Beszélgetésünkben Csiba Gábor főigazgatóval abból a kellemes apropóból tekintettük át a Borsod Megyei Kórház aktualitásait, hogy elkezdődött a Csillagpont Kórház építése.
– Jól emlékszünk-e, hogy a Borsod Megyei Kórház egykor laktanya volt?
– Valóban laktanyának épült, 1956-ig. Aztán megváltozott a katonai doktrína, a lényeg az, hogy Miskolc a Varsói Szerződés szempontjából nem volt lényeges stratégiai pontja a déli hadseregcsoportnak. Így aztán a laktanyának épült épületegyüttes egyik feléből „rendőrképző” lett, a másik felét meg átadták kórháznak.
– Ha az előző évtizedekben járt valaki a kórházban, akkor azt látta, hogy kaszárnyaszerű épületek vannak, egy-egy modernebb résszel. A főépülettel szemben pedig egy hatalmas „gyakorlótér”, háznyi magas fákkal övezett park található. Ez utóbbi most méltó funkciót kapott.
– Igen, ide kerül a Csillagpont. Mivel a laktanyában egyenes utak vannak, ezek az egyenes „betegutakat” is szimbolizálják.
– Mi a véleménye, hogyan sikerült a miskolci és a megyei kórházak integrációja? Milyen távlatokat lát benne?
– A Csillagpont Kórház, mint koncepció 2006/07-re nyúlik vissza. A Csillagpont Kórház épülete sokkal inkább egy ellátás-szervezési koncepció kézzel fogható megtestesülése. Praktikusan arról szól, hogy a megyei kórházat az ellátás regionális csúcsába helyezi – mint ahogy eddig is ezt eredményezte a múltja, a fejlődése. A cél az, hogy az intézmény póluskórház legyen, amely – elsősorban a progresszív ellátás és a nagy népbetegségek gyógyítása tekintetében – regionális csúcskórház: a koncepció az e körbe tartozó betegek áramlását jelzi a csillag szárai mentén a centrum felé. Ezért inkább Csillagpont Projektnek hívnám, mint Csillagpont Kórháznak. Természetesen ennek a fizikai megtestesülése maga az építkezés, hiszen az épület tulajdonképpen tényleg hasonlít a csillag-alakzatra, mivel a központi épülethez afféle sóhajok hídjaival, folyosókkal kapcsolódnak a környező épületek. Ezáltal tömbösödik a kórház, hogy megfeleljen a modern elveknek. Ez a csillagpont másik, építészeti jelentése. Van azonban egy harmadik jelentése is, ami nem más, mint az informatikai gondolat, hiszen néhány évvel ezelőtt egy HEFOP-os pályázati fejlesztés eredményeképpen a térség valamennyi kisebb és nagyobb intézménye részvételével egységes informatikai rendszer is kiépült. Ennek is a Miskolci Megyei Kórház a központja, hiszen itt vannak a szerverek, az aktív eszközök – a konzorcium vezetője intézményünk volt. Mindezeken túl létezik egy negyedik jelentés is – ami a jelenlegi egészségpolitikának is komoly eszköze –, az úgynevezett erőforrás-koncentráció. Ez azt jelenti, hogy részben az ellátást koncentráljuk, részben magát az anyagi erőt és a humánerőforrást. A projekt megvalósulása során a Csillagpont Kórházat tudásközponttá szeretnénk alakítani. Összességében tehát ez a négy különböző jelentés adja a Csillagpont elnevezést.
– A Csillagpont Kórház alapkőletétele megtörtént. Mikor lesz az átadás?
– 2013. április 30-án.
– Mi az a szakmai programok közül, ami már jelenleg is működik?
– Elindultunk az ellátásszervezéssel, elkezdtünk dolgozni a térségi központ kialakításán – függetlenül az építkezéstől. Mivel Miskolcon két kórház van, évekkel ezelőtt elindítottunk egy olyan szakmai harmonizációs lépéssorozatot, ami kiküszöböli a párhuzamosságokat a két intézmény között. Itt koncentráljuk a traumatológiai ellátást, a stroke-ellátást, bizonyos diagnosztikai koncentráció is létrejött, vagyis a valóságos térben is kicseréltünk olyan szakmákat, amelyek eddig párhuzamosan futottak – tehát ezek a betegellátó osztályok beköltöztek a megyei kórházba, illetve kiköltöztek a Semmelweis-, azóta MISEK Kft.-nek nevezett kórházba. Ekként a magunk részéről elindítottunk egy folyamatot, amelyhez 2011-ben csatlakozott öt kórház fenntartójaként a megyei önkormányzat. 2011-ben a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat úgy döntött, hogy az öt kórházból négynek megszünteti a jogi önállóságát, és telephelyként beolvasztja őket a jogilag tovább funkcionáló Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházba. Így tehát az egy telephelyes helyett egy öt telephelyen működő, de egyetlen egy menedzsmenttel és gazdasági/műszaki apparátussal rendelkező intézmény jött létre. Ennek megvalósításával elindítottunk egy városon belüli harmonizációt, illetve a megyében egy erőforrás-koncentrációt.a
– A rend kedvéért azért soroljuk fel az összevont kórházakat.
