Nosztalgikus séta a „régi” Miskolcon . ( 8.)
Továbbhaladva a Széchenyi utca „forint oldalán”, ez a Nemzeti Színház előtti oldalt jelentette a régi ifjúság szóhasználatában, azaz úgy beszéltük meg a randevúinkat is, hogy délután találkozunk a forinton, mert itt mindig hömpölygő tömeg volt akkoriban, és akit kerestünk azt meg is találtuk, elérkezünk a ma is működő, szintén igen patinás kialakítású Kígyó Gyógyszertár üzletéhez. Ez is mint minden más is állami tulajdonban volt 1997-ig, amikor is újra magánkézbe került. Tudomásom szerint ez a gyógyszertár a nagyon régi idők óta is már itt üzemelt, a 19-ik század végétől. A sarkon pedig található, gyerekkori emlékeim szerint itt volt akkor is, a Kazinczy Könyvesbolt. Sokszor betértem ide, ha könyvet akartam vásárolni, de ma már nem igazán lehet akkora a forgalma mint a régebbi időkben. Befordulván a Kazinczy utcára a mostani Korzó Drink Bár és a Kocsonya Barlang helyén az Avasi Presszó és kicsivel odébb az Avasi Drink Bár volt található. Amely egységek különösen az Avasi Presszóra értelmezvén, főleg a késő esti órákra gondolok, igen vegyes társaság volt már a jellemző. Aki kulturáltabban akart volna még az esti órákban szórakozni, az már ekkor nem tért be ide. A nyári hónapokban az épület hátsó udvarában itt is üzemelt kerthelyiség, ahová a verőfényes forró napokon igen kellemes volt napközben baráti társasággal beülni, egy kis beszélgetésre és sörözésre. A kicsit távolabbi Drink Bár az elegánsabb volt és a vendégköre is visszafogottabb volt. Kortársaim közül biztosan sokan emlékeznek rá, hogy a 60-as – 70-es évek belvárosának volt az egyik igen kedves színfoltja a Pénzes Marci. Ez volt az Ő valódi neve és ezzel mindég viccelt is, mert pont az ellenkezője volt az igaz. Ő egy 149 cm magas kisemberke volt, (így katonának sem vitték be) nagyszerű humorral és kiváló utánzó képességgel volt megáldva. Középiskolás korom óta ismertem Őt, egy technikumba jártunk, kiválóan ki tudta figurázni a tanárainkat, kire mi volt a jellemző? A tanárok is tudták ezt, de egyszerűen nem lehetett rá haragudni ezért. Színésznek is kiváló lehetett volna, jobban mint műszaki szakemberként, de a sorsa ezt nem engedélyezte neki. Ő mindenütt megtalálható volt, főleg a város vendéglátóhelyein kereste a jó barátságokat. Aztán tudomásom szerint régen már, de nagyon fiatalon meghalt. Továbbhaladva elérkezünk a Kazinczy utca 7. szám alatti Zsinagógához, amelyet 1863-ban avatott fel a miskolci zsidó közösség. Christan Friderich Ludwig Förster tervei alapján épült, legközelebbi „rokonai” a Bécs leopoldstadti és a vágújhelyi templom. A legáltalánosabb hazai romantikus zsinagóga típus, helyenként neoromán elemekkel. Belső tere viszont az egyik legszebb, Magyarország zsinagógái között. A Kazinczy utca másik oldalán található mostani nevén a Víg Postás Étterem, melynek elődje a Muskátli Étterem volt. Ez a vendéglátóhely korábban egy igazi kisvendéglő volt, ahol a kisebb pénztárcájú emberek is megtalálhatták a nekik megfelelő „zóna” vagy „á la carte” ételeket is. Kedves, magyaros hangulata volt. Aztán a későbbiekben ételbárként is üzemelt. Ez az utcaszakasz is nagy átalakuláson ment keresztül a korábbi évekhez képest, mert több épületet lebontottak és a helyükre már modernebb épület került bankkal, és más szolgáltató egységekkel. A mostani Korzó Drink Bárral szembeni sarkon pedig régen egy Utazási Iroda volt hosszú éveken át, a helyén pedig ma a Tiramisu Cukrászda áll. Szeretném itt megemlíteni, hogy a híres Kugler Cukrász Dinasztiának (Budapesten a Zserbó Cukrászda elődjeként Kugler Henrik cukrászdája volt), akiknek egyik híres és igen finom termékük a Kugler csúcs, azaz mignon volt. Miskolcon is éltek még leszármazói a 60-as években, akik itt a városunkban öregbítették e híres familia nevét és termékeiket is, igaz már állami alkalmazottként. E nosztalgikus sétáim alkalmával előjönnek a régi fiatalkori emlékeim is, hogy mennyi minden történt itt a belváros szívében és egyáltalán Miskolcon, anno. 1964-ben ami igen nagy szó volt akkor, és most is az lenne ha ilyesmi előfordulna, hogy egy hatalmas ország első embere eljön a városunkba. Itt járt az akkori Szovjetunió legelső embere, Hruscsov elvtárs. Emlékszem nyitott fekete csajka típusú autóval vitték végig a Széchenyi utcán, állva, levetett fekete kalapjával integetett mosolyogva a tömeg felé. Ha jól emlékszem talán egy kicsit esett is az eső akkor, de ez senkit nem érdekelt. Zsúfolásig tele volt az utca mindkét oldala, alig lehetett előrefurakodni, hogy lássunk is valamit. Igaz mi a tinik már órákkal az esemény előtt elfoglaltuk a helyeinket, hisz úgyis ott lófráltunk az utcán. Ez valóban egy nagy élmény volt, hisz maximum csak a mozikban láthattunk a filmek előtti Híradókban minden belföldi és külföldi eseményt, mert akkoriban még igen keveseknek volt televíziója. Így élőben látni valakit, akkor különösen nagy szó volt. A mai sétámat most befejezem, amennyiben érdekli Önöket a további nosztalgikus sétáim és az akkori régi események, tartsanak majd szintén velem. Az előzményeket megtalálhatják a blog oldalamon.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog