Benczés Miklós: sajnos a külsőségekben egyáltalán nem támogattak, nem volt például saját irodám

Amíg Élek Én – blog (továbbiakban blog): Egy pár mondatban beszélnél a múltadról, hogy esetleg azok is jobban megismerjenek, akik csak az utóbbi időben kezdték követni a DVTK-val kapcsolatos eseményeket?

Benczés Miklós (továbbiakban B.M.): Jó régen volt. Tizennyolc éve, 1994-ben kezdtem a DVTK-nál dolgozni, csak az Őze időszakban nem voltam a csapat mellett, az akkori új klubvezetés nem tartott rám igényt, költségtakarékosság címén. Ekkor kóstoltam bele az amatőr futballba. Előbb jöttek az arnóti szép évek, majd a hejőcsabai kevésbé szép évek.

blog: Akkor gondoltad volna, hogy valaha NB1-es edző leszel?

B.M.: Sose gondoltam. Sem a szép években, sem a kevésbé szépekben. Nem kerestem ezt az utat, ott akartam a legjobb lenni, ahol éppen voltam. Szerencsésen alakult az életem, hogy az lehettem, és talán leszek is még, de az biztos, hogy nem akartam ilyen nagyokat lépni, nem voltak ilyen távlati céljaim. Valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy egy-egy lépcsőfokot megmászhattam.

blog: Sok edző mellett dolgoztál, ki az, akitől a legtöbbet tudtál tanulni?

B.M.: Ilyet nem rangsorolnék. Nekem minden vezetőedző mellett megtiszteltetés volt dolgozni. Hiszen ők választottak maguk mellé, vagy ők voltak azok, akik egy esetleg váltáskor továbbra is számítottak a munkámra, így nekem nem illik rangsort állítani közöttük. Természetesen bennem kialakult egy kép minden edzőről, mindenkitől sokat lehet tanulni, ellesni. Volt, akitől többet, volt, akitől kevesebbet.

blog: Volt megkeresés más csapattól?

B.M.: Vannak puhatolózások, sőt azt is elmondhatom, hogy egy klubvezetéssel már tárgyaltam is, de konkrétum még nincsen, nem mondtam sem igent, sem nemet. Nyitott vagyok az érdeklődések felé, hál Istennek a klubok is felém, de nehéz elszakadni a várostól, minden ide köt.

blog: Családod támogatna, ha – tegyük fel – egy távoli városba kellene költöznötök?

B.M.: Támogat a család, hiszen tudják, hogy erre a karrierre tettem fel az életemet, a felelős döntést nekem kell meghoznom. A részemről is áldozatokkal járna.

blog: Nem bántad meg, hogy mindig ilyen úriember maradtál?

B.M.: Nem. Nem szabad magadból kivetkőznöd.

blog: Szentes Lázár mire gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy „elveszítetted a fonalat”?

B.M.: Ezzel az igazat megvallva, nem tudok mit kezdeni. Egy kis igazság van benne, de úgy gondolom leginkább velük vesztettem el a fonalat. Úgy éreztem, amit velem kapcsolatban mondtak, az lehet igaz, hiszen a játék képe valóban nem volt megfelelő, de ennek több összetevője volt. Nem feltétlenül a vezetői képességeim miatt, hanem inkább egyéb okai voltak. Tehát van, ebben egy kis igazság, nem veszem el tőlük, és nekem is önkritikusnak kell lennem. Ha fejlődni akarok, nem zárkózhatok el a kritikák elől, hanem meg kell ezeket fogadnom és fejlődnöm kell. Vezetőedzőként határozottabbnak kell lennem, de nem a játékosok felé, hanem elsősorban a vezetők felé. Ha fejlődnöm kell, akkor leginkább ebben. Emellett, sajnos a külsőségekben egyáltalán nem támogattak, nem volt például saját irodám és sorolhatnám. Én a nyilatkozataimmal mindig erősítettem a klubvezetést, ők viszont engem nem, még a külsőségekben sem.

A játékkal kapcsolatban is volt egy-két jogos kritika. Például a taktikai fegyelemben voltak vétségek, ugyanakkor ez egy kicsit visszás. Mondok erre egy példát. Luque túl sokat játszott belül, és ezzel bontott egy játék képet, de ez korábban nem bontotta meg, mert egy olyan játékrendszerünk volt, ami segítette őt, és Lippai Ákos rögtön betöltötte pozícióját. Tehát mikor Luque jött középre, akkor tudtuk (ez egy begyakorolt elem volt), hogy mellette nyit ki Ákos, így Gohérnak nem kellett elhagynia a védekező pozícióját. Vagy kísérhette tovább Ákost és ebben az esetben tudtunk akár visszafelé is játszani. Van erre egy klasszikus példa, a Honvéd ellen ez meg is történt. Luque ki sem nézett, dobta ki Ákosnak a labdát, amiből sajnos csak oldalháló lett, de jól mutatta ezt a taktikai elemünket. És sajnos ez nincs most meg, mert nincs olyan játékos, aki elmozgó játékrendszerben tud futballozni. Ehhez olyan kvalitások kellenek, mint amilyenek Ákosnak vannak, tud játszani szélsőt, középpályást, be tud adni jobbal és ballal is, ilyen most nincsen. Ráadásul neki megvolt a védekező szerepköre is, amiben szerintem rengeteget fejlődött.

blog: Ha már szóba került. Mennyire viselt meg téged és a csapatot Ákos ügye? Mert utána tabutéma lett az egészből.

