Nosztalgikus séta a „régi ” Miskolcon. (16.) Avasi barangolás.
Visszatérek az Erzsébet térre, ahonnan is az Avas-dombra feljutva egy kellemes barangolás lesz a mai sétám célja. Az Avas egy vulkánieredetű 234 m magas domb Miskolc közepén. Maga az avas szó egy régi magyar szó, amelynek jelentése „tiltott”. Tudniillik a régi időkben tilos volt itt állatokat legeltetni, mert az itt lévő borospincék beomlással fenyegettek. Nagyszámú homokkőbe fúrt borospince található itt, mivel a dombon évszázadokon keresztül szőlőtermelés folyt. A szűk kanyargós utcák igazi ódon hangulatot árasztanak. Az Erzsébet térről jelenleg már igen rozoga, töredezett lépcsősoron jutunk fel, és elsőként találkozunk az Avasi Református Templommal és Harangtoronnyal. A templom Miskolc belvárosának a legrégebbi épülete. A 13-ik században egyhajós román stílusú templom volt itt, majd a 14-ik században három hajós gótikus stílusban építették át és Szt. István tiszteletére szentelték fel. A 2o-ik század 80-as éveinek elején szintén felújítási munkákat végeztek rajta. Kiváló akusztikai tulajdonságai miatt gyakran hangversenyeket rendeznek itt. A mellette álló Harangtornyot 1557-ben építették, amelynek harangjai 1941 óta negyedóránként játsszák a jól ismert dallamot, amely a belváros igazi miskolci hangulatát adják.
Az templom mellett lévő Avasi Református Temetőben több híres személyiség nyugszik, mint pld. Szemere Bertalan, Palóczy László, a Latabár család, Tompa Mihály édesapja, Horváth Lajos (jogász, politikus, Miskolc díszpolgára) és Soltész Nagy Kálmán (Miskolc Polgármestere). A templom, a harangtorony és a református temető is műemlék védelem alatt áll. (forrás: szabad enciklopédia).
Kissé távolabb található az Avasi Izraelita Temető egy közel 6 hektáros területen. 24 órás állandó felügyelet alatt áll, a korábbi rongálások miatt.Több neves rabbi síremlékét őrzi a hely és itt található a B.a.z. megyei holokauszt emlékkert is. Közel 6000 síremlék, több kilométer hosszú kerítéssel övezve. Itt nyugszik Bródy Farkas tanár, aki a saját pénzén vette meg az akkor még puszta területet, és ajándékozta a Hitközségnek. Ezenkívül Ferenczi Bernát, aki Sigmund Freud pszichiáter munkatársa, barátja, majd a későbbiekben az ellensége lett. (forrás: ismeretlen).
A templom mellett felvezető lépcső tetején helyezkedik el a Bortanya (Nagyavas-Csáti sor 377 sz.), amely közel 15 évig nem üzemelt, majd újból megnyílt egy pár évvel ezelőtt. Magán tulajdonú pincesorok között helyezkedik el. Ez a város egyik legrégebbi műemlékvédelem alatt álló borháza. A helyreállítása és átalakítása után panziót, pinceborozót és egy többfunkciós rendezvénytermet is kialakítottak. A 70-es évek végén és a 80-as években mi is többször megfordultunk itt N.D.K.-s barátainkkal, akik nagyon élvezték az élő cigányzene varázsát, a magyaros hangulatot, virtust, és a jó borokat is. Hosszú éveken át boldogan jöttek hozzánk, mert nekik akkor még a mi hazánk igazi „nyugatnak” számított, tetszett nekik az itteni „szabadság”, ami nekik otthon nem adatott meg. Mindég augusztus első napjaiban érkeztek 2 hétre, mert bekalkulálták a nálunk akkorra már olcsónak, ízesnek és bőségesnek számító görögdinnye szezont. Náluk ez szintén nagy kuriózumnak számított, mert nem is nagyon volt. Minket pedig viszonzásul szilveszterezni hívtak meg egy hétre, amiket viszont mi élveztük. Sokkal olcsóbb volt náluk az éttermi vendéglátás, a jó sörök, és minden más egyéb is, a műszaki cikkek és a ruházati cikkek is. Ezenkívül nagyon olcsó volt a repülőjegy is. Szép idők voltak ezek és hosszú éveken át tartottak. Aztán jött a berlini fal lebontása és minden ami akkor velejárt, vagyis számukra is megnyílt a nagyvilág.
Tovább sétálva elérkezünk a Kisavas Elősor 15 sz. alatti Alabárdos Étterem és Sörözőhöz. Ma már Miskolc egyik legpatinásabb vendéglátóhelye a korszerű átalakítás és felújítás után. Műemlék jellegű épület, elődje már a 16-ik sz.-ban is vendéglátó céllal üzemelt egy borkereskedő pincéjeként. Pincerendszerből álló vendéglő. Az emeleten I. oszt. Étterem gyönyörű színes ólomüveg ablakokkal, márvány padozattal, halk finom zenével, lovagkori hangulattal. Ide már valóban csak a vastag pénztárcájú embereknek érdemes bemenni, de aki ezt megteheti igen jól fogja érezni magát.
