1 – Akkor most elkezdem.
Üdv rád és házad népére, Te jó szántóvető! Kezdhetném így is, de nem fogom. És ezt nem valamiféle elcseszett poénnak szántam, hanem tényleg; dolgozol, alszol, dolgozol, alszol, napi 24 órában, heti 7 napot, az év 365 napjában.
Szóval sok mindenre nem marad idő, ha átlag magyar vagy, átlag (vagy annál alacsonyabb) fizetésből próbálsz megélni a családoddal a fidesz „három szoba, három gyerek, négy kerék” elve alapján. A három szobás kecódon már úgy is rég lakáshitel van, az üzemanyag áremelkedés miatt a négy kereket hosszú ideje két kerékre váltottad, úgyhogy marad a három gyerek.
Meg azok iskoláztatásának költsége, meg a városi vagy helyközi bérletek megvásárlásának komoly pénztárca szaggató fájdalma. Hát igen. Ilyen az élet itt, a „vén Európa, a gyönyörű nő” szívében. Nem kell 365 mega-, giga- vagy terrapixel ahhoz, hogy lássuk, s belássuk, valami nagy zűr van kis országunkban.
Az esetleges mocskolódások ellenére, melyet abban a pillanatban, hogy ez a blog valamilyen úton- módon, de sok emberhez eljut, minden valószínűség szerint kommentáradatban fogtok rám zúdítani, leszögezném, nem vagyok fideszes és nem vagyok mszp-s, nem vagyok fasiszta és nem vagyok kommunista sem, mindössze két bűnöm van: liberális vagyok és meleg…. és mint tudjuk, ez a két dolog, ezek kombója tökéletesen elég ahhoz, hogy egy mocskos hazaáruló zsidó buzi kommunista legyek. Még jó, hogy nem vagyok cigány, mert akkor aztán várhatnám a Kossuth tér 2014-es átadását, hogy nemzeti és árpádsávos lobogók árnyékában kerüljön sor az akasztásomra. De szarok rá. Ez vagyok én, ezt kell szeretni, akinek nem tetszik, el lehet menni tőlem jó távol.
De ma, így először nem politikáról és a hazai helyzetről – vagy inkább rémálomról akarok írni, hanem egy 18 éves meleg egyetemista, Tyler Clementi haláláról, melyet az index.hu-n olvastam ma reggel, a kávémat szürcsölve.
A fiú most húsz éves szobatársa, Dharum Ravi május végén akár tíz év börtönbüntetést is kaphat, mert két évvel ezelőtt kétszer is videón rögzítette, ahogy Clementi egy férfival csókolózik, majd ennek hatására a fiú szégyenében leugrott a George Washington hídról azt követően, hogy a Facebookon kiposztolta utolsó státuszként: „leugrás a G.W. hídról, sajnálom” és öngyilkos lett. Egyébként a vádpontok között nem szerepelt az, hogy Ravi okozta volna Clementi halálát.
Mindazonáltal, hogy jómagam önazonos emberként élem az életem, így nem tudom átérezni a fiú érzéseit, miután rájött, hogy titka napvilágra került, még is emberként és az LMBT- közösséghez tartozó személyként mélyen átérzem fájdalmát és azt, milyen az, mikor leköpnek, megvetnek és kirekesztenek. Mikor megszólnak az utcán, a boltban, bárhol, ahol felismerik másságod. Én nem tartozom a sztereotip melegek táborába, kifejezetten férfias, szokványos és hétköznapi hetero kinézettel (ha van ilyen) rendelkezem, de én is megannyi alkalommal találkozom a másságot vagy másságomat érintő negatív megnyilvánulásokkal.
Mondjátok meg nekem, mi a faszért zavarja az az emberek egy részét, ha a faszt szopok és miért akkora nagy királyság az, amikor két csaj egymás pináját nyaldossa és a nagy macsó bikák erre betépve, bepiálva, egy kanbuli közepette erre verik a lécet?
Ki a faszt bánt az, korlátoz bármiben vagy éri bármilyen hátrány azért, amit én otthon művelek a barátommal? Miért baj az, hogy évente egyszer, két órán keresztül szeretnék kézen fogva, egymásnak csókot adva, félelem nélkül sétálni a belvárosban?
A „nekem nincs bajom a buzikkal, de csinálják otthon, a négy fal között” mondat pedig képmutató. Mert jobb az, mikor a 7-es buszon a Keletitől a Kelenföldiig azt kell bámulnom, ahogy egy 16 éves lányka éppen mesterséges lélegeztetésben részesíti 18 éves barátját, s mire leszállunk, azt is tudom, hogy orgazmus közben melyikük milyen hangon nyög.
Közben meg fiatal srácok (és minden bizonnyal lányok is) lesznek öngyilkosok, mikor másságuk kiderül, vagy olyan helyzetbe kerülnek, ahol és amikor folyamatosan megalázzák őket. Neked, Kedves Homofób Geci, tetszene, ha így kéne élned az életed? Nem hinném.
Ma nagyjából ennyi, ígérem, majd lesz jobb is!
Peace! pixel