Azon megy a paláver  az Index Totálkár fórumán, hogy Budapesten lassan lehetetlen lesz élni és autózni. Teljesen igaza van a szerzőnek a hozzászólók többségének. Budapestet fejlesztését egy évszázaddal ezelőtt úgy tervezték meg, hogy a Magyar Királyság fővárosa legyen, az Osztrák-Magyar Monarchia társ-fővárosa. Ezt a szerepét ugyebár Kassa örökölte meg  – de immár nem magyar megyeszékhelyként… Arról ne is beszéljünk, hogy amikor kialakították a szerkezetét, az emberek nagy része még tudott járni, aki nem, az lovas szekérre, hitóra ült, és a külsőbb kerületekben gyerekek tucatja rohant a nagyritkán oda tévedt automobilok után.

Lassan már valóban nem halogatható tovább, hogy az ország tényleg, és ne csak frázisokkal tehermentesítse Budapestet, az ott élőket. A decentralizáció jegyében a kormányt, a minisztériumokat és országos főhatóságokat, központokat – talán a miniszterelnökséget ellátó hivatal, a külügyekért felelős minisztérium és az országgyűlés hivatala kivételével – ki kell költöztetni a megyeszékhelyekre, „vidéki” városokba. Nem olyan nagy ez az ország, hogy egy zalai iskolaigazgató ne juthasson el Nyíregyházára, ha csak a miniszterrel/államtitkárral kell valamit megbeszélnie személyesen, és a szegedi bankárnak sincs olyan veszettül messze, ha a győri pénzügyminisztériumban kell falra hánynia a borsót kaviárt. (Na jó, a budapestieknek biztos minden messze lenne, mert ők szinte középen laknak…)

Legalább újjáéledne a belföldi repülőgép-forgalom, ki lennének használva az autópályák belső sávjai és új „VIP” intercity-vagonokat is beszerezhetne a MÁV. Javulnának a kedvezőtlen adottságú régiók foglalkozási mutatói, a térségi átlagbérekkel együtt. Csonka hazánk vízfeje így megszabadulhatna a jogszolgáltatási hivatalok (bíróságok, ügyészségek) okozta közlekedési, szociális és köztisztasági problémáktól is azoknak pl. a Szegedre költözésével, és a rendőrségnek is csak jót tenne, ha Miskolcról vagy Szekszárdról irányítanának, nem lennének kitéve annyira talán még a korrupciós nyomásnak sem. (Az Alkotmánybíróság székhelye a törvény szerint amúgy is Esztergom volt – csak a jogalkotónak ezt a jogszabályba foglalt szándékát a legfelsőbb jogértelmező és semmisítő testületünk a lehető legmagasabbról leszarta.)

Szóval, majd ha nem fognak ott székelni a minisztériumok és főhatóságok, sokat fog javulni a közlekedés és a levegő (és talán nem lesz ilyen erős az az átható székletszag sem, ami szélcsendes időben jellemzi Budapestet). Ez egy, már középtávon is megvalósítható kormányzati intézkedés-csomag. Budapest továbbra is a főváros maradhatna, pontosan azért, mert ott működnének azok a hivatalok és testületek, amelyek ezt biztosítják, és a nagykövetségek is nyugodtan maradhatnának, főleg az amerikai. (A francnak sem hiányzik, hogy valamelyik másik, tisztességes magyar város főterét zárják le az általuk megvetett őslakosok elől, mert paranoiások, az meg különösen nem, hogy az általuk éppen megtámadni szándékozott vagy már megtámadott ország, nemzet, vallás, ideológia fanatikus terroristái ártatlan magyarokat is pusztítsanak.)

Mindaddig a közlekedési nehézségek ideiglenes (mi tudjuk, hogy az legalább 20-40 év) enyhítésére össze kellene állítani legalább egy, a forgalmi szükségletnek megfelelően a Duna jobb- vagy bal partjára pár óra alatt akár át is szerelhető úszó (és természetesen fizetős), 15-20 km hosszú és legalább két szabványos forgalmi sáv szélességű ponton-rakpartot. A forgalomtól függően lehet, hogy mindkét parton érdemes lenne kiépíteni egyet-egyet, és nemcsak a csatlakozó, le/felhajtó elemeket, amelyeket a hidak közelébe kellene telepíteni, nagyságrendileg ugyanis kb. annyi is kellene belőlük. Mivel egy ilyen úszó rendszeren többszintű kereszteződés szerintem nem valósítható meg kellő biztonsággal, ezért úgy gondolom, hogy ezekben a csomópontokban jól összehangolt jelzőlámpás forgalomirányításra van szükség. A forgalomirányítás, a szivattyús szintszabályozás és a közvilágítás biztosítása megújuló energiával biztosítható, könnyedén pontosan úgy, ahogy nem is olyan régen a lehorgonyzott úszómalmok működtek. A pontonelemek aljának megfelelő kialakítása rengeteg kisméretű vízkerékhez tudná odaterelni az áramló vizet. Természetesen a kikötőket is át kellene építeni, beljebb tolva azokat, és az állóhajókat is pár 10 méterrel esetenként el kellene mozdítani.

Ha megszületett a politikai döntés, vagy ahhoz kellenek további érvek, írjatok!