Elhagyva a Búza Teret, az igen forgalmas útkereszteződés alatti gyalogos aluljárón végigmenve, felérkezünk az Ady utca másik oldalára, szemben a Búza Tér oldalával. (Nosztalgikus séta a „régi” Miskolcon. (13.)Itt legelőször is találkozhatunk egy beépítetlen grunddal, ahol időszakonként különböző pavilonos kitelepülések szoktak lenni különböző nagy ünnepek alkalmával, pld. Karácsonykor. Ez a grund már legalább 25-30 éve a korábbi lakóépületek lebontása után üresen áll, elcsúfítva a belvárosnak ezen részét.
E grundnak a túlsó végénél található a Centrum Áruház hátsó része, amely mögött autó parkírozásra használják ezt a területet. Itt is korábban földszintes lakóépületek álltak, és több különböző profilú üzlet. Ez a terület egészen a mai Szentpáli utcáig (korábban Beloiannisz utca volt) be volt építve. Sajnos itt is azt kell írnom, hogy nem volt nagy kár ezeknek az épületeknek a ledózerólása sem. Sok düledező kalyibának mondható épület is volt itt, az utcai front mögött. Majd a 70-es évek végén, a 80-as évek elején felépült itt az Unió Coop Árucsarnok, amely a hazai élelmiszer-kereskedelmi vállalatok között vezető helyen áll, országos üzletlánccal. Itt kapott helyet a McDonald’s gyors étkezőlánc egyik üzlete is, és egy új benzinkút is épült ezen az oldalon. Az Ady utca másik oldalán lévő régi benzinkutat és környékét is felújították.
Majd 2000-ben átadták a Miskolc Plaza épületkomplexumot, amelyet a holland tulajdonosú Plaza Centers épített, Magyarországon kilencedikként. Több mint 35000 m2 és három épületből áll. Az „A” épület kétszintes, nagy belső csarnokkal, körbe üzletekkel. A „B” épület a multiplex moziból, földszintjén parkolóval és a Szentpáli utcai oldalon kisebb üzletekkel. A”C” épület parkolóház, 500 autó parkolási lehetőségével. Ez az épületkomplexum mindenben megfelel a mai elvárásoknak. Impozáns, modern épületnek mondható. A Szentpáli utca és a Horváth Lajos utca sarkán található a Plazával szemben, a Vám és Pénzügyőrség Székháza. A Horváth Lajos utcán tovább sétálva kiérünk a Hősök Terére. Itt található legelőször is az 1956-os forradalom áldozatainak tiszteletére emelt emlékmű, korábban a helyén a szovjet felszabadítók emlékműve állt itt. 1976-tól a tér egy másik helyén egy másik szobor állt, amely egy igen terjedelmes testű asszonyt ábrázolt. Ennek a szobornak a mondanivalóját kevesen értettük meg. Én biztos, hogy nem. Ez a nem túl vonzó szobor, ma a Vörösmarty Városrész parkjában áll. A teret 19-ik századi és hangulatú épületek szegélyezik, északról a barokk Minorita Templom és a Földes Ferenc Gimnázium, amelynek a neve korábban Fráter György Gimnázium volt, keletről a Posta Palota, délről a Zsinagóga, nyugatról pedig a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és a Magyar Államkincstár épülete helyezkedik el.
2007-ben adták át az átalakított új teret.
A tér alatt mélygarázs (autóparkírozó) van, a téren pedig szökőkutak, virágokkal. Szép a tér, minden várakozásnak megfelel. Itt található a felújított, modern autóbuszmegálló is, a több irányból érkező városi autóbuszok részére. Visszaemlékezvén a régi Hősök Terére a tér sokkal kisebb volt, itt folyt a Pecze patak, amely a tér által le volt már fedve akkor is ezen a szakaszon, csak a Berzeviczy Iskola mellett és a mai Víg Postás Étterem előtt volt látható a patak, híddal. A Kazinczy és a Régiposta utcai kereszteződésnél a Pecze Patak lefedése után, ma látható egy korlát, amely a korábbi patak feletti híd egy darabja, ami végül is nem tölt be már semmi szerepet, de meghagyták visszaemlékezésként. A tér bővítése céljából a Zsinagóga telekhatárától számítva, emeletes lakóépületek voltak végig a tér szélességében, amelyek lebontásra kerültek még a 70-es évek elején, így bővítve a teret. Ezek az épületek is igazodtak a tér jellegzetes 19-ik századi építészeti hangulatához, masszív, szép vonalú épületek voltak. De hát valamit, valamiért, fel kellett áldozni Őket. Emlékeim szerint a szocialista május elsejei felvonulások dísztribünje ezen a téren volt utoljára felállítva, a 70-es évek végén. Tudniillik ezeknek a dísztribünöknek a helyei az én életem folyamán sokszor változtak.Innen lógtunk meg a kollégáim egy részével a „kötelező szánt, szent beszéd” végighallgatása nélkül. És nemcsak mi, hanem sokan mások is. A felvonulást végigcsináltuk, (a felvonuló tömeg itt gyűlt össze a tribün előtt, hallgatva a minden évben ismételt „dicshimnuszokat”), de ezt mi már nem hallgattuk végig. Hanem ment mindenki a saját további magán programját folytatni, azaz találkoztunk a tömegben megkeresve a párunkat, a családtagjainkat, és a program ezen a napon többnyire a bükki Csanyikban az össznépi banzájt jelentette. Mindenki kapott a munkahelyén szakszervezeti ajándékjegyet, amin kaptunk 1 pár virslit, 1 üveg sörrel. Így visszagondolva már, tényleg szép volt, hangulatos volt, volt még az emberek között összetartás, jókedv, és mi más is kellene egy ilyen napon? Ma már ez sem létezik, sok egyéb mással sem.
A mai napon befejezem ezt a sétámat, és innen folytatom tovább. Akiket érdekel ez a nosztalgikus további városnéző séta, tartson majd velem a továbbiakban is. A sétáim előző részeit megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog