Fővárosi Törvényszéken volt tárgyalásom egy devizalapu kölcsönszerződés felmondása jogellenességének megállapítása tárgyú peres eljárásban, de még a tárgyalásnak érdemi megkezdése előtt felhívta a bíróság figyelmemet általánosságban néhány közreadott irataimmal kapcsolatos problémára.

 

Elmondta azt, hogy nagy számban érkeznek olyan keresetlevelek a bírósághoz, melyek fejrészén nevem és adataim olvashatók, és ezek között nagyszámú olyan irat is található, melyekben leírt jogi okfejtés immár elavult.

Néhány keresetlevélben pedig az iratok aktualizálása elmarad olyképpen, hogy az általam példaként megjelölt nevek attól függetlenül benne maradnak az iratokban, hogy természetesen egészen más nevű személyek egészen más bankok ellen kívánnak peres eljárást indítani.

Természetesen örömmel és megnyugvással tudtam meg ezáltal azt, hogy számos károsult használhatónak tartotta irataimat, és vállalta azt, hogy ezek alapján szemben fordul a bankokkal bírósági eljárásban a tisztességtelen magatartásuk miatti jogkövetkezmények kiküszöbölése végett. Azt pedig, hogy az irataim fejrészében olvasható adataimat nem törlik, sem előnyt, sem hátrányt a bírósági eljárásban nem okozhat.

Mint jól látják, gondosan ügyelek arra, hogy ügyvédi hivatásomra a mintairataimnál ne utaljak, de mivel nem vagyok híve névtelen iratoknak, ha egyszer tőlem származik az irat, azt jövőben is jelezni fogom. Az esetben pedig, ha elérem azt a célomat, hogy használják is iratomat tőlem függetlenül a károsultak bíróság előtt, akár törölhetik is az adataimmal kapcsolatos jelzéseket az iraton, akár ott is hagyhatják.

Az irataimban leírt jogi okfejtések elavulására történő figyelmeztetése a bíróságnak ellenben már mindenképpen indokolt.

Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2/2011. (XII.12.) PK Véleménye, ezt megelőzően a Partiscumos perben 2011. szeptember 27-én Legfelsőbb Bíróság által hozott részítélet, valamint a Luxemburgi Bíróság előtt C-472/10. számú eljárásban Verica Trstenjak főtanácsnok által 2011. december 6-án előterjesztett szakértői vélemény alapvetően két jogszabályhelyre, illetve ezeknek értelmezésére koncentrálta a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos törvénytelenségek elbírálhatóságának lényegét.

Részben és elsősorban a Ptk. 209. § és 209/A §-okra, és ehhez kapcsolódóan a 93/13. számú EGK Irányelvre, illetve a Legfelsőbb Bíróság – Kúria – hivatkozása az 1996. évi CXII. tv. – Hpt. – 210. §-ra.

Ebből következően a korábbi, tehát 2011. szeptember 27-ét megelőző irataim már inkább már csak érdekesek, mint hasznosak a bíróságok ítélethozatala szempontjából.

Erre tekintettel kérek mindenkit arra, hogy akit meggyőztem arról, hogy érdemes irataim alapján a bírósághoz fordulni és peres eljárást kezdeményezni, jövőben elsősorban az ez év márciusi „Kérés-könyörgés a független magyar értelmiséghez” és ehhez kapcsolódó „KIEGÉSZÍTÉSEK…” című irataimból induljanak ki.

Ami pedig a Fővárosi Törvényszéknek azt a figyelmeztetését illeti, hogy megfelelő módon konkretizálják saját maguk ügyére vonatkozó iratukat az adósok, úgy gondolom, hogy ez természetes, és egy kis figyelemmel sem a peres felek megjelölésénél, sem a bírósági címzésnél ilyen fajta elírás nem fog történni.

———————–

A Törvényszéken ezeknek a figyelmeztetéseknek elhangzása után lefolytatott tárgyalás egyébként az alperesi bank ügyvédjének az ügy miatti sértődöttségére tekintettel hol arról szólt, hogy a bírósági eljárásra nem tartozó etikai rendelkezések miként szólnak, hol mindenáron arra volt kíváncsi az ügyvéd, amihez semmi köze sincs.

