Harmincas évei elején jár, de már olyan szakmai sikereket tudhat maga mögött, amelyekért mások egy egész életet harcolnak. A 2010-es esztendőben az év vállalkozónőjévé választották, most pedig az Év Nője Szlovákiában címért van versenyben. Vicsápi Bugyi Natália nyomdatulajdonossal beszélgettünk.
Úgy tudom az érettségi után egy hirdetési újságban kezdett el dolgozni. Azóta tizennégy év telt el. Gondolom a sikerhez vezető út azért nem volt ennyire egyszerű?
Igen, valóban hirdetésekkel kezdtem. Abban az időben még nem volt annyi röplap, s nem potyogtak tömegével ki postaládáinkból. Az újság mellett egy idő elteltével eljutottunk oda, hogy nagyraktárokat szólítottunk meg, röplapokat adnánk ki nekik. Mi grafikailag megszerkesztettük ezeket, s tőlünk került a nyomdába. Két hónap után viszont ők minket kikerülve szólították meg a raktárokat, s még az árból is engedtek.
Ekkor még nem értettem az egészet, s elmentem a tulajdonoshoz, aki közölte, hogy nincs szükségük semmiféle közvetítőre, maguk is el tudják készíteni a hirdetők anyagait. Elhatároztam hát, s vele is közöltem, hogy majd én is veszek saját nyomdát, s ezt senki sem fogja velem csinálni. Ő természetesen kinevetett, de én komolyan vettem a mondottakat. Huszonkét éves voltam. El is mentem a bankba, de ekkor még nem kaptam hitelt. Ezért aztán ugyanebben az évben Budapesten társtulajdonosként alapítottam egy vállalatot, amellyel a magyarországi ügyfeleket akartuk kiszolgálni, számukra biztosítottunk a nyomtatást Szlovákiában. Sikerrel jártunk, mivel olyan szolgáltatásokat kínáltunk a kis- és közepes megrendelőknek, amelyben máshol csak a nagyok részesültek.
Ennek köszönhetően pedig már hitelt is kaptak?
Igen, két évvel később sikerült olyan eredményeket felmutatnunk, amelynek köszönhetően a bank rábólintott a kérvényükre. Ebből sikerült Nagyszombatban megvásárolni az első nyomdagépet, s 2004 novemberében el is kezdhettük a gyártást. Önállósultunk. A megfelelő üzletpolitikánknak köszönhetően 2006 közepére eljutottunk oda, hogy a megrendelők nagyobb példányszámban szerették volna kiadni röplapjaikat, s a terjedelmet is bővíteni kívánták. A további fejlődéshez viszont egy új gépre lett volna szükségünk. Nagyszombatban ugyanakkor nem volt lehetőségünk terjeszkedésre.
Így jött aztán a kép szülőfaluja, Vezekény?
Mivel már az internet korát éltük, üzletfeleinkkel e-mailben kommunikáltunk, az anyagok is elektronikusan érkeztek, tehát nem volt szükséges, hogy a nyomda az autópálya közelében legyen. Visszatértem hát Vezekényre.
Jó döntés volt?
Először azt hittem, büszkék lesznek rám a falubeliek, hogy munkát adok nekik, de sajnos kezdetben nem így volt. Ekkor már nyolc év telt el azóta, hogy elmentem. Szép autóval tértem vissza huszonhat évesen, egy épületet vásároltam és alakítottam át, s ahogy ők mondták, mindenféle „vasakat” hoztak oda a kamionok. Petíciók, névtelen levelek érkeztek hozzánk, de amikor elkészült a nyomda, egy nyílt napot tartottunk a helybelieknek, amikor is azok megtudhatták, mi folyik a gyárban. Mára a helyzet úgy látom rendeződött, egyre több alkalmazottunk, brigádosunk van a faluból.
A gazdasági válság mennyire befolyásolta a cég fejlődését?
Nagyon. 2009 januárjában mi is oda jutottunk, hogy bár nem vesztettünk megrendeléseket, az üzletfeleink kevesebb oldalszámú hirdetőújságokban gondolkodtak vagy éppen a példányszámot akarták csökkenteni. A cégek természetesen az első időszakban a reklám- és marketingkiadásaikon kívántak takarékoskodni.
