A negyedik szabad Május elseje a dolgozók győzelmének örömünnepe és a seregszemle nagy napja volt. A gyárak és üzemek dolgozói, a kerületek, hivatalok, az ország népének egésze lelkes gondossággal készült a dolgozók nagy ünnepére. A díszítés mesterei jobbnál jobb ötletekkel készültek: földgömböt, épületmodelleket, békegalambot, jelvényt festettek, ragasztottak, és a dolgozók vezetőinek hatalmas képeit készítették. Május elsejére megifjodott, megszépült a város képe. Az épületekre felkerültek a lobogók, díszek, jelmondatok. Csodálatos díszben, vérvörösben és piros-fehér-zöldben, a magyar dolgozók színeiben, felemelkedést hirdető jelszavakkal, a dolgozó nép vezetőinek, a baráti Szovjetunió és testvéri szomszédnépek kormányférfiainak képeivel, virággal ékes házakban ébredt a negyedik szabad május elsejére Budapest népe. Még szürkén, fakó árnyakkal időzött a hajnal a város felett, amikor a házakból megindult ifjú és öreg, gyermek és felnőtt, hogy idejében odaérkezzen a gyülekező helyekre. A város pereméről a Beszkárt ingyen hozta a dolgozókat. A gyárakból, üzemekből egyre sűrűbb csoportokban, zászlókkal, táblákkal, lelkesen és az ünnep örömével indultak el Budapest asszonyai, férfiai és ifjai a gyülekező helyek felé. Pesten és Budán megindult az embererdő, hogy felvonulásával üdvözölje a legnagyobb munkásünnepet, május elsejét. A hűvös reggeli szélben lobogtak a zászlók és a borús ég alatt vidám arccal indult el hatalmas seregszemléjére Budapest dolgozó népe. Felszabadultan, vidáman köszöntötték a dolgozók egységét, töretlen hatalmas erejét megmutató május elsejét. A gyárak dolgozói büszkén emelik magasra az egység jelszavait: a Magyar Dolgozók Pártjának nevét, „Egy a pártunk, a gyár a várunk” – hirdetik a gyár gazdái: az ország dolgozói. A demokrácia először szabadságot adott, és most az ország tulajdonosává tette a dolgozót. Ez az ország a mi országunk! A kerületek táblái között lobogó vörös zászlók erdeje alatt egyre özönlik, árad a tömeg. Orvosok, ápolónők, minisztériumi dolgozók, ezer meg ezer közhivatalnok, üzemi munkások, postások, vasutasok hömpölygő sora vonul fel a tömött útvonalakon. Először csermely, patak, folyócska volt a hatalmas folyam, a dolgozók százezreiből álló színes folyó és egyre nőtt, sokasodott. A körutakon kora reggel óta tartott már a csoportok felvonulása, az Andrássy úton, a Dózsa György úton jöttek a nyolcas és tizenhatos sorok, ömlött, hömpölygött Budapest népe. A Hősök terén, a dísztribünön, az üzemek élmunkásai, művészi és tudományos életünk büszkeségei foglalnak helyet a demokratikus Magyarország vezetői között. És jönnek az élmunkások, a jobb élet kovácsai, a munka hősei. Jönnek, jönnek, a mellükön a legszebb kitüntetéssel, az élmunkás jelvénnyel. A város felett üdvözlő köröket repülnek a gépek, a szabad égen, a szabad ország felett üdvözlik május elsejét. Öreg és fiatal, redős arcú és nevető gyerek, munkás, művész, diák, tanár; hömpölyög, árad a tömeg végeláthatatlanul és mindenütt ragyogó arcok, vidám szemek. Zúg a dal és árad a zene. Harcos, kemény ritmusban lépnek a lábak. Új meglepetések jönnek, ujjong örül a nép, az artisták, az állatkert forgó színes menetének. A mesterien díszített gépkocsikat, egy égig repülő léggömb-csomót, lelkes tapssal jutalmaz a tribün díszpáholya. Budapest ünnepével egyidőben, a vidék városaiban és falvaiban is színpompás nagyszerű felvonulások üdvözölték a szabd májust. Diósgyőr munkásai hírnevükhöz méltó módon vették ki részüket a miskolci felvonulás élén, a májusi seregszemléből. A kohó és hengerművek, kormos füstös munkásai, a csillogó napsugárban mutatták meg mindennapi munkájukat az utca figyelő népének. Megmutatták akaratukat: szabad emberhez