És most elérkeztünk a Mélyvölgy u. 15 sz. alatti, Halásztanya Étterem-Borozóhoz. Ez a vendéglátóhely is már a 30-as évektől üzemel, azóta többször átépítették, az 50-es évektől hal és vadételek specialistája.
Ez a vendéglátóhely különösen kedves nekem, mert 1976-ban a fivérem esküvője itt volt megrendezve, és egy nagyon jól sikerült, jó hangulatú, emlékezetes buli volt. Akkor csak mi a nagy család tartózkodtunk itt, mert zártkörű rendezvény volt és az egység vezetője, alkalmazottai, zenészei is mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Felejthetetlen esemény. Ezenkívül a férjemmel is néha ellátogattunk ide nyári estéken békacombot enni. Amikor először ettem ezt becsaptak, mert még a gondolatától is borzadtam. Azt mondták, hogy egy különleges kismadárnak a combja, ezért megettem, nagyon finom volt, s csak jóval később tudtam meg az igazságot. De utána a későbbiekben célzottan, már valóban ezt akartam enni. Nem messze innen az egyik apai ágú nagybátyámnak is volt itt egy saját kis borpincéje, felette egy kis nyári lakkal. Ide is többször ellátogattunk nyári napokon a német barátainkkal is, az udvaron gulyást főztünk, és a jó hangulatot és illatokat felfedezve alkalmi cigány zenészek is bekéredzkedtek, és húzták a magyar nótát a fülünkbe.
Most pedig továbbsétálva a teraszokon felfelé, elérkezünk a Kilátó és Tv Toronyhoz. Ez a város egyik jelképes épülete 1963-ban adták át. 72 m magas, 10 m magasságban helyezkedik el a 257 m2 nyitott kilátó terasz, és 15 m magasságban a 200 személyt befogadó presszó, ami már hosszú évek óta nem üzemel. A toronyból a város felé több mint 180 fokos panoráma nyílik. Elődje 1934-ben épült fel faszerkezetű volt, és Rákóczi néven volt ismert. Hat emelet magas (26 m-es) építmény, váza vasbeton, körítőfalai pedig tölgyfából készültek, székely fazsindelyes templom mintájára tervezték. (forrás: ismeretlen). Nagyon szép jellegzetes, egyedi, igazi miskolci látványosság volt. 1956 decemberében teljesen leégett, mementóként évekig csak a csigalépcsője volt látható. Én mint kisgyerek nagyon jól emlékszem erre, mert a Népkert melletti Budai József utcán lévő emeleti lakásunkból, annak egy nyugati tájolású ablakából néztük végig ezt a tragikus eseményt. Mint egy hatalmas égő fáklya bevilágította az egész várost. Az 56-os eseményekre bevonuló orosz katonák a villanyrendőri tankállásukból célozták be ezt az építményt egy lövedékkel. 100%-os találatuk volt. Ekkor meghalt Miskolc egyik legszebb szimbóluma.
És végül, de nem utolsósorban a Kilátó mellett üzemelt a 60-as évek végétől a 70-es évek végéig? a Panoráma Söröző, amely egy elég nagy területű nyitott kerthelyiség volt. Sajnos hogy már ez sincs meg. Az akkori fiatalság nyári, belvárosi szórakozóhelye volt, jó levegőn a zöldben, és igen jó hangulatban lehetett itt jókat táncolni, beszélgetni, szórakozni baráti körben. Sári Pista és társai adták a kiváló, legújabb, divatos, élő nyugati zenét, amelyre a fiatalság örömmel és kifulladásig táncolt. Ez a zene a nyárestéken még a mi otthonunkig is lehallatszott a Népkert körüli házakban is. Szeretnék még itt megemlíteni egy kedves régi ismerősünket is, aki az akkori belváros egy másik ismert figurája volt. Kortársaim közül biztosan, hogy nagyon sokan ismerték őt. A Maros Lacira gondolok, alias Luira, aki mindenütt megtalálható volt a fiatalság körében és a szórakozóhelyeken is. Nagyon szeretett táncolni, jellegzetes apró lépésekkel, kitekert lábmozdulatokkal, egyedien táncolt. Amikor ő a tánctérre lépett egyedül, akkor a táncolok félreálltak, mindenki őt nézte, nagy nevetések és taps közepette. Ő pedig még inkább belefeledkezve túlprodukálta önmagát. Színes figurája volt ő is a 60-as – 80-as évek Miskolcának. Nagyon régen meghalt már ő is, még a 90-es évek közepén. Leírtam már többször, de valóban a régi Miskolcon volt még igazi élet, mindenre vonatkoztatva, nem csak kimondottan a szórakozásra gondolván. Szívből örülök annak, hogy akkoriban voltam fiatal és nem most. Ezt viszont nagyon szomorúan írom le a mai fiatalságra gondolván.
Befejezvén a mai avasi sétámat, legközelebb az Avas alatti részen fogok kis sétát tenni, ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem. Előző sétáim helyszíneit megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog