Zrt. Vezérigazgatója. Vagy a gyermekük, Vagy a barátjuk…
Égig nyújtózkodó gizgazok szerintem valamennyien.
Siófokon 2012. február 21. napján.
Léhmann György