Tehát gyakorlatilag az állam mesterségesen  gyártott vagy hagyta ezeket a kiskapukat, jogszabályokat és egyéb, jogi hátteret, és tapasztalatok hiányában véleményem szerint. Jelezve volt, nem tettek ellene semmit. Majd kezdodött az úgynevezett festés, amibol automatikusan jött az olajszokítés. Itt megint a vámorség szerepét kellene felhozni, mert ne mondja azt senki, hogy annyi olajat, amennyit elloptak, úgynevezett szokített olajat vagy nem szokített olajat a vámorség valamilyen hallgatólagos beleegyezése nélkül meg lehetett csinálni. Mert a kezdeti idoszakban voltak olyan információink, hogy ezek az úgynevezett festékanyagok bele sem kerültek a tartályokba, a vagonokba, úgy lett leadva az üzemanyag-mennyiség, ugynais színre és minoségre a gázolaj és a HTO között semmi különbség nem volt.
Mikor mégis arra kötelezték a vámosokat, hogy bele kell ezeket a festékanyagokat rakni, akkor – kis országunkban naggyon sok okos ember van – a Veszprém megyei vegyének egyike feltalálta vagy kitalálta azt a vegyi anyagot, amivel tökéletesen semlegesíteni lehet a gázolajba tett színezoanyagot, sot, mi több, annak minoségét valamilyen szinten meg is javította, mert a kéntartalmat is csökkentette az olajban. Ebbol is hatalmas pénzbevételre került sor bizonyos alvilági körökön belül. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az egész ország ezt csinálja, mert akik tokeileg megerosödnek, egyre inkább kiszorítják a kishalakat a körbol, és próbálják maguk alá gyurni a kis olajosokat, vagy teljesen megsemmisíteni.
Ekkor jutott nekünk az a feladat, hogy próbáljunk valamilyen információs rendszert átcsoportosítani az olajosokra, ugynais ’96 végén eljön az az ido, amikor annyira beszukül az olajlehetoség a szokítés és egyéb problémák miatt, hogy bizonyos emberek kiesnek a körbol, és vannak, akik még többet akarnak. De viszont egyik oldalon fölhalmozódik egy akkora toke, amivel igaziból nem tud mit kezdeni, ezért az olajból szerzett pénzösszegeket megpróbálja átforgatni az úgynevezett budapesti éjszakában, a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és egyéb legális termelohelyeken.
Elkezdodik ’96 oszén az úgynevezett robbantásos történet, aminek a lényege nem az volt, hogy valakit is megöljenek valójában, hanem csak az erofitogtatás, és hogy próbálják felhívni a másik oldal figyelmét, hogy ki az erosebb.
A szomorú és sajnálatos eset akkor kezdodik el, amikor november 1-jén vagy 2-án Prisztás Józsefet agyonlövik Óbudán. Prisztásról tudni kell, hogy az olajos és egyéb alvilági körökben jócskán kivette a részét. Ugyanis o már korábban is egy pénzember volt, aki nagy pénzeket fektetett különbözo üzletekbe, de foleg az olajba. Prisztás eredeti történeténél nem szabad kifelejteni Lakatos András szerepét sem, akit mindenki úgy tart számon, hogy az alvilág bankára. O nem volt az alvilág bankára, hanem hasonlítani tudnám Nógrádi Zsolthoz, aki egy balek volt, akit eloretoltak – jó a megjelenése, jó a beszédkészsége -, és o játszotta el azt a szerepet, hogy o az alvilág pénztárnoka. Nyugdíjpénztár-alapításhoz – és hadd ne soroljam fel, mirol volt szó – különbözo emberektol különbözo és nagy pénzösszeget vett fel, hogy olajba forgassa, egyéb drágakövekbe és másba.
Majd eljött az az idoszak, amikor valamilyen formában a Kis Bandi által forgalmazott nagy pénzösszeg eltunt. Itt több variáció volt: Bandika vagy elvitte, vagy ez lehet itt, vagy az lehet itt. Nem vitte el Bandika. Bandika körülbelül 8-10 ezer márkával ment el az országból. Pontos információval rendelkeztünk Bandika környezetébol, mivel az egyik kulcsfontosságú emberével valmailyen szintu kapcsolatban álltunk. Azért kétséges Bandika eltunése, mert ez a mellette lévo ember próbált rendori kapcsolatokon keresztül egy olyan helyzetet teremteni, amely a külvilág felé úgy tunt nekünk, mintha Bandikát a rendorség keresné. Ezt a történetet nem tudták megvalósítani, mert nem találtak olyan rendori csoportot vagy járort, aki ezt grátiszul megtette volna Bandikának, vagy Bandika hozzátartozóinak, hogy megjelent az újpesti lakás körül, és ott ír egy pár kört, mintha Bandikának pucolni kellene, mert a rendorség keresi. Bandikát ebben az idoben a rendorség nem kereste, senki nem kereste. Egy a lényeg: Bandika ekkor az úgynevezett Conti-Caro-s csoport érdekeit képviselte, azokkal volt összegyógyulva, ott volt éjjel-nappal.
Amit nem tudtunk bebizonyítani – én sem, és más sem -, hogy ez a tömérdek pénz, több milliárd forint, mely a Conti-Carhoz befolyt, valójában hamis gyémántok miatt úszott el, vagy éppen az ot futtató csoport tette zsebre és forgatta a saját hasznaként. Ilyen irányú információkkal nem rendelkeztünk.