Az előző írásomban elbúcsúztam Önöktől a Hősök Terén, ahol is magáról a térről írtam. (Nosztalgikus séta a „régi” Miskolcon. 14.) Még annyit, hogy a tér a régi évekhez képest annyiban változott, hogy a tér korábbi politikai üzenete más volt, mint a mostanié. Azaz, a rendszerváltás előtti szocialista években az elesett felszabadító szovjet katonák emlékműve állt itt, most pedig az 1956-os forradalom áldozataira emlékezünk.Természetesen változás még az is, hogy a teret szépen felújították, egy tetszetős tájtervezés által. Az itt lévő épületek is külső homlokzati felújítást kaptak, mert a régebbi években igencsak elhanyagolt állapotúak voltak. Az 50-es 70-es években emlékeim szerint a tér burkolata még vörös salakkal volt leterítve, majd utána a tér műmárványlap térburkolatot kapott. De ugyanezek az épületek álltak itt, csak a Pece Patak akkor még nem volt lefedve, illetve a Zsinagóga telekhatáránál állt még egy masszív, szép vonalú emeletes lakóépület, amelyet a tér szélesítése okán lebontottak. De az összhangulat azonos volt a mostanival. Korábban itt a téren különböző rendezvények is voltak, a városi ünnepek alkalmával. Több, népszerű fővárosi beat zenekarok léptek fel itt, igen nagy érdeklődő közönség előtt, és más jellegű rendezvények is előfordultak. Ma már ez lehetetlen volna a tájrendezés miatt. De ez így jó ahogy most van, mert kaptunk egy igazán szép hangulatos teret.
A miskolci Posta Palota a tér keleti oldalán helyezkedik el. A jelenlegi miskolci Posta Palota épületét 1937-ben adták át. Előtte a város több pontján magánépületekben működtek a kisebb postahivatalok. Az épületet többször bővítették, felújították, utoljára 1996-ban. Az épület historizáló-neobarokk stílusban épült. Az épületben működik a Postakürt Galéria, amely a régió postatörténetét mutatja be állandó kiállításon.
A tér északi oldalán helyezkedik el az igen jó hírű Földes Ferenc Gimnázium, amely korábban Lévay József Református Gimnázium, majd pedig a Fráter György nevét viselő Katolikus Gimnázium jogutódjaként működik. 1950-ben kapta a mostani nevét, a 20-ik század közepén elhunyt művelődéspolitikus és filozófiai íróról. Az épületen mint láthatjuk a homlokzatán kiírva, a jubileumát ünnepli ez a gimnázium. Az iskola 450 éves, a jelenlegi épület pedig 100 éves. Sok vita van jelen időszakban, mert a gimnázium jelenlegi nevét meg akarják változtatni. Mindezek ellen tiltakozik a pedagóguskar és a diákság is. Magánemberként én is egyetértek ezzel, hisz ez a gimnázium az országos tanulmányi versenyeken elért sikereivel, a hírnevével, a híressé vált korábbi diákjaival ezen a név alatt vált ismerté. Nem volna szabad ezen változtatni. Mivel ezen gimnázium közelségében élek, a különböző iskolai rendezvények hangjait és a diákbuliit jól hallani, s ilyenkor nosztalgiával visszaemlékszem a régi diákéveimre én is, bár én nem ebben a gimnáziumban végeztem. De erről majd később.
A tér nyugati oldalán pedig áll egy másik középiskola, a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, amely az ország egyik legrégebben működő középfokú szakiskolája. 1908-ban kezdték meg az építését, igencsak szép megjelenésű barokk stílusú épület. Mellette a sarkon helyezkedik el a Magyar Államkincstár hasonlóan szép barokk épülete is.
A Földes Ferenc Gimnázium mellet helyezkedik el az impozáns megjelenésű Minorita Római Katolikus Templom, a hozzá csatlakozó Minorita Rendházzal. A mai végleges formáját a 18-ik század közepére érte el. A templomot és a hozzá tartozó rendházat Giovanni Battista Carlone egri építész tervezte és építette. Szentélye alatt nyugszik Kelemen Didák minorita szerzetes, aki a minorita rendház megalapítója volt. A minorita rendház egykori kolostor, amelyben elhelyezkednek a szerzetesi cellák, és a nyugati szárny földszintjén tágas Refektórium, (szerzetesek egykori étkezőhelye) amely árkádos folyosóról nyílik a földszinti és emeleti udvar felől. (forrás: szabad enciklopédia). A Hősök terei nosztalgikus sétámat befejeztem, majd tovább sétálok a következő folytatásban a Deák Térre és a Petőfi Térre. Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem. Az előző nosztalgikus sétáim helyszíneiről írt történéseket és más témájú írásaimat is megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog