De előbb a civil életből. Kertész Ákos és Mohácsi Szilvia Kanadába menekült. Mert félnek. Én – miként a naplóm címe is jelzi – viszonylag hosszú időt töltöttem Kanadában. És én is többször féltem ott. Például amikor eltévedtem a vadonban, és tudtam, hogy sok kilométerre nincs lakott hely, és csak magamra számíthatok. De a fent említett személyek bizonyára nem a kanadai vadonba mennek…És most a színházi félelmekről.
Mindig volt félelem. Hogy megöregszel, nem kellesz már senkinek, nem kapsz szerepet… De pár évvel ezelőtt éledt fel az új félelem korszaka. Puha léptekkel jött, gyorsan és hangtalanul, és elborította a társulatokat, mint a takony. Az új félelem korszaka egyfelől teljesen különbözött a régebbi félelmektől, lényegét tekintve mégis nagyon hasonlított azokra a szorongásokra, melyek régebben is ott lapultak tudatalattink óvóhelyein.
Az új félelem okozói nem suttyomban keltettek félelmet. Nem. Teljesen nyiltan s fennen hirdeték programjukat: itt a boldog új félelem korszaka, melytől nem kell félni! A program ellentmondására senki sem merte felhívni a figyelmet, mert a jelszó egyszerre hordozta a program irányát és hatását. S minthogy az új félelem vezérei lelkes híveket toborozhattak a régi félelmek okozóinak szellemi hagyatékából, hamarosan világossá vált, hogy csak azok élik túl e félelmetes kort, akik időben meghallják félelmük óvó szavát.
A színházak társalgójában kriptai csend volt; aki bejött egy kávéra, általában külön asztalhoz telepedett, lehetőleg a sarokban, ahol védve érezhette magát a hátba támadástól. Ha az illető mégis a társaságot választotta, szigorúan vigyázott minden szavára, mert még a falnak is füle volt. Aki pedig mégis színt vallott, bizton számíthatott a kirekesztésre, s még jó, ha ennyivel megúszta, és a következő szerződtetéskor nem tették utcára. Ennek a gennyes korszaknak legszembetűnőbb jele volt, hogy a társulatok tagjai lelkesen és sietve domesztikálódtak; még az amúgy farkastermészetű színészekből is házőrző (színházőrző?) kutya lett, és nyálát csorgatva, hűségtől lihegve nyalogatta az igazgató leeresztett kezét.
Calvero