Ugyanis hatszor kérdezte meg a tárgyaláson eredménytelenül hozzám fordulva, hogy közöljem vele azt, hogy kitől kaptam az ügyvédi megbízást, majd miután a felperesnek meghallgatása folytán egyértelműen kiderült az, hogy fogalma sem volt a szerződés szerinti adósnak arról, hogy mit tartalmaz az általa aláírt szerződés, szóba került az is, hogy a szerződés egészének semmiségére való hivatkozása is felmerülhet a banknak hátsó szándékkal.

Csak egy dologról nem szólt egy szót sem a banknak ügyvédje. Arról, ami a per tárgya. Arról, hogy felperesi állítással szemben miért nem érvénytelen a kölcsönszerződés rendkívüli felmondása a banknak.

Egyébként viszonozva kedvességét a bank ügyvédjének közöltem azt vele, hogy a Magyarországon tevékenykedő bankokat eddigi tapasztalataim alapján alkalmatlannak tartom tisztességes banki tevékenység végzésére, és javaslatom az a bankárok felé a mellékletben olvasható egyik nagyon kedves ismerősöm tájékoztatása alapján, hogy két évet Ausztriában tanulják előbb a tisztességes banki magatartás szabályait, és utána esetleg próbálkozzanak hazánkban.

—————————-

A felmondás érvénytelenségével kapcsolatos problémába újból beleásva magamat észlelem azt, hogy olyan eddig nem vizsgált kérdések is felmerülnek ezzel kapcsolatosan, melyek megválaszolása folytán az adósoknak lassan gyerekjáték lesz igényüket a perben érvényesíteni akkor is, ha még nem volt ellenük a bankok által kezdeményezett végrehajtás, és akkor is, ha már minden vagyonukat elveszítették.

Abból kell kiindulni, hogy általánosságban a Ptk. bármelyik félnek egyoldalú szerződésmegszüntetési lehetőségét biztosító felmondási jogot a következők szerint szabályozza:

321. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.

A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést ex nunc hatállyal, tehát a jövőre nézve megszünteti. A felmondás érvényes szerződést feltételező alakító jog, melynek a megszüntető szerződéssel megegyező joghatásai a közléssel beállnak, így általában csak a másik fél hozzájárulásával vonható vissza. Kivételesen előfordulhat azonban, hogy a felmondás érvényességéhez szükséges a másik fél elfogadó nyilatkozata, vagy a bíróság deklaratív tartalmú ítélete is.

Mivel a szerződés felmondás esetében a jövőre nézve szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető.

Abban különbözik ez a fajta egyoldalú szerződésmegszüntetési lehetőség a másiktól – elállási jog – hogy felmondás esetén a felmondási jog gyakorlásáig a szerződést érvényesnek és az abban foglalt kötelezettségeket teljesítendőnek kell tekinteni, míg a másik fajta – elállás – egyoldalú szerződésmegszüntetési lehetőség gyakorlása esetén a szerződés annak aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg. Azaz úgy kell tekinteni az elállási jog gyakorlása utáni állapotot, mintha a szerződést soha nem kötötték volna meg érvényesen a felek:

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye. A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat – a másik fél hozzájárulása nélkül – általában vissza sem vonható.

Mivel az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (ún. törvényes elállási jog) vagy az erre irányuló megállapodásuk alapján illeti meg.

Tekintettel arra, hogy a bankok által diktált tartalmú szerződésben és üzletszabályzatban az adósok nem fizetése esetére elvileg akár az elállás jogát, akár a felmondást jogát rögzíthették volna saját maguknak, előttem nem kétséges fentiekből kiindulva az, hogy azért döntöttek a rendkívüli felmondás jogának biztosítása mellett, mert a szerződés megszüntetési nyilatkozatuk megtételéig történt indokolatlan törlesztő részlet emeléseik miatt megnövekedett adósi terheket elállási jog gyakorlása esetén nem tudták volna követelni.

