Megvallom, meglepődtem, amikor a fesztivál szervezőitől megkaptam az üzenetet, hogy szívesen találkozna velem. Igen, Rudolf Schuster, Szlovákia második elnöke, Kassa egykori polgármestere, Miskolc díszpolgára. Az államférfi, aki konzultál Obamával, tanácskozik Putyinnal és aki folyamatosan jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral is. Aki folyékonyan beszél magyarul, németül, angolul, oroszul, csehül és szlovákul.
A világfi, aki rendszeresen meglepte a szlovák közvéleményt is. Amikor azt firtatták, hogy ha neki német az apja és magyar az anyja, akkor hazájában valójában hova tartozik? – válasza bejárta az európai sajtót: – Én kassai vagyok! Aki, zivataros időkben megnyittatta Kassán a Márai-szobát. Aki, a városcímer szobrának átadásakor nem átallotta beszédében hangsúlyozni, hogy ezt a magyar királytól, Nagy Lajostól kapták és a Diósgyőri Várban. Aki hozzájárult ahhoz, hogy a két testvérváros polgárai azt keressék, ami közös és nem azt, ami elválaszt. És nem utolsósorban, aki köztársasági elnökként is – őrületbe kergetve a biztonságiakat – a Búza téri piacon ette a lacipecsenyét, merthogy szerinte itt sütik a világon a legjobban.
Most sem csalódtam benne, úgy fogadott, mintha tegnap váltunk volna el. Kedves példabeszéddel emlékeztetett arra, hogy kapott ő is hideget-meleget Kassa „eladósításáért”, miközben utódai fűnek-fának lelkesen mutogatják a megújult belvárost, a sport- és kulturális létesítményeket. Szólt arról, hogy milyen fontos a városvezetésben a folytonosság és nagyon megörült, amikor Kobold Tamás is megérkezett a vacsorára.
A túróscsusza és néhány Korty után még sétált egyet velünk a fesztiváli forgatagban, sokan megállították, mert felismerték. Felismerték a nagypályást!
Kivéve a város vezetőjét, aki lemondta a találkozást. Más természetű, fontos teendői miatt. Hát igen! Nagypálya, kispálya!