Puccinit és Celine Diont fúj a magyar skótdudás.
Kéri György sokáig kukás, majd egyik pillanatról a másikra skótdudás akart lenni. Gyermekkori hirtelen döntését sikerre vitte, és ma nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte elismert művész, akit a hangszer őshazájában, Skóciában is tárt karokkal várnak.
Kéri György, az első és sokáig egyetlen magyar skótdudás hatévesen döntötte el, hogy a misztikus kelta hangszernek szenteli életét. Mint mesélte, a „dudavonás” családi örökség, hiszen több rokona él Skóciában, ő mégis úgy gondolta, itthonról hódítja meg a világot.
Több mint 900 koncerttel, európai turnékkal a háta mögött, nyugodtan állíthatjuk, hogy sikerült, ráadásul Skóciában is elismerik, ahol a zenei hagyomány megújításában is részt vesz.
„Sosem találkoztam furcsálló tekintetekkel, amikor skót népviseletben kiálltam dudával a színpadra, úgy érzem, inkább hiányolták az effajta előadást” – árulta el Kéri György. „A skótdudás mindenki kedvence: a nők arra kíváncsiak, mi van a szoknya alatt, a férfiak pedig arra, milyen a jó whisky. Ilyenkor megállok egy pillanatra, elmondom a hölgyeknek, hogy alul bizony nincs semmi. A férfiakat pedig meghívom egy kis kurzusra, ahol bemutatom nekik a skótok kedvenc fajdkakasos scotch-át.”
Bármilyen meglepő ugyanis, a whisky elválaszthatatlan a dudálástól. A duda belülről a whisky és a sör (ale) alapanyagával van kikenve, hogy ne eressze ki a levegőt. Ez igazán akkor működik, ha játék előtt a dudás whiskyt, vagy sört iszik, és ezt visszaleheli a dudába.
„Én Famous Grouse-zal hangolok, fellépés előtt egy vagy két kupicával mindig megiszom. Ez energialöketnek sem utolsó, a dudálás ugyanis iszonyú erőfeszítés. Olyan feladat, mint feszesre fújni egy hatalmas strandlabdát miközben négy lyukból süvít ki belőle a levegő. Nem könnyű munka, olyan erővel kell fújni, hogy a nyaki ereim rendszeresen pattanásig duzzadnak, a fúvókába belemélyednek a fogaim. Egyszer még ki is törtem egyet”– mesélte nevetve a magyar skótdudás.
Kéri György azonban az embert próbáló muzsikálás minden pillanatát élvezi, kivéve talán a hangolást, amit nem kevesebb, mint hét év elsajátítani. A több száz hagyományos dal betanulása csak ezután következhet, ehhez azonban az ősi kelta kultúra földjére, Skóciába kell utazni.
„Évente kétszer jártam szemeszterekre, de sosem lehet kijelenteni, hogy már mindent tudsz a dudálásról. Örülök, hogy ott is elismernek, sőt, a segítségemet kérték a hagyomány technikai és zenei megújításában. Én szívesen játszom világzenéket vagy slágereket, egy kis frissesség pedig jót tesz a tradícióknak is” – tette hozzá zseniális dudásunk, aki Puccini Pillangókisasszonyát vagy Celine Dion „My heart will go on” című világsikerét is áthangolta már.
Mint mondja, észrevétlenül rááll a füle a skót motívumokra, a zenéket mindig skótdudásként értékeli, és mindez olyan természetes neki, mint a levegővétel.
„Nem kell kockákat öltenem magamra, Scotland-feliratos gúnyákat felvennem, úgy érzem meztelenül is dudás vagyok. Én így látom a világot, a dudás szemüvegén keresztül.”
Borsics Dorka www.redlemon.hu