– Megszűnt, tehát telephellyé vált a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház, a mezőkövesdi Mozgásszervi Rehabilitációs Kórház, az izsófalvai Pszichiátriai Szakkórház és a Miskolcon található Szent Ferenc Kórház. Ezen intézmények – telephelyekként – részesei lettek a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórháznak.
– Ki maradt ki belőle?
– A Miskolcon található MISEK Kft. maradt ki, hiszen tulajdonjog, illetve fenntartó szempontjából ez a kórház Miskolc városhoz tartozik. Velük egyeztetve – mint ahogy az előbb már említettem – egy igen biztató harmonizációs folyamatba kezdtünk.
– A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház az ország egyik legnagyobb kórháza – az egyetemieket nem számolva. Milyen utat mutat az ellátórendszer fejlesztése szempontjából ez az integráció?
– Példaként talán egy kicsit a „Münchhausen báró effektust”, a rendelkezésre álló források effektívebb felhasználását tudnám megjeleníteni, hiszen a jelenlegi egészségpolitikának is a hatékonyság fokozása a célja. Vagyis, amit tudunk, azt belülről szabadítsuk fel, és állítsuk a betegellátás szolgálatába. Azért találó a Münchhausen báró effektus kifejezés, mert kicsit olyan ez, mintha magunkat akarnánk a belső erők felszabadításával kiemelni a rossz anyagi helyzetből. Persze ezzel a módszerrel nem lehet teljesen kilábalni a nehézségekből, de feljebb, előrébb lehet lépni. Ezt láthatjuk a rendelkezésre álló adatok alapján, hiszen az öt intézményből létrejött egy kórház, méghozzá adósságmentesen – sőt valamicske szufficittel fordult át a 2012-es évre. Ha ezt nem tettük volna meg, szinte biztos, hogy nem dicsekedhettem volna el ezzel.
– Tud-e olyan példát említeni, ahol számszerűen is megmutatkozik az integráció előnye?
– Az a négy kórház, amelyik beolvadt, havi 20 millió forintot költött gyógyszerre. Most havi 10 millió forintot költenek. Vagyis az ő gyógyszerköltségük pontosan 50%-kal csökkent, és nem azért, mert kevesebb lett a gyógyszer, hanem mert bevezettük a nálunk már működő rendszert. Az alaplistánk 700 gyógyszerből áll, nem 14 ezerből. A méretgazdaságos beszerzés mellett a legelső, amit meghonosítottunk, az egységes gyógyszerellátás, ugyanazon árakon. Az energia-beszerzés optimalizálása szintén komoly eredményeket hozott. Ha jól emlékszem, az egyesülés összesen 15%-kal csökkentette az új, nagy rendszer energiaköltségeit. Volt köztük olyan kórház, amelyik a megyei kórházhoz képest 20 Ft-tal drágábban vásárolta az áram kilowattóráját. Az egyesülés után az árat arra a szintre vittük le, amibe a megyei kórház áramellátása került. Persze nem mindenben volt a megyei kórház a legjobb, néhány tapasztalatot nekünk kellett átvenni a többi kórháztól. Az előbb említett két tétel azért nagyon fontos, mert a kórházi költségek 10%-át gyógyszerekre, majdnem 10%-át pedig az energiára költjük – tehát pénzügyileg ezek esetében tudtunk javítani a gazdálkodás hatásfokán.
– A humán erőforrás szervezésében hozott-e hasznot az egyesülés?
– Az egyesült kórházakban számos olyan szakember dolgozott, aki a másik intézményben hiányzott a minimumfeltételekhez képest. Tehát külön-külön nem felelnénk meg a minimumfeltételek személyi részének, de így együttesen könnyebben meg tudom oldani a helyzetet. Egyébként az intézménynek 3 100 dolgozója lett; különböző okokból 120-an távoztak. Összességében kevesebben vagyunk, mint eddig, de a feladatokat el tudjuk látni. A leglátványosabb létszámcsökkenés a gazdasági műszaki ellátórendszerben és a menedzsmentben volt. Egyetlen menedzsment van, a megyei kórházé, vagyis a szűken vett igazgatás egy fővel növekedett: újonnan alakítottuk ki a telephelyekért felelős igazgató-helyettesi munkakört. http://www.weborvospro.hu