Átsétálva a zebrán, elérkeztünk Miskolc úgynevezett Bevásárló Negyedéhez. Először is itt rögtön találkozunk a Centrum Áruházzal, amelyet 1970 őszén nyitottak meg a vásárlóközönség részére. Ez az Áruház amikor átadták az ország második legnagyobb, de a legkorszerűbb áruháza volt. Ennek a helyén is városi utcák és házak voltak, itt folydogált a Pecze patak is, amelyek bontását, és a patak lefedését megkezdték a 60-as évek vége felé. De ez az építmény szintén nem illik bele a történeti belvárosba. A 90-es években az átalakítása folyamán próbálkoztak a posztmodern stílusjegy alkalmazásával javítani a helyzeten, nem sok eredménnyel. Talán még sikertelenebb lett. A jelenlegi Centrum földszintjén üzemel a mai korban már az egész világon mindenütt elterjedt multi cégek egyik üzlete, a Spar. A korábbi években Skála néven is futott, többnyire kínai ruházati cikkekkel, de a közelmúltban újból Centrum Áruház lett a neve. Ezen a részen volt található anno, a Belvárosi Sörkert is. Ezt a területet igen nehéz ma már összehasonlítani a régi Miskolccal, mert korábban teljesen másképp nézett ki itt minden, nehéz „belőni”, hogy minek, mi állt a helyén? Teljesen át lett „rajzolva” ez a városnegyed. Új utcák létesültek, a régiek pedig megszűntek. Szemben a Centrum Áruházzal a mai Batóház (Hídház) helyén még zártsorú beépítés volt, lakóháztömbbel, alattuk üzletekkel, amiket lebontottak, hogy egy teljesen új utca, a Corvin Ottó utca irányából az átjövő forgalom megoldható legyen. Itt alakult ki a város másik igen forgalmas csomópontja. Ez az épület a nevét még a 19-ik század végén itt élt Bató Családról kapta, akik a város igen jómódú és tiszteletet kiérdemlő kereskedő családja volt. Ebben az épületben is sok kisebb üzlet található, felsorolni is hosszú volna. Ennél az épületnél legalább már törekedtek arra, hogy magastetős kivitelű legyen, hogy jobban beilleszkedjen a szomszédos épületek környezetébe. Mellette a hasonló profillal rendelkező Metropol Áruház helyezkedik el. A Centrum Áruház után megmaradtak a régi lakóépületek, alattuk különböző üzletekkel, de ez az egész tömb a befejezetlenség hatását kelti, nem is szólva arról, hogy némelyikük még igen komoly felújításra várna. Bár ahogy látom van már itt is némi mozgolódás. Legalábbis a homlokzati felújítás tekintetében. Ez a része a városnak az építészeti stílusok szembenállásának a „harca”, amely sajnos már teljesen megoldhatatlannak tűnik. A régi, Széchenyi utcára merőleges utcákból a Szinva Patak irányából, már csak a Munkácsy utca egy rövid kis szakasza a Tulipántömb maradt meg, különböző kis üzletekkel. És most elérkeztünk az idősebb miskolciak által még ma is így nevezett Ady hídhoz, mert itt korábban valóban híd állt, a Pecze patak hídja. Jelen időszakban már a Szinvapark Bevásárló Központ az Interspar üzlettel található itt. A Pecze Patak a bábonyi hegyekben ered, végig átszelve a várost a Szinva Patakba, majd együttesen a Sajóba torkollik. Ezt a patakot a 70-es években lefedték szinte a város egész területén, mert akadályozta az új, modernizált és teljes átalakítású építkezést. Ezen a helyen a patak mellett állt hosszú időn keresztül a miskolci Zsidó Fürdő, amely közép Európa legpatinásabb fürdője volt, a körülötte lévő kolónia lakásokkal. Ha ezt az építményt nem tarolták volna le, hanem felújították volna, ez lehetett volna Miskolc egyik legértékesebb idegenforgalmi látványossága. De az az igazság, hogy az ezen a részen lévő földszintes lakások már annyira elhanyagolt, lepukkant állapotúak voltak, hogy nem volt nagy kár a letarolásuknak. Személyes kötődésem is van ehhez a részhez, mert a bontási tervek elkészítéséhez az épületek felmérését én, és egy kolléganőm csináltuk. Itt a hátsóbb, belső részeken cigányok által lakott, putriknak nevezhető épületek álltak, borzalmas koszos, büdös, szegényes állapotban. Alig hittük, hogy befejezzük ezt a munkát és elmeneküljünk innen. És mindez a belváros szívében. Miután ezt a részt teljesen ledózerolták, legalább 20 évig egy nagy grund volt itt, egy pavilonsorral, különböző portékák árusításával. Ez sem volt egy megnyerő látvány, főleg nem ilyen hosszú ideig. Volt itt még az utcai fronton a (Bajcsy Zsilinszky utcán) egy igen jól menő Kozmetikai Szalon is, amely szintén áldozattá vált. A szembeni oldalon ahol most egy Biztosító áll, ott is korábban lakóépületek álltak, alattuk üzletekkel. Ezeket kár volt szintén lebontani, mert ha felújították volna, megőrizhette volna a jellegzetes miskolci, régi városképet. Jobban, mint a megint nem odaillő, modern biztosító épülete. De sajnos a miskolci lakosok véleményét mindezekről nem kérték ki, pedig hát mi élünk itt, valami beleszólást kellene biztosítani a lakosságnak is. Sajnos ez többnyire így van más országokban is, példának felhoznám Párizst, ahol is a lakosok nagy ellenszenvvel tiltakoztak az igen nagy történelmi múlttal rendelkező, csodálatos francia reneszánsz stílust követő Louvre Múzeum előtti modern, acélvázas-üvegpiramis felépítése ellen, de mégis felépítették. Pedig ez is egy felháborító támadása volt a stílusrombolásnak. De mi maradjunk csak a saját városunknál, bőven van itt is miről beszélnünk. Itt most megint befejezem, és a következő sétám helyszíne a Görgey Artúr utcai elágazás lesz, a Corvin Ottó utcai vonal, ahol most a Vörösmarty Városrész helyezkedik el. Remélem, hogy akik érdeklődést tanúsítanak a továbbiakban is a nosztalgikus, visszaemlékező sétáim helyszíneire, azok velem fognak tartani majd megint. Az előző sétáim történéseit megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog