Az egyházmegye gondnokainak és  lelkipásztorainak februárban szervezett találkozóját követően most a zempléni presbiterek is tanácskoztak Szerencsen. A március 3-án, szombaton tartott konferencia legfontosabb kérdéskörei közé az egyházközségek anyagi- és lelki helyzete, valamint a gyülekezetépítéssel kapcsolatos teendők tartoztak.

 

Mostanra már hagyománnyá vált, hogy a Zempléni Református Egyházmegye presbiterei évről évre összegyűlnek, és tárgyalnak a gyülekezeteket érintő legfontosabb kérdésekről. A korábbiakkal ellentétben idén egynapos konferenciát tartottak a borsodi kisváros Bolyai János Általános Iskolájában, ahová a 2011 őszén megválasztott, és újraválasztott tisztségviselőket várták. Jelenleg körülbelül ezer presbiter tevékenykedik egyházmegyénkben, akiknek egytől egyik feladata, hogy a gyülekezet építésén fáradozzon – nyilatkozta a presbiterek Református Egyházban betöltött szerepéről Börzsönyi József esperes.

Mészáros István, az egyházmegye főjegyzője igehirdetésében a keresztyén élet- és szolgálat alapjairól beszélt. „Református közösségeinkben fontos, hogy számon tartsuk egymást!” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki hitünk megerősítésére, és az egymással való beszélgetés jelentőségére hívta fel a figyelmet. „Fontos, hogy egymás lelkigondozói legyünk, hiszen egymás hite által épülhetünk, gazdagodhatunk.” Mészáros István rámutatott: a református keresztyén embereknek kiáltó hangoknak kell lenniük a lelki sivárságban.

A nagyvárosi gyülekezetépítésről szólt Dandé András előadása, amelyben személyes tapasztalatait osztotta meg az egybegyűltekkel. A Miskolc Avas-dél Lakótelepi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora az 1999-ben alakult gyülekezet történetébe, működésébe nyújtott betekintést. Mint mondta, a református közösségek életében fontos az „alapozás”, vagyis hogy minden presbiter választ találjon az alábbi kérdésre: kinek mondod Jézust? Dandé András kifejtette: „Magyarországon ma újjá kell éleszteni a hitünket. Szükség van az egymás iránti egyenességre, és hogy teljes szívünkből kérjük az Úr áldását társainkra.”

„Ne csak hitünk legyen, hanem legyenek cselekedeteink is” – mondta Tóth Tamás a gyülekezetek lelki helyzetéről szóló beszámolójában. A kovácsvágási lelkész szerint nem lehet erős lelki keresztyén életet élni úgy, hogy nem vagyunk ott az Isten házában, és hogy nem tartunk egyéni csendességet. „Csak úgy lehetünk erős keresztyének, ha egyfajta lelki aktivitást élünk meg, és betöltjük legfontosabb küldetésünket, miszerint lelkeket gyűjtünk Isten országába.” A lelkész kiemelte a gyermek- és ifjúsági munka, illetve a hitoktatás gyülekezetekben betöltött szerepét, majd aláhúzta: egyszemélyes egyházközségek nem működnek, ezért a lelkészeknek szükségük van a presbiterek segítségére a szolgálatban.

D. Szabó Dániel a Magyar Református Presbiteri Szövetség nevében a következő igeszakaszt helyezte az egyházmegye presbitereinek szívére: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.” (I Péter 5:1-4)tirek.hu