A belpolitikai szempontokra épülő szabadságharc-hirdetés rendkívül súlyos következményekkel járt, a gazdaságpolitikai koncepció tankönyvszerűen hibás volt. A szerkezeti átalakulásoknak csak egy része indult meg, rögtönzött döntések alakították az eseményeket. Növekedés nincs, több munkahely nincs, de legalább az állam pénzügyi mutatói nem romlottak. Igaz, ehhez nem szokványos gazdasági lépések sorára volt szükség, ami bizalomvesztéssel járt. Túl sok az ideológia, túl sok az érzelem, semmilyen szakmai kontroll nincs, így még az ésszerű célok is balul sülnek el.
Chikán Attilával, Csaba Lászlóval és Bod Péter Ákossal értékeljük az elmúlt két évet.
A fordulat éve után jött a fordulat éve, érdemi előrelépést 2010 óta nem sikerült elérni: marad a kiszámíthatatlanság és bizonytalanság a gazdaságpolitikában – röviden így foglalható össze a kormány kétéves gazdaságpolitikai teljesítménye.
Vert helyzetből
Chikán Attila, a Corvinus professzora, az első Orbán-kormány volt gazdasági minisztere szerint a kormány rendkívül nehéz helyzetben kezdte működését, hiszen hármas szorításban volt: a magyar társadalom régóta szorongató szerkezeti problémái, az előző időszak hibás gazdaságpolitikája és a globális (ezen belül, specialitásaival, az európai) válság nagyon szűkre szabta a mozgásterét – tehát a magyar válság kialakulását nem lehet ennek a kormánynak a számlájára írni.
Bod Péter Ákos közgazdász, volt jegybankelnök szerint a kormány működésének megítéléséhez jó kiindulás lenne a választási program, ám esetünkben ezzel sokra nem megyünk, mert a Fidesz a 2010-es választások előtt tudatosan kerülte a részletes program bemutatását, a megismert elemek pedig ellentmondásosak voltak. „A megszorítások elkerülhetőségéről, a gyors gazdasági növekedést beindító szja-csökkentésről, milliónyi munkahely megteremtéséről hallva azt gondolhattuk, hogy mindez a szocialisták ténykedésével szembeni kontrasztot szolgáló PR, miközben valahol egy csapat készül a kormányzásra. Ha mégis ez volt a program, az eredmények soványak – igaz, a külvilág másként alakult, mint amit 2009-ben feltételeztek.”
A kezdetekről Csaba László közgazdászprofesszor, a CEU tanára is hasonlóan vélekedik. Az Orbán kormány megalakulásakor – sokak véleményével szemben – nem kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet és legkevésbé sem növekedésbarát feltételrendszer jellemezte az országot. A választók üzenete egyértelmű váltást igényelt, miközben ennek lehetőségeit az európai gazdasági válság kibontakozása, a válságkezelés válsága szűk mezsgyére szorította, mondja.
A kormány tehát hihetetlen elvárások közepette alakult meg, ugyanakkor konkrét „üzleti” terve nem volt. Tevékenységében a jobboldalra jellemzően a jelképes és közjogi elemek uralkodtak, a kettős állampolgárságtól az új alaptörvényig. Eközben a nemzetközi szervezetek épp azt az egyensúlyőrző gazdaságpolitikát kényszerítették ki, amit a kormányerők ellenzékben oly hevesen bíráltak.
Cselekvés helyett szabadságharc
A 2010-es választásokat követő nyáron a kabinet gazdasági szabadságharcot hirdetett, amely részeként hazaküldte az IMF-et és éles konfrontációkat vállalt fel az európai uniós intézményekkel, illetve a különadók miatt a hazánkban lévő jelentős gazdasági szereplők többségével-írja az index.hu