Ennek fényében katasztrofális helyzet kezdett kialakulni, ezért rákényszerültem, hogy átgondoljam a jövőt. Arra jutottam, hogy egy gyorsan és alacsonyabb költség mellett dolgozó gépre volna szükségünk. Az előző gépeink 30 évesek voltak, most viszont egy olyan berendezést kellett vásárolnunk, amely sokkal fejlettebb. Elmentem hát Németországba és Hollandiába, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Amikor hazatértem, ismét szerettem volna hitelt felvenni, amiből finanszírozhattuk volna a terveinket. Természetesen a pénzintézetek kinevettek, hogy a válság közepén ilyen beruházásban gondolkodom. Elmagyaráztam hát nekik, hogy az egész világot érintő recessziónak köszönhetően nem csak olcsóbban jutok a géphez, de a földterület és a munkaerő is kedvezőbb áron érhető el.Végül négy hónap után sikerült egy lízingvállalatot meggyőznöm. Júniusban megvásároltuk, s az ilyenkor szükséges hónapokra nyúló munkálatok után 2011 áprilisában tudtuk elindítani a gépet. Ezzel együtt meggyőztük az ügyfeleinket, hogy a válság idejében is komolyan tudtunk fejlődni.Egyébként a mai napig több a magyarországi megrendelőnk, mivel déli szomszédjainknál általában nagy nyomdák működnek, de a szlovákiai rotációs nyomdák mindegyikénél a forgalom felét ezek az ügyfelek adják. Az újításokkal viszont már ki tudjuk szolgálni a hazai mellett a cseh és lengyel piacról érkező klienseinket is.
A 2010-ben az év üzletasszonya lett, most pedig Év Nője Szlovákiában díjért is versenyben van. Mennyire fontosak Önnek az ilyen jellegű elismerések?
Egy előadáson adtam elő, amely után megkértek, hogy jelentkezzem a versenybe. Én először tiltakoztam, hiszen úgy véltem, vannak nálam jóval tapasztaltabb üzletasszonyok, akik megérdemelnék a díjat. Végül aztán meggyőztek, hogy szükség van a fiatalokra is, akik példát mutathatnak a feltörekvő generációnak. A díjátadón pedig teljesen meglepetésként ért, amikor kimondták a nevem.
Egyébként pedig fontosak az ilyen díjak, elsősorban a cég szempontjából. A bankokat és a megrendelőket meggyőzi a vállalat elismertségéről, s azokat a pozsonyiakat is, akik úgy gondolják, nem fognak falun nyomtatni.
És Ön szerint lehetséges, hogy az év nője Szlovákiában egy magyar hölgy legyen?
Ennél a díjnál nem lehet nevezni, hanem jelölések alapján kerülnek az emberek. A zsűri dönt tehát a jelöltekről, s én egy levélben értesültem róla. Ezután kellett eldöntenem, hogy elfogadom-e a megtiszteltetést. Végigfutott tehát az én agyamon is, hogy vajon lehet-e egy magyar nemzetiségű a győztes. Amikor aztán végignéztem a feltételeket, s láttam, szavazás útján dől el vajon ki nyer, úgy döntöttem belevágok. Kíváncsi vagyok milyen erős a szlovákiai magyarság és mekkora lesz a támogatottságom. Egyébként pedig a mai napig több a pozitív visszajelzés, a faluban, de a közösségi hálón is biztatnak, hogy meg kell méretnie magát az embernek, s büszkék rám. Meglátjuk mi lesz az eredmény!
Arról még nem beszéltünk, hogy a nyomda mellett kegytárgyboltjai vannak. Fontos szerepet tölt be életében a vallás?
Három évvel ezelőtt elhunyt a nagymamám, s a temetésén elgondolkodtam, hogy bár életében azért küzdött, járjon az egész család templomba, csak én vagyok a misék rendszeres résztvevője. A nagyon gyors világban rendkívül sok inger ér bennünket, köztük rosszak, melyekből, ha fel szeretnénk állni, akkor sokszor csak a hit segít.
Az első boltot az ő emlékére nyitottam, s ott a temetésen döntöttem el, hogy a tőle kapott üzenetet tovább kell adnom. Egyébként is úgy érzem, minél durvább a világ, annál inkább szükség lesz egy kapaszkodóra, s legyen ez a hit.
Az üzlet életének egyik része, de otthon anyaszerepben is bizonyítania kell, hiszen két gyermek édesanyja. A munka mellett mennyi ideje jut a családra?
Voltak olyan idők, amikor a nyomdában aludtam. Erre az emberek szervezése miatt volt szükség. Ez ma már másként működik. Amikor a kislányom megszületett, el kellett döntenem, hogy mi élvez elsőbbséget. A gyerekek kerültek a legfontosabb helyre, ezzel együtt szükség volt az időm hatékony beosztására. A mai napig is úgy működik, hogy a naptáramban be van írva, mikor vannak rövid és hosszú napjaim a munkában. A hétvégék pedig a családé. Igaz, a sok feladat mellett nem jut annyi időnk a kedvtelésekre, de ezt nem bánjuk.
A jövőbe nézve milyen tervei vannak?
Ez a terület megköveteli, hogy folyamatosan figyeljük a gazdasági helyzet alakulását, s több szakterület fejlődését, így nem jut túl sok időm egyéb szakmai dologra. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg nem tervezem, hogy másba vágnék, mivel az, amit teszek tetszik és kitölti az életemet.