Illetve devizaalapú kölcsönszerződésnek elállással történő megszűnése esetén esetleg még abból is vita lehetett volna a bankok számára kedvezőtlen eredménnyel, hogy az árfolyamváltozás miatti többletet nem tudták volna az adósokra terhelni.

Ehhez a tisztességtelen szándékuk eléréséhez ellenben az alábbi sikamlós jogi útra kellett keveredni a bankoknak…

————————

Ugyanis a törvényi, Ptk. szabályozása szerint az adós törlesztő részletének nem fizetése a Kötelmi Jog Általános részében „kötelezett késedelme” néven nevesítve van az alábbi jogkövetkezményekkel:

300. § (1) A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

(2) Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

Póthatáridőnek az a határidő tekinthető, amelyet a jogosult a lejárat után a teljesítés érdekében a kötelezettnek engedélyez. Ez az érdekmúlás bizonyítása nélkül az elállási jog gyakorlására csak akkor jogosít, ha a határidő megfelelőnek minősíthető és mégis eredménytelenül telik el. A határidő akkor megfelelő, ha a szolgáltatás jellegének, a felek és az eset összes körülményének mérlegelése mellett az állapítható meg, hogy a kitűzött időtartam alatt a szolgáltatás nyújtására megvolt a reális lehetőség.

Az elállás a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbontja. Ilyenkor a már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 320. § (1) bekezdés; Ptk. 319. § (3) bekezdés]. Ezt az állapotot a Ptk. 237. § (2) bekezdésében írtak értelemszerű alkalmazásával kell kialakítani.

Ebből következően tehát akadálya nem lett volna annak, hogy az adós nem fizetése miatt már a szerződésben hivatkozzanak a bankok a törvény szerinti elállási lehetőségükre, de annak sem lett volna akadálya, hogy a szerződéstől függetlenül csupán erre a törvényhelyre hivatkozással gyakorolják úgy az elállási jogukat, hogy ily módon a szerződés annak aláírásának időpontjára visszamenőleges hatállyal megszűnjön az addig már teljesített szolgáltatások elszámolása mellett akként, mintha soha létre sem jött volna.

Csakhogy a bankoknak ez a törvényes és tisztességes megoldás nem tetszett arra is figyelemmel, mert a PSZÁF-nek, valamint a kormányzati szerveknek velük szemben mindenkor tanúsított „együttműködő” segítségnyújtására számíthattak a jövőre nézve is.

Ezért választották szerintem azt a módot, hogy szerződésbe foglalták látszólag törvényesen a Ptk. 321. §-ban írtakat betartva az adós nem fizetése miatti rendkívüli felmondási jogukat általában az alábbiak szerint:

„A Bank jogosult a szerződést az „Általános kölcsön- és hitelfeltételek” 8. pontja alapján – a szerződés szerinti futamidő figyelmen kívül hagyásával – azonnali hatállyal felmondani, és a teljes tartozást (járulékokkal együtt esedékessé tenni és behajtani, ha –

– az adós a kölcsönszerződésben, a Zálogkötelezett a biztosítékul szolgáló zálogszerződésben vállalt valamely kötelezettségét megszeg, vagy

– olyan körülmény válik ismertté, mely alkalmas, mely alkalmas arra, hogy az Adós fizetőképességébe vetett bizalmat megingassa, ideértve a Adós (vagy Kezes ) pénzügyi helyzetében bekövetkezett romlást, fizetőképtelenséget, vagy

– az adós a fizetési kötelezettsége teljesítésével 14 napot meghaladó késedelembe esett.”

Ugye tetszenek látni azt ebből a bankok által megszabott szövegből, hogy a Ptk. 300. §-hoz hasonlóan a kötelezett „késedelméről” beszélnek úgy, ahogy a Ptk. szövege éppen nem engedi meg. Ott elállás joga van, itt felmondás joga.

Gondolom sehogy sem tetszett a bankoknak az, hogy törvények betartása esetén nem tudják lenyomni az adósok torkán az indokolatlan szerződésmódosításaikkal bekövetkezett többletterheket.

Ezért volt minden. És ezért van az is, hogy a PSZÁF, vagy különösen a Magyar Állam képviseletében eljáró Matolcsy miniszter vagy mások mindent elkövetnek azért, hogy csak perre ne menjenek a szegény bankokkal szemben.

