Mielőtt kifordulnánk régi nevén a „Fő utcára”, vagyis a Széchenyi utcára, így hívták már a háborút megelőzően a miskolciak, mert akkoriban egyutcás városnak nevezték szűkebb pátriánkat az országban. Sőt Európa „leghosszabb utcája” is, a Tiszai Pályaudvartól – Lillafüredig 19 km hosszú. Ezt európai városok történeti leírásaiban lehet olvasni. Mert valóban a helyi adottságaiból eredően (a Bükk hegység vonulatai között a völgybe szorulva) hosszú, keskeny sávban terjeszkedhetett csak. Az 50-es évek végén már működő nagy Tervező Irodákban a városrendezők kezdték „átrajzolni” a város térképét, azaz észak-déli irányban is szélesítették a várost, amely terveket elég gyors ütemben az akkori Városi Tanács kiviteleztette, megvalósította, rengeteg kisajátítás és ledózerolás után. De ez városunknak sokkal nagyobb lehetőséget adott, előnyére történt, na persze nyilván áldozatul esvén olyan „útban lévő” ingatlanok is, amelyek kiérdemelhették volna a műemlékvédelmet. De mint minden rombolás, ez is fájdalommal járt. Tehát, a Szemere utca végén találkozunk a Szinva patakkal, amely a Bükk hegységből indulva nyugat-keleti irányban átszeli a várost, majd a Sajó folyóba torkollik. A Szinva patak vonalát az Erzsébet tértől az Ady hídig régen Kis Velencének hívták, mert a patak mentén szorosan odaépült házak alapjait és lábazatait az időnként mardosó víz, és a rajtuk átívelő kis hidak ezt a hangulatot keltették. Sajnos a Diósgyőri Kohászat fittyet hányva a patak élővilágának, a város tisztaságának, levegőjének, beleengedte az ipari termelésből visszamaradt szennyet, és a város szégyene lett ez a valaha tiszta vizű kis patak, amelyben előtte halak és a többi vízi élőlények vidáman fickándoztak. Majd idővel rájővén erre a nagy ökológiai pusztításra, egyszerűen lefedték a patakot a város nagyobb forgalmat átengedő szakaszain, azaz az Erzsébet téri, a Szemere utcai és az Ady hídi csomópontoknál. Látszat megoldás volt csak, mindaddig, amíg a rendszerváltás után megszűnt a diósgyőri L.K.M, aki okozta ezt a problémát. Azóta ennek a kis pataknak kezd visszatérni lassan az élővilága. De most már az Erzsébet térnél visszabontották a patakot lefedő vasbeton lemezt, hogy láthatóvá tegyék Miskolc egyik jellegzetes szimbólumát. Ez jó döntés volt. Tehát a Szemere és Széchenyi utcai kereszteződés a város egyik legforgalmasabb csomópontja, az Ady hídi csomóponttal együtt. Itt található most a nemrégiben kialakított Szinva Terasz, amely valóban a város egyik hangulatos kis tere lett. Az un. Lottóház helyén még az 50-es években egy nagy területű kerthelyiség, Söröző volt található. A jelenlegi Szemere utcai tér kialakítása előtt még, egyemeletes lakóház állt a sarkon, alatta üzletekkel, a mai Budapest Bank helyén. Előző írásomban a 2-ik részben azt ígértem Önöknek, hogy a következő sétám már a Széchenyi utcán fog folytatódni. De nagyon méltánytalan lett volna ennek a város résznek a történetén átsiklani, hisz mint olvashatják sok érdekességgel szolgált várostörténeti szempontból. Remélem, hogy amennyiben érdekesnek tartják ezen írásaimat, velem fognak tartani a folytatásokban is. Mint előző (2-ik rész) írásom végén közöltem Önökkel, hogy az előző részeket mindig meg fogják találni ezen újság oldalain visszalapozva, időrendi sorrendben. Első cikk megjelent 2012. febr. 29-én, ugyanezen cím alatt.
Folytatása következik.