Amikor hosszú távú megtakarítást választunk, általában szakember segítségét is kikérjük. Ilyenkor gyakran eljut az ember valamilyen biztosítás közvetítőhöz, aki rögtön megmutatja a „legjobb ajánlatot”. Ne felejtsük el, hogy a közvetítő nem a barátunk, jutalékért dolgozik, amit mi fizetünk ki.

 

Mi a Unit-linked?

A unit linked, vagy kombinált biztosítások nem befektetési alapok. Költségeik is eltérnek azoktól. A már említett közvetítői díjon túl a kockázati életbiztosítás, az adminisztráció költségét is meg kell fizetni, melyek olyan bonyolult struktúrába rendeződnek, hogy nehéz átlátni a megtakarítani vágyónak a teljes rá nehezedő terheket és a várható hasznot. Enélkül viszont nem hozható megalapozott döntés, könnyen úgy járhatunk, hogy vártnál jóval kisebb hozammal kapjuk vissza a pénzünket. Több olvasónk is panaszkodott arra, hogy már 4 ilyen szerződést kötött, amelyek ahelyett, hogy hasznot hoztak volna, elvitték a megtakarításukat.

Milyen költségek lehetnek?

Előljáróban fel kell hívnunk a figyelmet egy rendkívül fontos mutatóra, amelynek segítségével össze lehet hasonlítani a különféle unit linked biztosításokat. Mivel bonyolult termékekről van szó, 2009-ben a biztosítók – a PSZÁF teljes támogatásával – megalkották a Teljes Költségmutatót (TKM). E mutató segítségével az ügyfelek össze tudják hasonlítani a termékeket és teljes körű képet kaphatnak a költségekről. A TKM olyannyira hiteles és megbízható mutató, hogy a biztosítók minden évben a négy nagy nemzetközi könyvizsgáló társaság valamelyikével auditáltatják az eredményeket. Az eredmény megtalálható a Magyar Biztosítók Szövetsége honlapján. (Itt az összes, a piacon lévő termék TKM-je is, Gyakori kérdések, illetve a TKM szabályzat mellett számos fontos információ található a mutatóról.)

A unit-linked biztosítások nagy része valamilyen közvetítőn keresztül köthető, ők általában a befektetés éves díjának megfelelő összegű jutalékkal dolgoznak (ez biztosítónként vagy akár biztosításonként eltérő lehet). Ezt a díjat évek folyamán fokozatosan vonják le tőlünk, általában az első két éves díj kárára, amit kezdeti befektetési egységnek neveznek.

Ez a kezdeti befektetési egység csappan meg jócskán, mire kifizetésre kerül sor. Ebből fedezik a biztosítók az ügyfélszerzés költségét. Fokozatosan évente az első két éves befizetésünkből vonják le a közvetítő és egyéb szerződéskor keletkező költségeket. Hiszen sokkal kevesebben kötnének hasonló biztosítást, ha egyből ki kellene fizetniük több százezer forintot közvetítői díj címén. Ha például a szerződésben kikötöttek szerint 10 alkalommal – minden évben – 5 százalékos kezdeti költség levonással számolunk és havonta 30 ezer forintot fizetünk be, akkor az első két évre számolt kezdeti befektetési egység 720 ezer forint. Ez az első két évben megtakarított vagyonunk. Ebből viszont 431 ezer forint marad a 10. év végére, hiszen mindig a megmaradt kezdeti befektetési egység 5 százalékát elvonja a biztosító kezdeti költség címén. Az ügyfélszerzés általunk megtérített költsége ekkor 289 ezer forint.

Némely biztosítónál van felső korlátja ezeknek a levonásoknak, de van olyan közvetítő, ahol a befizetések nagyságától függetlenül állapítják meg ezt a díjat. Ilyen esetben akár még nagyobb díja is lehet az életbiztosításnak.

A kezdeti költségek mellett, az adminisztrációs költséget is meg kell fizetni, ami gyakorlatilag a számlavezetési díj. Ez havi 100-700 forint lehet, éves szinten 1200-8400 forint.

Egyéb költségek

Eladási és vételi árfolyamkülönbség. A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor az ügyfél díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb, ami azt jelenti: a biztosító társaságok részt elvonnak a díjból. Ennek mértéke általában 5-6 százalék.

Mivel befektetéssel kombinált életbiztosításról van szó, biztosítási kockázati díjjal is számolnunk kell. Gondoljunk csak bele: kötök egy 20 éves futamidejű biztosítást, majd az 5. évben meghalok. Örököseim azt a biztosítási összeget fogják megkapni, amelyet – 20 éves folyamatos díjfizetés után – én magam megkapnék, ha még élnék. Erre tartalékolniuk kell a biztosítóknak, amit értelemszerűen beáraznak a termékbe. A kockázati díj mértéke eltér, az esetleges kifizetések és más szerződési feltételek függvényében. Amennyiben például többet fizet egy biztosítás halál esetén, akkor díja is magasabb lesz.

A buktatók

Amennyiben idő előtt szeretnénk pénzünkhöz jutni a biztosítók valamilyen költséget számolnak fel. Ezen költségeket a visszavásárlási tábla tartalmazza, amelyet a biztosítóknak jogszabályi kötelezettsége alkalmazni. A szerződésben rögzített visszavásárlási táblában rögzíti a biztosító például, hogy a befektetések hány százalékától esik el az ügyfél, ha idő előtt megszünteti a szerződését. Ez különösen az első években érinti hátrányosan az ügyfeleket.

A másik buktató lehet a unit-linked biztosításoknál az ígért bónuszok túlmisztifikálása. A közvetítők és hirdetmények is egyre gyakrabban kezdik a termék bemutatását a felkínált bónusz kifizetésekkel. Ezeknek a lényege, hogy a biztosító egy bizonyos idő után visszajuttat valamennyit az addig befizetett díjakból. Bár ezeket a bónuszokat a legtöbb esetben nagyon könnyű elveszíteni. Díjszüneteltetés, késés vagy visszavásárlás esetén valószínűleg nem kaphatjuk meg.

Ezeknek a kifizetéseknek a bevezetése csak egyre bonyolítja a termékek megértését. A legfontosabb, hogy a szerződés megkötésekor tájékozódjunk a tényleges költségekről, számoljunk velünk. Tervezzünk ezekkel, és mérjük fel, valóban több évtizedig tudjuk-e fizetni a biztosítás díjait. Amennyiben csak néhány évre van szükségünk valamilyen kockázati életbiztosításra, amivel halálunk esetére biztosítanánk be a családunkat, akkor nem muszáj egyből unit-linked biztosítást kötni, fontoljuk meg az egyszerű kockázati életbiztosításokat is.