A mai Pátria üzletház helyén még a 70-es évek közepéig szintén figyelmet érdemlő és nagy hírű vendéglátóipari egység, és több kicsi, de különböző árú cikkeket kínáló üzletek voltak. Aztán ezeket is lebontották az új, modern üzletház megépítése céljából. Gondolok itt elsősorban a valaha igen népszerű Roráriusz Kávézó és Cukrászdára. Ez a kicsi, de igen hangulatos Kávézó a nagy hírű Roráriusz Gyula cukrászmester nevével volt fémjelezve, bár ekkor Ő már nem volt ennek a tulajdonosa, csak 1946-ig. Majd az 50-es évektől mint minden más is, ez is az államosítás bekebelezésének áldozatává vált. Ennek az üzletnek a berendezése a még régi időket jellemző, igazi kávéházi berendezés volt. Nagyon finom süteményeket, és még a valóban eredetinek nevezhető finom fagylaltokat kínáltak. Lehetett itt kapni, és ez egyik egyedi kínálata volt a briós, elkészítésében szigorúan követve a bécsi eredetijét. A vendégköre elsődlegesen a miskolci újságírók, és az igényesebb miskolci törzsvendégek voltak. Volt itt egy állandó zongorista is, aki a háttér finom zenei hangulatát adta. Miskolc egyik leghangulatosabb és kiváló árú kínálattal rendelkező Kávéháza volt, melynek a patináját és eredetiségét végig megőrizték. A Kossuth utca sarkán pedig állt a Béke söröző. Mindezek a létesítmények is áldozatul estek a modern utód megszületésének. A Kossuth utca másik sarkán pedig állt, és még ma is áll a Pannónia Szálló, mely többszöri átalakításon ment keresztül az évtizedek folyamán. Jelen időszakban Miskolc belvárosának egyetlen három csillagos Szállodája, amelyben Konferencia Terem (üzleti tárgyalásokra), Étterem (eredeti olasz Pizzériával), és Drinkbár található. Az 50-es években is Szálloda volt, de az épület Széchenyi utcai frontján a földszinten és a pince részében is (az üzlet belső teréből lépcsőn lehetett lemenni) Állami Áruház volt. Majd a későbbiekben az Állami Áruház helyén Fűszer- Csemegebolt üzemelt. A jelenlegi állapot kialakítása után a 80-as évek végén, 90-es évek elején ezen a helyen Rori Cukrászda néven próbálkoztak, emlékezetként a nagy múltú elődjére a Roráriusz Kávéházra, de ebben a formában elődjének már a nyomába sem jöhetett, így meg is szüntették. Továbbhaladva, ma már szintén nem létezik, de sajnos nem tudom, hogy jelen időszakban mi üzemel a helyén? ( 11-13 szám?) Julius Meinl bécsi vállalkozó nevével, amely természetesen már csak a köztudatban élt így, Kávé-Tea Üzlet volt, amely boltnak egyedi varázslatos illata fogadta az oda belépőket, bár már rég nem volt a tulajdona a nevezett vállalkozónak, hisz már állami kézben volt ez is, mint miden más is. Nyugat-Európa több más nagyvárosaiban és természetesen Budapesten is voltak érdekeltségei az államosítás kezdetéig. Itt valóban olyan termékeket lehetett kapni, kimondottan delikátokat, finom csokoládékat, bonbonokat, drazsékat stb, amelyeket az összes többi üzletben nem. A Meinl név unikumnak számított mindenhol, és ezt az akkori rendszer be is tartotta megmagyarázhatatlan módon, mert árukínálata alapján elsőosztályú volt. Most pedig elérkeztünk a Weidlich Palota néven ismert épülethez, (Széchenyi u. 19.sz.) amely jellegzetes körfolyosós lakóépület, késő szecessziós stílusban, Hajós Alfréd tervei alapján épült. Az épületnek igen gazdagon díszített homlokzata van. A belső nagy területű udvarából a földszinti részeken nagyon sokféle üzlet volt, és van mind a mai napig is. Volt itt mozi is, de ez még a jóval régebbi időkben, majd a helyén edzőtermek, a továbbiakban irodák, fodrászat, suszter, raktárak, kölcsönzők, stb. Az utcai frontról a földszinten pedig egy Csemegebolt üzemelt. Egy igazi nagyvárosi lakóépület. Tavaly kezdődött meg ennek az épületnek a felújítása. És most elérkeztünk a Nemzeti Színház épületéhez. Miskolc első régi színházelődjét 1823-ban nyitották, és az állandó színház építése 1827-ben kezdődött, amely az 1843-as tűzvészben elpusztult és újra kellett építeni. Büszkék lehetünk, mert Magyarország első kőszínháza városunkban épült. Itt lépett fel még az ezt megelőző időkben 1819-ben egy kocsiszínben, Déryné Széppataki Róza, a magyar színjátszás kezdeti korszakának legnevesebb színésznője, akinek miskolci kötődése volt. Itt is halt meg 1872-ben. A jelenlegi épület külső homlokzati része klasszicista, a belső kialakítása pedig neobarokk stílusban épült, mely stílusjegyeket mindvégig megőrizte a többszöri felújítások során is. A mai Színházunkat 1857- ben nyitották, és első színi igazgatója a Latabár színészdinasztia alapítója Latabár Endre volt. Ennek a családnak a sírhelye, az Avasi temetőben található. A Színház közel 160 éves fennállása óta olyan színésznagyságok voltak a tagjai, mint Bilicsi Tivadar, Darvas Iván, Nagy Attila, Sztankai István, és sorolhatnánk még sokáig. A jelenkor nagy rekonstrukciója 1991-től-1996-ig tartott. Ma öt játszóhellyel rendelkezik, mint Nagyszínház, Csarnok, Játékszín, Kamaraszínház, és Nyári Színház. A Déryné utca 3. szám alatt pedig található, a Színháztörténeti és Színészmúzeum. Amennyiben folytatni akarják ezt a Miskolc városi nosztalgikus sétát velem, amely séta során az elmúlt 60 év visszatekintéseiben próbálom ezt bemutatni, várom Önöket a folytatásban. Az előző részeket mindég meg fogják találni ezen újság oldalain visszalapozva, időrendi sorrendben. Első cikk megjelent 2012. febr. 29-én, ugyanezen cím alatt.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog