A Toyota már ma is a benzin-elektromos hibrid technológia élharcosa, de a jelek szerint nem elégszenek meg ennyivel. Az FT-Bh elnevezés ugyan inkább illene valami számítógép-alkatrészre, mint egy jövőbe mutató tanulmányautóra, de ez nem von le semmit a Toyota megoldásainak hatékonyságából.
A nagy szám itt már nem a hajtásrendszer – abban a Toyotának eddig is elképesztő előnye volt – hanem a körítés. Az egyik újdonság az ezer köbcentis Atkinson motor, amely csupán kéthengeres, és a jelek szerint kivételesen hatékony. A másik, és ez a nagyobb durranás, a karosszéria anyaga, amely forradalmasíthatja az autógyártást. A japánok a nagy szilárdságú, sajtolt acél vázra valamiféle habosított műanyagot dolgoztak rá, amely amellett, hogy szinte súlytalan, kiváló hőszigetelő is. Az eredmény egy menetkészen 786 kilós kisautó, amelyben sokkal kisebb energiabefektetéssel lehet optimális hőmérsékletet teremteni, mint a hagyományos, teljesen fém karosszériás modellekben.
A kis tömeg és a hatékony hajtásrendszer következtében az autó fogyasztása csupán 2,1 liter benzin 100 km-re, a szén-dioxid-kibocsátása pedig csupán 49 g/km. A benzines kivitel azonban messze nem a leghatékonyabb: létezik egy sűrített földgázzal működő kivitel 38 g/km-es, és egy konnektoros hibrid változat 19 g/km-es átlagos szén-dioxid-kibocsátással. Ez utóbbi elméletben egy liter alatti fogyasztásnak felelne meg, ami persze csak úgy igaz, ha az akkumulátorba töltött energia előállításához elégetett gáz vagy olaj szennyezését nem vesszük figyelembe.