A tunyaság veszélyes – a rendszeres aktivitás hiánya idővel létrehozza azokat a fiziológiai körülményeket, amelyek krónikus betegségek, például kettes típusú diabétesz és szívbetegség kialakulásához vezetnek, függetlenül a testsúlytól és az étrendtől.
Remélve, hogy többet megtudnak a renyheség betegségkeltő hatásáról, a Missouri Egyetem kutatói nemrég rábeszéltek egy csapat egészséges, aktív fiatal embert, hogy kevesebbet mozogjanak. A tudósok már egy ideje tudják, hogy az alig mozgó emberek jobban ki vannak téve a szívbetegség és a kettes típusú cukorbetegség veszélyének, azt azonban, hogy ez pontosan miért van így, még nem sikerült kideríteni – részben azért, mert a mozgásszegény életmód hatásainak a tanulmányozása nem könnyű.
Előfordul, hogy aki keveset mozog, az túltáplált is, rosszul táplálkozik vagy más életmódbeli, illetve anyagcserével kapcsolatos problémái vannak, amelyek miatt lehetetlen megállapítani, hogy a tunyaság pontosan hogyan is hat az egészségére. Hogy a problémát megoldják, a kutatók az utóbbi időben újszerű megközelítést alkalmaznak a mozgásszegény életmód hatásainak tanulmányozásánál: egyébként mozgékony embereket késztetnek restségre, néha ágyban fekvésre.
Napi tízezer lépés
Annak a tanulmánynak a készítői, amely a közelmúltban jelent meg a Medicine & Science is Sports & Exercise című folyóiratban, a mozgáshiány reálisabb változatát vizsgálták: arra kérték a kísérletben részt vevő önkénteseket, hogy legalább felére csökkentsék naponta megtett lépéseiket. Meg akarták határozni, hogy ez a tunyaság befolyásolja-e a test vércukorszint-ellenőrző képességét.
A tudósok fejlett, a vércukorszintet a nap teljes hosszában folyamatosan ellenőrző készülékekkel látták el az önkénteseket. Lépésszámlálót és az aktivitást mérő karpereceket is kaptak, hogy nyomon lehessen követni napi lépésszámukat. Arra is megkérték őket, hogy pontosan jegyezzék fel, mit és mennyit ettek.
A kísérlet résztvevőinek az első három napban normálisan kellett élni, ugyanannyit menni és mozogni, mint általában.
Az Amerikai Szívtársaság (American Heart Association) és más csoportok ajánlásaiban az szerepel, hogy aki egészséges szeretne lenni, annak 10 ezer vagy annál is több lépést kell megtennie naponta, ami összességében mintegy 8 kilométeres távot jelent. Kevesen vannak azonban, akik ezt teljesítik. Az amerikai felnőttek körében végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a többség naponta 5 ezer lépésnél kevesebbet tesz meg.
Változás pedig volt
A missouri önkéntesek ebből a szempontból kilógtak a sorból. Mindegyik naponta mintegy fél órát sportolt, és könnyedén megtett napi 10 ezer lépést a kísérlet első három napján. Az átlag majdnem 13 ezer lépés volt.
Ebben a három napban a cukormonitorok adatai szerint a vércukorszintjük nem emelkedett meg számottevően evés után.
Ez a dicséretes állapot azonban megváltozott a kísérlet második szakaszában, amikor az önkénteseknek vissza kellett fogniuk magukat úgy, hogy a következő három napban napi lépésszámuk ne lépje túl az 5 ezret. Ebben a három napban az átlagos lépésszám 4300 volt, és a kísérleti alanyok átlagosan mintegy napi három percet „sportoltak”. Eközben ugyanazokat az ételeket és rágcsálnivalókat fogyasztották, mint az előző három napban, úgyhogy a vércukorszint-változás nem lehetett a korábbinál zsírosabb vagy cukrosabb élelmiszerek fogyasztásának következménye.
Változás pedig volt. A restség három napjában az önkéntesek vércukorszintje jelentősen felszökött az étkezések után, és a csúcsok 26 százalékkal is magasabbak voltak, mint abban az időszakban, amikor még rendszeresen mozogtak. Mi több, a csúcsértékek napról napra emelkedtek egy kicsit.
Nem kell maratoni távot futni
„A vércukorszintnek ez a módosulása jóval azelőtt következett be, hogy az illetők kondíciójában bármilyen, az aktivitás csökkenése miatt bekövetkezett változást láttunk volna” – mondta The New York Timesnak a kísérletet vezető John P. Thyfault táplálkozástudományi professzor. A vércukorszint megugrása tehát a kevesebb mozgás következménye kellett, hogy legyen.
„Erre bárki megkérdezheti, hogy mi történik, ha megsérülök, esetleg rengeteg munkám támad, vagy bármilyen más okból nem mozoghatok egy darabig. A válasz az, hogy ez nem feltétlenül okoz nagy problémát” – tette hozzá a tudós.
A mozgásszegény állapot szerinte csak akkor ad okot komoly aggodalomra, ha elhúzódik, ha a test normális állapotává válik. „Feltételezzük, hogy az aktivitás hiánya idővel létrehozza azokat a fiziológiai körülményeket, amelyek krónikus betegségek, például kettes típusú diabétesz és szívbetegség kialakulásához vezetnek, függetlenül attól, hogy az illetőnek mekkora a súlya és mit eszik” – fejtette ki.
Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, mozogni kell, még ha kis adagokban is. „Nem kell maratoni távot futni, de egyértelmű, hogy szükség van a mozgásra” – fogalmazott Thyfault