Hiszen ők velem ellentétben már az első pillanatban, a bankok által diktált szerződés készítésekor tudták azt, hogy ha a bankok hasukra csapkodva össze-vissza emelnek kezelési költséget, vagy kamatot, valamint a legelképesztőbb módon emelik az adósok számára a törlesztő részletet, akkor ennek semmi értelme nem lesz a bankok javára azért sem, mert ha az adósok végül nem tudják fizetni a jogtalan követelést, vissza kell térjenek a törvényes elállási jog gyakorlása folytán a szerződés megkötésekori állapothoz.

Gondolják csak el, hogy mit meg nem tettek volna a bankok azért, hogy legalább a Ptk. 525. §-nál benne lett volna a törvényben az adós fizetési késedelme miatti egyoldalú rendkívüli elállás joga. De mint látható, nincs benne:

525. § (1) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

a) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen;

b) az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;

c) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki;

d) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;

e) az adós más súlyos szerződésszegést követett el.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

a) az adós hitelképtelenné válik,

b) az adós a pénzintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének a megállapítását befolyásolta;

c) az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot – figyelmeztetés ellenére – akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.

És nem is lehet benne, hiszen a Ptk. 300. § már egy helyen megfelelő módon elállási jog biztosításával rendezi az adós fizetési késedelme miatti jogkövetkezményeket, azzal ellentétes jogszabályi rendelkezés meglehetősen furcsa lett volna ugyanabban a törvényben.

Majd talán az új Polgári Törvénykönyvben fordulhatnak elő majd ilyen furcsaságok akkor, ha a bankárok jogászait a törvényalkotás közelébe engedik…

=================

Ilyen jogi háttér mellett pedig könnyen belátható az, hogy felmondás érvénytelensége – jogellenessége – iránti peres eljárásban az adósoknak gyorsan lehet elintézni a bankok bármiféle ellenkérelmét.

Abból kell tehát a perben kiindulni, hogy a bankok által diktált kölcsönszerződés és Üzletszabályzatban sajátos módon minden ellentételezés nélkül csak a bankok rendkívüli felmondási jogát írták körül úgy, ahogy a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerinti vélelem folytán megállapította:

A 2/2011. (XII.12.) PK vélemény

2. Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.

3. Fogyasztói szerződésben az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel valamint az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét a bíróság – a szerződés teljes feltételrendszerének a mérlegelése alapján – akkor állapíthatja meg, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát.

Abból kell tehát a perben kiindulni,hogy mivel a PK Vélemény alapján az adós számára jogokkal kellően nem ellentételezett, bankok által diktált szerződésbe és Üzletszabályzatba szerződési feltételként foglalt bankokat megillető rendkívüli felmondási jog tisztességtelenségére tekintettel, a Ptk. alábbi rendelkezése ez a szerződési feltétel is semmis, érvénytelen:

209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

Abból kell tehát a perben kiindulni,hogy amennyiben a most megjelölt Ptk. 209/A § alapján a szerződésbe, illetve Üzletszabályzatba foglalt rendkívüli felmondási jog szerződési feltétel semmis, akkor a

„1/2010. (VI. 28.) PK vélemény
az érvénytelenség jogkövetkezményeiről

2. Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, illetve amelyre – ha törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat.

Legfelsőbb Bírósági Vélemény szerint a semmiségben szenvedő, szerződésben rögzített, bankokat megillető rendkívüli felmondási jogot, mint egyoldalú banki jognyilatkozati lehetőséget semmiféle joghatással bíró nyilatkozat megtételére nem lehet felhasználni.

Abból kell kiindulni, hogy mivel az egyoldalú nyilatkozatokra néhány kivételtől eltekintve ugyanazok a törvényi rendelkezése irányadók irányadóak, mint a szerződésekre, akkor a Ptk. alábbi rendelkezése

198. § (1) A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.

alapján a joghatás kiváltására alkalmatlan semmis szerződési feltételen alapul felmondási nyilatkozata a banknak azért semmis, mert ha a szerződésből keletkeznek ennek a törvényhelynek alapján jogosultságok és kötelezettségek, akkor a szerződés részének semmiség okából nem tekinthető jognyilatkozatból sem jogosultságok, sem kötelezettségek nem keletkeznek.

