A keddi Magyar Nemzet úgy tudja, a köztársasági elnök doktori disszertációját vizsgáló bizottság arra a megállapításra jutott, hogy Schmitt Pál nem plagizált. A Népszabadság viszont arról ír, hogy egy nappal a jelentés közreadása előtt még nem dőlt el, hogy a bizottság kimondja-e a plágium tényét.

 

A Magyar Nemzet értesülése szerint a köztársasági elnök kisdoktori disszertációjának keletkezési körülményeit vizsgáló bizottság megállapította: az 1992-es dolgozat megfelel az egyetemi és a törvényi feltételeknek. A bizottság szerdán hozza nyilvánosságra a jelentését.

A lap értesülése szerint nem indokolt a doktori cím elvétele, ám a bizottság a disszertációban felhasznált források megjelölését szakszerűtlennek minősítette. A bizottság szerint a hiányosságokra már az előopponensi véleményben fel kellett volna hívni Schmitt Pál figyelmét, ami azonban nem történt meg.

A keddi Népszabadság ugyanakkor egyetemi körökre hivatkozva azt írja, hétfőn még nyitott kérdés volt, hogy a bizottság kimondja-e a plágium tényét. Ez a lap értékelése szerint azt jelenti, hogy a testület a disszertáció vizsgálata mellett azt is feladatának tartja, hogy egérutat találjon, „amellyel a köztársasági elnök (és az őt jelölő kormányfő) további jelentős presztízsveszteség nélkül kerülhetne ki az ügyből.”

A hvg.hu-n január 11-én jelent meg a botrányt kirobbantó cikk, mely szerint Schmitt Pál 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. A cikk szerint a köztársasági elnök 215 oldalas dolgozatából mintegy 180 oldal Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti, hivatkozás nélküli fordítása és átvétele, ami felveti a plágium gyanúját.

Egy héttel később az Index írta meg, hogy Schmitt dolgozata egy német sportszociológus, Klaus Heinemann korábbi munkájából is szó szerint tartalmaz hosszú szövegrészeket, melyek összesen 17 oldalt tesznek ki. Március 6-án újabb oldalakról derült ki, hogy máshonnan másolták őket. A 215 számozott oldalból álló, táblázatokkal és diagramokkal együtt 225 oldalas doktori disszertációból eddig így 213 oldalról sikerült megállapítani, hogy korábban megjelent művekből származnak

A dolgozatra Schmitt summa cum laude minősítést kapott, és bár bírálói felrótták a forrásanyagok megjelölésének hiányát illetve hogy a megjelölt „szakirodalom alapján aligha lehetett volna a sportágak ilyen részletes programelemzését elvégezni”, mindketten fontos, hiánypótló műnek nevezték.