B.M.: Bejöttek a vezetők az öltözőbe és azt mondták, ezzel ez az ügy le van zárva és ezt el kell felejteni. Ezt így mondta Szentes Lázár, de ez nem így működik. Aki emberekkel dolgozik, ezt tudja. A játékosok nem robotok, mindenkinek megvannak a saját gondolatai, érzelmei. A motiváció nagyon fontos, tudni kell, hogy mit érez egy játékos. Nem akarom magam Napóleonhoz hasonlítani, mert távol áll tőlem, de például róla kering az a legenda, hogy mindig azt a porciót ette, mint a katonái. Megtehette volna, hogy egy egész csirkét megeszik, csak akkor nem tudja, hogy milyen erőállapotban van az a katona. Tehát át kell érezned, hogy mi játszódik le a játékosod fejében, hiszen akkor tudsz hatékonyan irányítani egy közösséget.

blog: Érezted is egyeseken, hogy rájuk különösen negatívan hatott ez az ügy?

B.M.: Ezt az imént, most nem feltétlen az Ákos kapcsán mondtam el, de ebben a történetben ne felejtsük el, hogy Lippai Ákos egy olyan játékos, aki egyrészt a játékszervezetben is fontos szerepet töltött be, illetve az öltözőben is, hiszen csapatkapitány volt. Tehát, aki azt mondja, hogy ez nem viselte meg, az nem mond igazat. Eleve ahogy elhagyta az öltözőt, már az sem volt egy egyszerű történet… Ráadásul ne felejtsük el, volt még az öltözőben olyan játékos, akire ez a sors várt. Tehát innentől kezdve, nem biztos, hogy higgadt maradt az öltözői légkör.

blog: A külföldi játékosok számára, ez elég döbbenetes lehetett…

B.M.: Így van. Rajtuk is láttam ezt. Nem értették mi történik, ők nyilván az Európa Ligás célok miatt jöttek, és akkor a csapatkapitányt elviszik. Ez az egész ügy – és nem csak az Ákosé – bonyodalmakat szült az öltözőben és rossz hatással volt a játékosokra. Aki azt mondja, hogy nem, az nem mond igazat.

blog: Ami számunkra még furcsa, hogy miután elvitték Ákost – amiről azért lehetett sejteni, hogy nem csak mentálisan, hanem ahogy te is mondtad, a játékban is nagyon rossz hatással lesz a csapatra – jöttek a magasabb célokról szóló hírek.

B.M.: Nézzük meg a célkitűzést és azt, hogy miért is alakult ez így. Véleményem szerint, és most nem pejoratív értelemben mondom, Hunor egy ambiciózus fiatalember. Aki nyilván bizonyítani szeretne az életben, és megkapott egy ilyen lehetőséget, hogy Diósgyőrben, egy ilyen csodálatos közegben lehet ügyvezető igazgató. Ez rendben is van, és ő nagyon sokat tesz azért, hogy minden jól alakuljon, mert látjuk, hogy a klub menedzsment milyen fejlődésen ment keresztül. Azt gondolom, hogy jó úton is jár, az pedig biztos, hogy az ő habitusa és agilitása, hosszú távon kamatozni fog. Ez előre is fog vinni, de néha nem segít abban, hogy reálisan nézzük a dolgokat. Az ilyen típusú emberek ilyenkor hajlamosak elkapatni magukat és szerintem ő most ebbe a hibába esett bele. Az rendben van, hogy elterveztük ezt és borzasztó nagy fejlődésen ment át a csapat, ezt látjuk. NB2-ben honnan indultunk? Odaértünk, és ő is tudta azt, amit mindannyian, hogy nem sok kellett volna papíron, hogy az EL-t elérhessük. A Honvéd meggyengült, és talán a DVTK-nak soha nem volt ekkora esélye hogy odakerüljön, mert nem csak rajtunk, hanem a többi csapaton is múlik az év végi helyezés. A Honvéd gyengült és reális cél lehetett az, hogy odaérünk, de azt gondolom, hogy mégsem volt az, hiszen ahhoz nekünk hatékonyabban kellett volna megerősítenünk a csapatot.

blog: Mi volt a bajnokság elején kitűzött cél?

B.M.: Hunort nem érdekelte az, hogy bennmaradjon a csapat, ami valahol tényleg jó, és ilyennek is kell lennie egy klubvezetőnek. Komolyabb célokért akart harcolni, emlékeim szerint 1-8-ik helyezésig volt meghatározva a szereplésünk. folytatás a