Könyv, film és  dokumentumfilm is készül Rakonczay Gábor, az Atlanti-óceánt egyedül átevező magyar kenus kalandjáról – tájékoztatott a sportember és felesége.

 

Az óceánátevezés részleteiről, az élményekről és megpróbáltatásokról szóló könyv gerince már megvan, a kézirat nagyjából két hét múlva készül el, megjelenését június elejére tervezi Rakonczay Gábor és Rakonczay Viktória.

A kenus feleség kiemelte, nemcsak könyv, hanem film és dokumentumfilm is születik majd az egyedülálló sportteljesítményről, de ennek részleteiről egyelőre még nem kívánt nyilatkozni.

A házaspár a csütörtökön tartott tájékoztatón mesélt az Atlanti-óceán átevezésének előkészületeiről, a felkészülésről, az út viszontagságairól és a megérkezés öröméről.

Rakonczay elmondta, nagyon büszke teljesítményére, felesége kitartására, örül, hogy szerencsésen megérkezett, de többet nem tervezi újra egyedül kenuval végigevezni ezt az utat.

A sportember elbeszélése alapján az út kemény megpróbáltatást jelentett számára, igazán megismerte határait. Vitéz nevű kenujával tavaly december 20-án kezdte meg teljesítménytúráját. A portugáliai Lagos kikötőjéből a tervezett 20 nap helyett 16 nap alatt evezett el a Kanári-szigetekre. A kenus elmondta, e szakasz alatt tesztelte le hajóját, a felszerelést és saját erejét.

– Ez volt a felkészülés az 5200 kilométeres nagy útra – fogalmazott.

Néhány nappal később a Gran Canaria-i Las Palmas kikötőjéből indulva a tervezett 80 nap helyett 60 nap alatt evezett át az Atlanti-óceánon és kötött ki március 26-án Antigua szigetén.

– Egy hatalmas hullám felborította a hajót a 16. napon, ekkor szinte az egész felszerelésem víz alá került. Amikor ez történt, én a hajókabinban voltam és gyorsan kellett cselekednem. Kimásztam a kabinból és megpróbáltam a hajót visszafordítani, ami nem sikerült, mert akkor már a nagy része víz alatt volt. Ekkor visszaúsztam a kabinba egy kötélért, majd azzal a hajó fenekére felmászva – amely még kint volt a vízből – a tőkesúlyhoz kötöttem magam, hogy jobban el tudjam mozdítani. Ám ez sem segített volna, ha nem jön egy hullám, amely visszafordította a hajót – részletezte Rakonczay a majdnem végzetes incidenst.

Az evezős ezután felmérte a károkat: élelemkészletének majdnem 40 százaléka tönkrement, számos felszerelését elvitte a víz, és a műszaki eszközei is beáztak. Ezen az éjszakán még háromszor sodorta le hajójáról a vihar. Elmondása szerint tíz napjába telt, mire stabilizálni tudta saját fizikai és lelki állapotát, hogy az utat végig tudja csinálni.

– Volt egy életem a borulás előtt, és van azóta egy másik. Akkor nagyon sok minden átértékelődött bennem. Az tartotta bennem a lelket és adott erőt még a legrosszabb időben is evezni, hogy tudtam, otthon nagyon aggódnak értem – vallott Rakonczay.

Kérdésre válaszolva elmondta, ha ebben az időszakban találkozik hajóval, valószínűleg elfogadta volna a segítséget és feladja a kalandot, mert nagyon lefogyott és nagyon rossz állapotban volt. De tíz nap után sokkal több erőre tett szert, mint amekkora korábban volt.

– A magányt nagyon nehéz volt megszokni, az első néhány nap szinte elviselhetetlen volt. Aztán ezt is megszokja az ember és meglátja a szépségét – mondta. Hozzátette, egészen különleges tapasztalás egyedül lenni valahol akkor, amikor egyébként olyan világban élünk, ahol az ember gyakorlatilag három órát sem tölt soha teljesen egyedül.

Felesége, Rakonczay Viktória elmondta, végig biztos volt abban, hogy férje végigcsinálja az evezést és nem törik meg.

– Korábbi óceánátevezésünk során igazán megismertem Gábort és tudom, hogy fantasztikus kreativitással képes úrrá lenni a nehéz helyzeteken. Ezt most már rajtam kívül mindenki másnak is megmutatta. Azt a teljesítmény, amit most véghez vitt, szerintem évtizedekig senki nem fogja tudni megdönteni – méltatta férjét.