Abból kell kiindulni, hogy ha egyszer a törvény, a Ptk. a 300. §-nak már idézett rendelkezése „elállás” jogát biztosítja a hitelezőnek, akkor ezt a törvényi rendelkezést megszegve önkényesen a bankoknak áttérni saját önző jogaik érvényesíthetősége érdekében más jogokra nem csak tisztességtelen a Ptk. 209/A §-ban írt jogkövetkezmények miatt, hanem semmis a Ptk. alábbi rendelkezése folytán is:

(2) Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.

=======================

Már csak annak vizsgálata marad hátra, hogy mit lehet tenni akkor, ha a fentiekben részletezettek szerint nem kétségesen semmis banki felmondási okirat alapján, ehhez hasonlóan semmis közjegyzői ténytanúsítványban megjelölt összeg, mint végrehajtandó követelés miatt folyik, vagy folyt a végrehajtási eljárás.

Ha még folyik a végrehajtási eljárás, akkor én csak megkérném a semmis szerződési feltételeket gyártó banki jogászokat és közjegyzőt, hogy próbálják meg az általuk adósoknak nem kétségesen okozott károkat legalább úgy enyhíteni, hogy belátva törvénysértő eljárásukat értesítik a végrehajtót okirataik fogyatékosságairól.

Ha pedig már bekövetkezett az adósoknál a kár, úgy a vagyoni kárt, mint a nem vagyoni kárt azzal szemben célszerű érvényesíteni, akinek jogellenes és vétkes magatartása okozati összefüggésben van a károkozással.

————————–

Iratom elején írtam arról, hogy szóba került a héten tartott tárgyaláson a bank részéről az, hogy hivatkozhat akár az egész szerződés semmiségére is. Azt is írtam, hogy ennek a nyilatkozatnak hátsó szándéka van.

Az a hátsó szándék, hogy akkor a teljes kölcsönzött összeget egyben adja vissza az adós a banknak, hiszen a szerződés érvénytelenségének általános jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása.

Egy ilyen perben ellenben a Pp. 58. § alkalmazásával csak perbe hívnám a semmis okiratot gyártó személyt azért, mert így tudatnám vele azt, hogy esetleges pervesztésem, károsodásom esetén vele szemben követeléssel lépek fel az okozott kárt megtérítése végett.

Ha a banknak így kellemesebb lesz, szerintem az adósoknak különösebben ettől a jogi megoldástól sem kell tartani…

====================

Egyébként ne gondolja senki azt, hogy a jogásztársadalom színe-java legalább ennyire nem tudja mindazokat, mint amiket most ismertettem. Szerintem nagyon is tudják.

Ezért is kötnek Matolcsy miniszter és társai által paktumokat a bankok képviseletében eljárókkal, ezért készek az adófizetők pénzéből dobálni a milliárdokat, és mindent elkövetni csak azért, hogy a bankok teljesen törvénytelen felmondásai és egyéb törvénytelen cselekedetei miatt az adósoknál várható, vagy már végrehajtási cselekmények miatt bekövetkezett károk megtérítése okából meg ne induljanak a peres eljárások.

Megy a versenyfutás a bankok és hozzájuk tartozók megsegítése végett.

Azzal az adóssal, akivel valamiféle újabb megállapodást sikerül aláírattatni a törvénytelen szerződés foltozása árán, azzal már nem kell a jövőben számolni, azzal az adóssal kapcsolatosan pedig, aki mégis bírósághoz fordul, megpróbálnak időhúzásra játszani….

Schmitt Pálék és Gyurcsány Ferencék demokratikus országában mégis mire számíthattunk?

A Kossuth szobornál elmult év nyarán azt mondtam, hogy tízezer peres eljárást kell az adósoknak bíróság előtt megindítani, és a bankok örülhetnek, ha tisztességes körülmények között elszámolhatnak valamennyi szerződésnél.

Én állom a szavam.

Siófokon 2012. március 31. napján.

Léhmann György