Amióta a kutatók szó szerint belelátnak a működő emberi agyba a képalkotó eljárások segítségével, alapvetően megváltozott a gondolkodás és a tanulás tudományos megítélése. Sajnos ezeknek a felfedezéseknek még alig van hatása arra, ahogy a tanítás folyik világszerte az osztálytermekben. Hogy mennyire korszerűtlenek a ma általánosan használt közoktatási módszerek, azt azzal az egészségügyi hasonlattal lehet érzékeltetni, mintha manapság is a Semmelweis korabeli higiénés állapotok lennének a kórházakban…-írja a tanulasmodszertan.hu
Mik is ezek a korszakalkotó felfedezések?
2004-ben a Nature magazinban közzétettek egy kutatási beszámolót egy kísérletről, amelyben a résztvevőket hosszabb ideig zsonglőrködni tanították. Közben mágneses képalkotó eljárással rendszeresen nézték, hogy mi történik az agyukban. Néhány hónap elteltével az agyuknak a látási memóriáért felelős része megvastagodott, „megizmosodott”. A zsonglőrködést aztán abbahagyták, megint eltelt pár hónap, és az agyi dudorok eltűntek. Hasonló vizsgálatokat végeztek londoni taxisofőrökkel, akiknél a térbeli tájékozódáshoz szükséges agyi területen találtak jellegzetes dudorokat.
Ebből egyfelől az következik, hogy nem igaz az a korábbi feltételezés, miszerint az agyunk a születéstől kezdve pusztul, hanem akárcsak testünk más részeiben, itt is születnek új sejtek. Továbbá bebizonyosodott, hogy kitartó gyakorlással sokat fejleszthető a memóriánk. És az is kiderült, hogy akárcsak az izmaink, az agyunk is kijön a gyakorlatból, meggyengül, sőt sorvad, ha nem használjuk…
Nem is olyan régen, mondjuk ötven éve, a tanulás alapvetően a gyermek és ifjúkor feladata volt, amit akkor megjegyeztünk, szakmaként begyakoroltunk, az kisebb frissítésekkel kitartott a nyugdíjig. Mára, tetszik vagy sem, mi is beléptünk az élethosszig tartó tanulás korszakába, ami azt jelenti, hogy megszerzett tudásunk, készségeink elképesztő ütemben avulnak el. Aki nem képes a folyamatos megújulásra – új dolgok megtanulására – az majdnem akkora bajba kerül manapság, mint az afrikai szavannán lakó ősünk, ha nem tudott elég gyorsan futni a gazella után, vagy az oroszlán elől…
Íme néhány tipp tanulási képességünk megőrzésére, javítására:
Ismerkedj meg minden nap valami új dologgal, maradj nagyon kíváncsi, tudásra éhes, akárhány éves vagy!
Amit valaha megtanultál, tartsd elevenen, gyakorold, például az idegen nyelveket! Azok az agyi „ösvények”, kémiai emléknyomok, amelyek a nyelvtudást, régen megtanult verseket, memoritereket őrzik, gyakorlás híján elenyésznek.
A tanuláshoz használd minél több érzékszervedet. A néma olvasásnál általában eredményesebb a /fél/hangos olvasás, még jobb, ha felveszed és újra meg újra lejátszod a hangfelvételt. Amit megtanultál, emlékezetből mondd el hangosan, és a még mélyebb megjegyzés érdekében írd is le, vagy rajzold le. Ha hosszú távra akarsz valamit megjegyezni, pár nap múlva ismételd meg a felmondást.
Magyarázd el, tanítsd meg valaki másnak azt, amit megtanultál. Ha meg kell valakivel értetni valamit, sokkal mélyebben elemzi az összefüggéseket az agyad, és eközben sokkal tartósabb emléknyomokat hoz létre.
Az új ismereteket, ha csak lehet, kapcsold össze a már meglevő tudásoddal. Minél több szálon szövődik össze az új tudás a régivel, annál erősebb lesz az emlékek szövedéke.
A szövegek megtanulását, amikor csak lehet, kösd össze praktikus, gyakorlati alkalmazással, tevékenységgel, mozgással. Segíthet, ha felmondás közben járkálsz, gesztikulálsz.
Ha önmagad ellenőrzése során nem jut eszedbe a keresett válasz, ne erőltesd a memóriádat, és főleg ne ostorozd magad! Vizsgálatok igazolták, hogy később is hajlamosak vagyunk „elfelejteni” azt az információt, aminek a felidézésével korábban sokan kínlódtunk. Ilyenkor egyszerűen nézd meg a keresett adatot vagy választ az eredeti helyen, és lépj tovább.
Gondolkodásunk, információfeldolgozási szokásaink eltérőek. Van, aki csak szakaszonként tud egy szöveget megtanulni, másoknak többször el kell olvasni az egészet, míg egyszer csak összeáll a fejükben, megint mások az írott jegyzetekre esküsznek. Ha van bevált módszered, ne keress mást, ha bizonytalan vagy, próbálj ki többfélét.
A tesztek sokat segíthetnek tudásod ellenőrzésében, és a tanultak rögzítésében. Ha biztos akarsz lenni a tudásodban, ezért még plusz időt szánsz a felkészülésre, azt inkább ellenőrzésre, tesztelésre, mintsem újabb átolvasásra fordítsd.
A multitasking – amikor egyszerre több dologra figyelünk – nagyban csökkenti a tanulás eredményességét és főleg tartósságát. Ilyen hatást vált ki a tanulás közbeni zenehallgatás, háttér tévézés, telefonálás, üzenetek, posztok figyelése. Tanulás közben, 20-30 percenként kérdezd meg magadtól: valóban arra figyelek, amit tanulnom kellene?