méltóan akarnak élni, és békében akarják folytatni országépítő feladatukat. A salgótarjáni szénmedence sok keserű évet megért dolgozói felett biztatóan ragyog a májusi nap. Az acélgyár, a bánya, az ipar dolgozói mellett lelkesen ünnepelt az értelmiség, és a vidék dolgos parasztnépe is. Együtt, egy akarattal egy ütemre léptek a menetben a mi büszke határvadászaink is. A honvédség, a függetlenség és a béke őre: megvédi azt, amit a dolgozók verejtékes munkája termelt. És felvonul az ifjú nemzedék: sudár, izmos testükön megpihen a fény: megmutatták élni- és győzni akarásukat. Május, a régi proletárünnep, az egész dolgozó magyar nép nagy ünnepe lett. A legkisebb falu népe is kitörő örömmel köszöntötte az első májusi napot, a virágos, zászlódíszes ünneplő május elsejét. Szerte az országban együtt vonult fel minden dolgozó. A demokrácia földet adott a falu népének. Ez a nép tudja, hogy kik a barátai! A negyedik május elsején együtt ünnepel az alkotó munka percnyi pihenőjében az egész ország. Csodálatos Május! Az égen a felhők mögül néha kinevetett a napsugár; csodálkozva nézte, ezt a hatalmas szakadatlan áradást, a munka, békés építőmunka katonáinak hömpölygő áradását. Mert ez a május a béke akarásának hirdetője is volt. Mi békét akarunk, békét, hogy építhessünk, békét, hogy termelhessünk többet, jobbat, mint eddig. Békét akarunk, hiszen miénk az ország, magunknak építjük. Tudjuk, hogy az imperialisták szakadatlan háborús uszításával szemben, a mi békeszándékunk mellé fel is kell készülni. A mi békeakaratunk nem lehet gyengeség. A békeszerető népekkel, a Szovjetunióval és a dunai testvérnépekkel együtt haladunk előre a jobb élet felé. Magyarország a dolgozók országa lett! A Magyar Dolgozók Pártjának nevével vonult fel számtalan üzem és egységbe tömörült szervezet. Az egyesült ifjúsági szervezetekkel az élen, díszes népviseletben jöttek a nők ezrei, bokrétás főkötőkben, ünneplő ruhában, üzemből, gyárból, földekről, a szövőszékek mellől, az ország minden vidékéről. Itt vannak mind, a Függetlenségi Front pártjai. Hozzák a vörös csillagos nemzeti zászlót, a kalapácsos embert, a kisgazdák kalászát, a Parasztpárt sarlóját, a nemzeti egység ragyogó képe ez a felvonulás. A 3 éves terv első esztendeje már bőséget hozott. Egyre több lesz az áru, egyre jobb! Az ország dolgozói most két és fél év alatt akarják megvalósítani a tervet, hogy megkezdhessék az új ötéves terv munkáját. Ez a terv gazdag, virágzó, boldog országgá varázsolja a magyar dolgozók hazáját. Ez a terv gazdag, tartalmas. A felvonulásokon mindenütt lelkes ünneplés fogadta a magyar sportolók küldöttjeit. Az ország fiataljai a sportban is felkészü1nek, hogy megmutassák: a magyar demokrácia egyforma gonddal őrködik a dolgozók testi és lelki készenléte, kultúrája fölött. A felvonulásokon a legvidámabb és legfergetegesebb örömmel fogadott hősei az úttörők, a legifjabb Magyarország voltak. Lelkes örömmel köszöntötte bennük az ország a jövőt, azt a jövőt, amiért dolgozunk, építünk, verejtékezünk. Tiétek lesz az ország, vidám kerekképű kisfiúk és lányok, a jövendő dolgozói. Vidáman és felszabadultan ünnepeltünk. Ez a májusi nap késő éjszakába nyúló szórakozás volt. A ligetben táncolt, nézelődött, nevetett és csodálkozott fél Budapest. Este az Operaház, a színházak legjobb művészei szórakoztatták a dolgozó népet, munkatársaikat. Népi táncegyüttes is szerepelt nagy sikerrel a ligeti tó színpadán. Aztán az éjszakában fények sziporkáztak. Tűzijátékkal fejezte be hatalmas májusi ünnepét az ország fővárosa. Az ünnep véget ért, hogy munkás hétköznapokra virradjunk. Újra elindultak a lendkerekek, újra megindult a termelés, épül, gazdagszik, fejlődik az ország, a dolgozó magyar nép hazája.